A visszalépésről is azok döntöttek, akik Joe Biden helyett végigvitték az elmúlt négy év demokrata kormányzását. Sitkei Levente írása.

Bár minden fórumon folyamatosan hangoztatta, hogy nem lép vissza az elnökjelöltségtől, végül Joe Bident is elütötte az a legendás villamos. Négy évvel ezelőtt sem volt megbízhatóbb, mint most, nem volt stabil és szellemes politikus, csak annyit tudott, hogy ő nem Donald Trump.

Négy évvel később pontosan ennyit tud felmutatni, de ma már kiütközött rajta, hogy egy posztjára alkalmatlan, nagyon gyenge és idős ember, aki már képtelen a vállán elvinni egy országot, esetleg egy pártot.

Az szinte teljesen biztos, hogy a visszalépésről sem ő döntött, hanem azok, akik helyette végigvitték az elmúlt négy év demokrata kormányzását.

Biden soha nem volt különösebben autonóm figura, inkább amolyan bábu volt, aki Trump ellentéte, antitézise.

A demokraták már négy évvel ezelőtt is arra építették fel választási stratégiájukat, hogy Donald Trumpot próbálták ördöggé maszkírozni, akitől meg kell szabadítani az országot. Akkor ez sikerült is, a törékeny anti-Trump kapott négy évet, amelyet sorozatos baklövésekkel, kínos tétovasággal végigszerencsétlenkedett a kamerák előtt, de ez a teljesítmény édeskevés 2024-ben.

Mert Trumpról ma is azt állítja a demokrata sajtó, hogy az ördög maga, csak ez már jóval kevésbé hiteles, főleg azért, mert az alternatíva inkább szánalmas, mintsem erős.

Trump ugyanis nagyon erős, és nemcsak amiatt, mert képes volt az elbukott 2020-as választást követően visszatérni, de azért is, mert erről mindenki meggyőződhetett a merényletkísérlet utáni pillanatokban.

Arra ugyanis egyetlen kommunikációs szakember se tudja felkészíteni a politikust, mit tegyen, ha milliméterekre van a haláltól. Trump ott személyes bátorságról és keménységről tett tanúságot, pontosan olyan volt, amilyen egy amerikai elnöknek kell lennie.

A demokratáknak pedig elvben most kellene felépíteniük egy új jelöltet, azzal együtt, hogy Biden távozásával elismerik, tévút volt az idős elnököt újrázásra kérni. A regnáló elnök a bajnok, akit meg kell vernie a kihívónak, ő ül a Fehér Házban, minden az ő irányítása alatt áll.

Biden viszont úgy tűnik, mintha semminek nem lenne az ura, aki alig találja meg az Ovális Irodát, és jobban érzi magát delaware-i otthonában, mint a nemzet fővárosában.

A helyette beugró jelölt még mindig elmondhatja magáról, hogy ő nem Donald Trump, de azt is, hogy rohamtempóban jelölték ki és szükségmegoldás.

Azaz akár ki is kaphat, hiszen tömegek fognak rácsodálkozni Amerikában, hogy nem az aktuális elnök neve áll majd a szavazólapon. Minthogy az alelnökök feladata nagyjából kimerül abban, hogy az elnök bármilyen baja esetén beugorjanak helyettesíteni, Kamala Harris is négy éve hűséges utánfutóként nem csinál semmit.

Azt azonban nem lehet mondani, hogy különösebben ismert és népszerű volna, a demokraták legalább fele semmiképp nem támogatja, bármennyire is szeretnék ezt harsogni a sajtóban.

Az amerikai szavazók nem csupán New York-i értelmiségiek, a woke-mozgalom legalább annyira megosztotta a társadalmat Amerikában, mint Európában, Kamala Harrison pedig rengeteg fogást lehet találni.

Az se teljesen biztos, hogy az arrafelé annyira lényeges pénzügyi támogatás se feltétlenül lesz annyira bőkezű Harris jelöltsége esetén. A pénzemberek ugyanis befektetők, akik politikába fektetik a pénzüket, s abban bíznak, hogy a kockáztatott összeg kamatostul megtérül a jövőben.

Márpedig jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy Trump sikere jobban fizet, mint a demokratáké.

Persze lehet, hogy visszanyúlnak a múltba, és azt mondják, a tökéletes jelölt maga a nagy Hillary Clinton, aki mindig, minden helyzetben csak veszített. Veszteni is tudni kell.

Magyar Nemzet

Borítókép: Kamala Harris és Joe Biden
Forrás: X/Kamala Harris