A történelmi példák, minták segítik a fiatalokat a mai világban, illetve támogatják a saját életükben való eligazodást – mondta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) főigazgatója annak kapcsán, hogy március 28-án immár hatodik alkalommal rendezik meg a Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek Konferenciáját, amelynek idén kiemelt témája a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program. Hozzátette: a programmal azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok olyan élményt kapjanak, ami érzelmileg, lelkileg megérinti őket, és erősödjön a történelmi érdeklődésük.

Hatodik alkalommal rendezik meg a Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek konferenciáját. Mik az eddigi öt szimpózium tapasztalatai?

A konferencia megrendezésének ötlete abból indult ki, hogy megpróbáljuk az emlékhelyhálózat helyszíneit mind szorosabb kapcsolatba hozni egymással. Feladatunk, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) javaslata alapján, a kormány és az Országgyűlés által történelmi és nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszínek között még inkább segítsük az egyre erősödő együttműködést. Ezeknek a helyszíneknek – a Fiumei úti sírkert és a Nemzeti Gyászpark kivételével – nem mi vagyunk a fenntartói, de a nemzeti emlékezetben betöltött funkciójukat nekünk kell koordinálnunk, erősítenünk. Ezért kezdeményeztük ezt a konferenciát is, amelynek célja, hogy az emlékhelyek megismerjék egymást, bemutassák a jó gyakorlataikat, informálódjanak arról, hogy egy helyszín miért nyerheti el az év emlékhelye díjat, ki hogyan neveli az ifjúságot, miképpen tudja megszólítani a következő generációt. A konferenciáknak mindig volt egy adott tematikája, amely némiképp kapcsolódott a tanácskozások helyszínéhez is – ezek minden esetben emlékhelyek voltak.

Miért tartották lényegesnek az idei eseményen a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program (NEP) középpontba helyezését?

Az elmúlt két évben már a programra fókuszáltunk, ami szándékunk szerint az emlékhelyek távlati küldetését támogatja. Túl azon, hogy az emlékhelyek közgyűjteményként, turisztikai célpontként, önkormányzati helyszínként szervezik a programjaikat, az emlékezetpolitika szempontjából az lenne az igazi küldetésük, hogy a következő generációnak átadják azt az üzenetet, amit egy-egy neves eseményhez, személyiséghez, történelmi korhoz kapcsolódóan őriznek. Kétségtelen, hogy a helyszínek fontos missziója az is, hogy méltó állapotban fennmaradjanak, de a mi feladatunk elsősorban nem az, hogy gondnokok legyünk, hanem úgy járuljunk hozzá az emlékhelyek működéséhez és programjaihoz, hogy a diákok kapcsolódni tudjanak hozzájuk – egészséges érzelmi, lelki élményeket gyűjtsenek a történelem megélésével.

A gyerekek általában hol találkozhatnak a történelmi múlttal?

Alapvetően két közegben: a családban és az iskolában. Azok a szülők, akik származásuk, neveltetésük kapcsán fontosnak érzik, elviszik gyermekeiket egy-egy történelmi emlékhelyre. Sajnos azonban ők vannak kevesebben. Ezért a tanintézményeknek fontos feladata – és e tekintetben próbáljuk is motiválni az iskolákat és fenntartóikat –, hogy a diákok szervezetten, a tanrendbe beépítve látogassák meg a helyszíneket. Egy tavalyi kormánydöntés alapján az idei tanévben szervezetten százhúszezer gyermek keresheti fel az emlékhelyeket a NÖRI és a Klebelsberg Központ hatvan tankerületi központjának szervezésében. Az előttünk álló konferencia fő küldetése és témája, hogy az első év derekán megpróbáljuk a tanárok, helyszínek, valamint a projektet szervező stáb részéről összegyűjteni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeken igazítani, finomítani szükséges, mert szeretnénk a kormány elé tenni a következő kétéves periódusra vonatkozó programjavaslatot.

Mi lenne az újdonság a következő ciklusban?

Terveink szerint bevonnánk a szakképzésben tanuló fiatalokat is a programba.

A kirándulások lebonyolítása milyen forrásból történik?

