Mily szerencse, hogy van ő nekünk, mert nélküle úgy botorkálnánk az erkölcsi útvesztőkben, mint a sötét erdőben eltévedt szerencsétlen. De lám, jön ő, karon ragad és kivezet a holdfényes tisztásra. Csak ekkor látjuk meg, hogy jobb lett volna, ha nem teszi. Vas orra van a megmentőnek…

A mi Ritánk nagyszerű. Mert teológus. De még milyen! A világon tán nincs is még egy ilyen. Úgy vallja meg hitét, hogy közben mindent tagad, amit a keresztények vallanak, mindent támad, ami a katolikus egyházhoz köthető. Hát nem aranyos?

Perintfalvi a maga végtelenül zavaros módján jó feminista, nehezményezi, sőt elítéli a fogamzásgátlást, támogatja az abortuszt, nem zavarja a házasságon kívüli szexuális élet (mondjuk, ez nagyon sokakat nem zavar, sőt!), és azt is döbbenten konstatálja, hogy az egyház nem támogatja az önmaguknak való örömszerzést. Ja, ugyanakkor támogatja az LMBTQ-aberrációt.

Igazi teológus, nemde?

Amit ellenben ezerrel támad, az az egyházon belüli szexuális visszaélés. Ebben igaza van, a baj csak az, hogy számára csakis ilyen létezik, az egyház úgy, ahogy van, szexuális ragadozók közössége. Kétségtelenül akadnak elítélendő esetek, de általánosítani éppen úgy botorság, mintha ezt a tanárok, pedagógusok esetében tennénk. Közöttük is akadnak pedofilok, jóval többen, mint az egyházon belül, ettől azonban még nem lesz valamennyi tanító, tanár pedofil. Persze Ritánk ezt, ha tudja is, nem hajlandó tudomásul venni.

Nem lenne érdemes sok szót vesztegetni erre a hölgyre, ha ismét nem tett volna elképesztő kijelentést. Elképesztően butát. Mert számára a szép, régi szokás, a kézcsók „a testi integritás egyértelmű megsértése. Már-már abúzus.”

Ami, ugye, már-már hülyeség. A kézcsók a hölgyekkel szembeni tisztelet (részemről csodálat) megnyilvánulása. Éppen úgy, mit a Szentatya gyűrűjének megcsókolása. Ja, lehet, hogy Ritácska szerint ez még rosszabb is, hiszen egyházi személyről van szó.

Tudom, hogy ma már annak is örülnünk kell, ha a Perintfalvi-félék nem jelentenek fel bennünket csak azért, mert rájuk mertünk nézni, egy csodálattal teli pillantás bizonnyal emberi méltóságában sérti a kékharisnyákat. Egy igazi nő ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy magára vonja a férfiak figyelmét. Másként miért érdekelné őket, hogy miként öltöznek, hogyan fessék magukat? Miért lenne fontos számukra, hogy ne lerobbant banyáknak mutatkozzanak? De Ritácska sem tesz másként, ennek bizonyításához elég, ha megnézzük a vele készült interjúkhoz mellékelt fotókat. Valamiért gondosan kifestett, divatosan öltözött Perintfalvi néz vissza ránk a képekről.

De Perintfalvi nem akármiért kifogásolja a kézcsókot. Kapaszkodjanak meg, az a legnagyobb baja, hogy Orbán Viktor is ezt tette, amikor a nőnap alkalmából kezet csókolt Hámori Lucának. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el, ez maga a rettenet! Szóval igazán nem a gesztussal, hanem azzal van baja, hogy a magyar miniszterelnök cselekedett így.

Most jön a felfoghatatlan és magyarázhatatlan konklúzió: „Mert azt gondolták, hogy a nő mindig a férfi tulajdona, egy ideig az apjáé, aztán a házastársáé. No meg persze a hatalomé! És tudjuk, hogy Viktor és kormánya pont ugyanezt gondolja a nőkről!”

Hát ezt meg honnan a csudából vette? Igaz, logikát Rita okfejtésében felesleges lenne keresni, az egyáltalán nem jellemzi. Hogyan került a dominacsizma az asztalra? Miből vonta le az elítélő következtetést a hölgy? (Vagy hölgynek titulálni szintén abúzus-gyanús?) Talán azokból a döntésekből, amelyek az anyák életének megkönnyítését szolgálják? Biztosan, hiszen szerinte valószínűleg nem adókedvezményekkel, más előnyök biztosításával, hanem az abortuszhoz való korlátlan jog elismerésével, meg esetleg a kézcsók börtönbüntetéssel sújtásával lépne nagyot a kormány a nők érdekében. Logikus, nemde?

Egy dolog bizonyos. Most már tudható, hogy Perintfalvi személyes tere, amelybe idegen férfiaknak tilos a belépés, nagyobb, mint gondolhatnánk. Ennél csak az egója nagyobb.

Tehát vigyázat, férfiak, Rita megközelítése 10 méteres körzetben már tilos, az 5 métert átlépők pedig szexuális zaklatók. Ezt ne feledjétek el!

De igazán csak most ugrik a majom a vízbe és derül ki, hogyan lehet eljutni a kézcsóktól a politikai butaság legmagasabb fokára. Perintfalvi végkövetkeztetése így hangzik: „Bizonyos vagyok benne, hogy Magyarország ébredésében és az elnyomó hatalom lerázásában kulcsfontossága lesz azoknak a nőknek, akik nem hiszik el azt, hogy a hatalom bármit megtehet velük.”

Rohadt elnyomó hatalom, amelynek vezetői kezet mernek csókolni! Ébredj, Magyarország, ideje felszámolni ezt a csúf, elnyomó, megalázó szokást! Mert ez a diktatúra, a nők elnyomásának kézzel fogható – pontosabban csókolható – eszköze. Nem, nem és nem, a hatalom nem tehet meg bármit a nőkkel, vagyis nem csókolhat nekik kezet!

Nekem viszont szerencsém van. Eszemben sincs Perintfalvi közelébe kerülni és végképp nem terveztem, hogy kézcsókkal köszöntöm. Nehogy abuzáljam.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Orbán Viktor és Giorgia Meloni
Forrás: Európai Tanács