Fekete vasárnap. Harminc évvel ezelőtt, 1995. március 12-én az esti tévéműsorban Horn Gyula miniszterelnök a frissen kinevezett Bokros Lajos pénzügyminiszterrel és Surányi György MNB-elnökkel az oldalán jelentette be: jönnek a megszorítások. Emlékszem, leforrázva hallgattuk, amint Bokros szenvtelen hangon sorolta a változásokat. Kilenc százalékkal leértékelik a forintot, durva – nyolc százalékos – vámpótlékot rónak ki szinte mindenre. Bérstop az állami szférában, megszűnik a felsőoktatás ingyenessége.

Akkor még csak sejtettük, hogy a legfájóbb a család- és gyermektámogatásokban részesülők körének drasztikus szűkítése lesz, évtizedekre elnyúló káros mellékhatásokkal. A fekete vasárnapon megszűnt egy csomó életmentő gyógyszer állami támogatása. A nyugdíjkorhatárt pedig fölemelték. Bokrosék kiigazítási csomagnak becézték a brutális megszorításokat. Bár az Alkotmánybíróság  az intézkedések egy részét utólag megsemmisítette, mert törvénytelennek bizonyultak, az ütés, amit a nemzet kapott, így is megrendítő volt.

Bénultan hallgatott az ország. Az már szinte csak háttérzajnak hatott a sokk közepette, hogy a magyarázkodás szerint minderre azért került sor, mert a folyó fizetési mérleg rosszul állt, az államadósságot csakis ezen az áron tudta a kormány csökkenteni. Ha a Bokros-Surányi megszorító csomag nincs, még a végén elveszítjük a Nyugat, a fényességes IMF bizalmát, és akkor mi lesz velünk?

Tényleg: mi lesz? A fene se tudta egészen addig, míg az Orbán-kormány 2010-ben ki nem hajította innen a zsaroló tervekkel érkező világbanki delegációt, és lássatok csodát: másnap is égett a villany, jártak a buszok, és államcsődöt sem kellett jelentenie Magyarországban. Sőt: ma már bizonyos, hogy éppen a Világbank receptjének kukába hajítása, az ezzel felszabaduló források és alkotó energiák mentettek meg minket egy görög típusú összeomlástól egy új korszak hajnalán.

De vissza a bokrosi alapokhoz. Arra, hogy hogyan mentek a dolgok a kilencvenes évek közepén, ékes példa, hogy a Horn-kormány három tagja is lemondott Bokrosék szeretet csomagja hatására, ketten azért, mert ők is a televízióból értesültek a változásokról.

Bokros rekord gyorsasággal hazánk legnépszerűtlenebb politikusa lett. Helyezését azóta is tartja, ami harminc év elteltével negatív rekordnak számít. Elgondolkoztató, hogy eközben az Euromoney nevű uniós szervezet ünnepelte a népnyúzó csomag atyjait. Abban az évben, 1995-ben Bokros Lajosnak az Év pénzügyminisztere, Surányi Györgynek pedig az Év bankelnöke címet adományozták. Árulkodó, hogy a brüsszeli bürokraták vörösre tapsolták a tenyerüket a magyarokat ért megrázkódtatásokért.

Vajon tényleg elkerülhetetlen volt a Bokros-Surányi-csomag a magyar gazdaság megmentéséért? Boros Imre volt miniszter szerint szükségtelen volt, mert biztató jelek mutatták, hogy a gazdaság kilábalóban van a rendszerváltással együtt járó megpróbáltatásokból.  Gazdag László közgazdász szerint a csomag hatására felszökő infláció miatt megemelt jegybanki kamatok jelentősen rontották az államháztartás egyenlegét. Ne feledjük: a bejelentéskor az „elkövetők” éppen azzal érveltek, hogy az államháztartás válságos helyzete miatt kellettek a megszorítások. Járai Zsigmond későbbi pénzügyminiszter és jegybankelnök így írt a csomagról: „Először is el kellett volna kerülni a bevezetését. Ha már nem kerülték el, okosabban kellett volna csinálni, mert hosszabb távon helyrehozhatatlan károkat okoztak vele a gazdaságnak és társadalomnak.”

A szakértelmükre és kultúrfölényükre oly büszke balliberálisok a csomag tizedik évfordulóján, 2005-ben – immár Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején – magas állami kitüntetést akartak adni Bokrosnak, aki nem vette át a díjat, mert megsértődött, hogy az indoklásban nem méltatták eléggé pénzügyminiszteri zsenialitását.

Bokros és Surányi működésének évtizedekre kiható kártékonysága a népesedési adatok alakulásában mutatkozik meg teljes életnagyságban. A szociálisan teljesen érzéketlen Bokros-Surányi páros hatására ugyanis a 20–39 éves, szülőképes korban lévő női korosztály száma mostanra történelmi mélypontra zuhant, 322 ezerrel kevesebb ilyen korú nő él ma hazánkban, mint 2010-ben. Ezt okozta a családtámogatások 1995-ös ellehetetlenítése. Gondoljuk el, ha 2024-ben hazánkban ugyanannyi lett volna a szülőképes korban lévő nők száma, mint amennyi 2010-ben volt, akkor tavaly további 100 ezer gyermek született volna meg. Összességében az elmúlt másfél évtizedben 212 ezerrel több gyermek világrajövetelének örülhettünk volna.

Bokros Lajos megszólalt a mostani, harmincadik évfordulón. Aki abban bízott, hogy bocsánatkéréssel fordul a kísérleti nyulaknak tekintett magyar emberekhez, az téved. A HVG-nek adott interjúban váltig állítja, hogy növekedési pályára állította a magyar gazdaságot. Még erre is licitál: büszkén kijelenti, hogy ha utódai folytatják, amit elkezdett, ma már Ausztria szintjén lenne az ország gazdasága. Egy ámokfutó vallomása.

Hálásak nem lehetünk érte, de valójában sokat tanultunk Bokros Lajostól. Elsősorban azt, hogy hova vezet a szemellenzős, Istent, embert nem ismerő gondolkodás, melyről még ma is azt állítják egyes balliberális számmisztikusok, hogy a józan ész diadala volt.

Egy patikus ismerősöm mondta akkoriban: olyan ez, mint mikor a felírt gyógyszer káros mellékhatásaira a kutya se kíváncsi. A beteg pedig egyre gyengül, végül belepusztul a terápiába.

Bokros ámokfutása egyébként az irodalmi életet is megérintette. Orbán Ottó Gondolatok a leégett könyvtárban című versében így írt 1995-ben: „Ez kell nekünk, meg az új tatárjárás/Éljen soká a kőbaltás miniszter/Büszkén sétálgasson a rommezőn föl s alá/Ami itt állt, azt mind ő verte szét.”

Szerző: Gazsó L. Ferenc
Címlapkép: HírTV