A teljes program állami támogatással zajlik, a rendszert központi stáb koordinálja. Nyolcvanöt nemzeti és történelmi emlékhely van Magyarországon, ezek közül negyvenhétre dolgoztuk ki azt a kifejezetten az egyes emlékhelyekre illesztett módszertant, amely alapján az iskolák elő tudják készíteni a helyszíni látogatást. A NAT-ban megtalálható a mélységelvű oktatási modul, amelynek keretében a pedagógus minden félévben kiválaszthat egy olyan témát, történelmi időszakot, amit a normál tanmenethez képest hosszabban tárgyalhat. A téma és helyszín kiválasztása után jelzi, mikor szeretne oda ellátogatni, mi pedig biztosítunk számára egy helyszínre illesztett, speciális tananyagot, vizuális segédleteket, óratervet, prezentációt – mindezek segítségével a pedagógus előkészítheti a látogatást. Államilag finanszírozott utazás keretében – beleértve a belépőjegyeket is – keresheti fel a tanár a gyerekekkel a kiválasztott helyszínt. Az emlékhely a tőlünk kapott anyagra építheti saját múzeumpedagógiai programját, a foglalkozást követően pedig a pedagógus kreatív feladatsort végeztethet el a fiatalokkal, amit ugyancsak biztosítunk számára.

Milyen elemeket tartalmaz ez a feladatsor?

Van benne „Képes Krónika” készítése, interjú írása vagy rejtvényfejtés, továbbá kincskeresés, mém- vagy videókészítés, csupa olyasmi, aminek az a lényege, hogy a gyerekek csoportmunkában, a pedagógus háttértámogatásával dolgozzanak, és ezek eltérjenek az iskolában szokványos feladatoktól.

Mi a program végcélja?

Szeretnénk, hogy a fiatalok olyan élményt kapjanak, ami érzelmileg, lelkileg megérinti őket. Erősödjön a történelmi érdeklődésük, ami arra készteti őket, hogy legközelebb maguk kezdeményezzék, hogy egy másik helyszínt is felkeressenek az osztállyal vagy akár a családjukkal. Meséljenek élményeikről barátaiknak, multiplikátor hatásként ösztönözzék szüleiket, hogy utazzanak el egy emlékhelyre. A legfontosabb, hogy legyenek érzékenyek a történelemre. Idővel jöjjenek rá arra, hogy a történelmi példák, minták segítik őket a mai világban, illetve támogatják a saját életükben való eligazodást. A fő küldetés, hogy amikor felnőve saját családot alapítanak, legyen egy belülről fakadó késztetésük, hogy a történelmi helyszíneket felkeressék a családjukkal.

A program csak történelemórához kapcsolható?

Magyar irodalom és osztályfőnöki órához is igénybe veszik a pedagógusok, sőt, a honlapunkon elérhető módszertani anyag bárki számára felhasználható, aki csoportot vezetne egy-egy emlékhelyre, nem feltétlenül szükséges hozzá szaktanári tudás. Az fontos, hogy a látogatás előtt a történelmi helyről és korról a gyerekek rendelkezzenek előzetes információval.

Hogy fogadta a lehetőséget a pedagógus társadalom?

Mivel nem kötelező, nem tapasztaltunk ellenérzést a programmal kapcsolatban. Azt látjuk, hogy szívesen foglalkoznak vele a tanárok. Folyamatosan mérjük a benyomásokat egy kérdőívvel, amit – névtelenül – a pedagógusoknak és a diákoknak is ki kell tölteni. Így lehetőség nyílik rá, hogy a tanárok kifejtsék, mennyire érezték jónak a programot pedagógiai szempontból, okozott-e problémát a kirándulás megszervezése, mennyire volt adekvát a helyi múzeumpedagógiai csomag. Tavaly szeptember óta közel nyolcvanezer gyermek járt az emlékhelyeken. Ekkora tömeg már reprezentatív létszám, az értékelések pedig ötös skálán 4,4 körül mozognak. Mi ezt hatalmas biztatásnak vesszük, és pozitív élményként éljük meg.

Melyek voltak tavaly a legnépszerűbb helyszínek?

A látogatottság nagyban múlik azon, hogy egy adott helyszín hány szabadidősávot tud a programhoz biztosítani a saját működési keretein belül, illetve az sem elhanyagolható körülmény, mennyire megközelíthető egy célpont. A legutolsó kimutatásunk szerint toronymagasan vezet a Debreceni Református Kollégium és Nagytemplom. Büszkeségünkre a második helyen áll a Fiumei úti sírkert és a Nemzeti Gyászpark a 301-es parcellával. Még a legkevésbé látogatott helyszínt is felkereste már ezer gyermek.

Az emlékhelyek is profitáltak a programból?

Egymilliárd forintból százezer diákot tudunk utaztatni, amivel az állam nemcsak a nemzeti identitástudat erősítésében tud lépéseket tenni az intézményhálózaton keresztül, hanem segíteni tudja a helyszínek észszerű, hosszú távú működését is. Az emlékhelyek kiegyenlítettebb működést tudnak maguknak szervezni, hiszen az iskolai kirándulások miatt túlterhelt időszakokon kívül is tudják fogadni a fiatalokat. Több emlékhely a magas látogatószám következtében új munkatársat vett fel, elvégezhetett bizonyos infrastrukturális fejlesztéseket.

Milyen programokra, előadásokra, témákra lehet számítani a március 28-i konferencián?

Mindig van speciális fókusz a helyszín miatt – idén a Ludovika ad otthont az eseménynek. Tavaly jött létre a Nemeskürty István Tanárképző Kar a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, s amióta megfogalmazódott a kar alapításának gondolata, azóta egyeztetésben vagyunk a kar vezetésével: tervünk, hogy a tanárképzésbe már induláskor beépüljön az egészséges és vonzó történelemszemléletet oktató gondolat, amit mi a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programon keresztül kezdeményeztünk. A konferenciákon mindig bemutatkozik a tavalyi Év emlékhelye, a címet tavaly a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum nyerte el, amely nagyon jól használta ki a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódó fejlesztési és programalkotási lehetőségeket. Ugyancsak bemutatkozik a három legújabb Családbarát emlékhely, vagyis a sárospataki Rákóczi-vár, a Gödöllői Királyi Kastély és a Pannonhalmi Főapátság. Tartunk egy tájékoztatót azzal kapcsolatban, hogy az emlékhelyek hogyan fogalmazzák meg a pályázataikat, amelyeket a Miniszterelnökséghez nyújtanak be; továbbá rendezünk kerekasztal-beszélgetéseket is a NEP tapasztalatairól, pedagógusokkal, az emlékhelyek fenntartóival.

A konferencia megrendezése mellett milyen feladatok állnak még a NÖRI előtt ebben az évben?

Fő teendőnk – ami alapján leginkább „látszunk” a külvilág számára – a történelmi temetők bemutatása. Idén tartjuk Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóját, jelenleg előkészítés alatt áll a Fiumei úti sírkert közepén található Jókai-síremlék felújítása – bízunk benne, hogy a munkálatok még idén ősszel befejeződnek. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter születésének százötvenéves évfordulóját szintén idén ünnepeljük. A Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság – aminek mi vagyunk a munkaszervezete – úgy döntött, hogy magyar emlékponttá nyilvánítja a Jókai-villákat Balatonfüreden, a nyolcadik kerületben és a Sváb-hegyen, valamint a Klebelsberg-kastélyt Pesthidegkúton, amelyben ma a Klebelsberg Kultúrkúria működik. Mindkettejük tiszteletére készítünk egy rövid animációs filmet, ami illeszkedik a Sorsfordítók sorozatunkba – a kisfilmekkel a fiatalokat szeretnénk megszólítani. Mindezekkel párhuzamosan fut a mohácsi csata ötszázadik évfordulójára való felkészülésünk, a NÖRI ennek kapcsán a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen történő újratemetés kérdéskörének a koordinálását végzi. Mohácson megújul a kegyeleti tér, épül egy kápolna, aminek az altemplomában csontkamrarendszer lesz, ahol a feltárt maradványokat ünnepélyesen eltemetjük. Az emlékezetpedagógiai program keretein belül folytatjuk a Sorsfordítókat, nyolc új rész készül el, míg a Mohács 500-hoz kapcsolódva öt új kisfilmet mutatunk be április 2-án a Corvin moziban. Vagyis számos módon próbáljuk megtalálni azokat a kapaszkodókat, amelyekkel olyan hatást tudunk elérni, ami a magyar társadalom, és főképp a felnövekvő generáció számára jól érthető és értelmezhető érzelmi, valamint nemzeti identitást erősítő kapcsolódást jelent a történelemhez.

Szerző: Császár Tamás / Civilek.info
Címlapkép: civilek.info