Tömegtüntetések, eszkalálódó ellenzéki akciók és rendőri beavatkozások rázták meg az elmúlt hónapokban Szerbiát. Aleksandar Vučić elnök eddigi közvetítő fellépésével ugyan sikerült elkerülni a helyzet drámai romlását, ám az újabb zavargások ismét feszültséget szítanak, amelyre a kormányzati szervek még mindig erőteljes rendfenntartó jelenléttel reagálnak – mindeközben az elnök előrehozott választást jelentett be. A válság hátterében korrupciós ügyek, növekvő politikai bizonytalanság és az egyre aktívabb, radikálisabb NGO-k elleni vitatott fellépések állnak. A szerbiai helyzet értékelésekor fontos szem előtt tartani, hogy egy demokratikus állam alapja az alkotmányos rend és a jogbiztonság, a tét pedig most az, hogy mindez fennmaradjon, és az ország békésen haladhasson tovább az európai integráció útján.

A válság politikai előzményei

A mostani események gyökerei egy 2024 végén történt tragédiában keresendők. Novemberben egy felújított vasútállomás épülete részben összeomlott az újvidéki Novi Sadban, több mint tucatnyi halálos áldozatot követelve. Az esetet követő közéleti vihar rögtön a kormány felelősségét és a korrupció kérdését helyezte a középpontba. Diákok szerveztek tiltakozásokat, amelyek később az egész országra kiterjedtek. A mozgalom hamar túlmutatott a konkrét ügyön, és szélesebb körű elégedetlenséget próbált megjeleníteni a politikai elit irányába.

A nyomás hatására 2025 januárjában lemondott Milos Vučević miniszterelnök, ám a lemondás nem csillapította a kedélyeket. Éppen ellenkezőleg: a parlament munkája egyre nehezebbé vált, márciusban pedig az ülésteremben füstbombák és fáklyák jelentek meg érvek helyett, ami példátlan módon mutatta meg a szerb politikai közélet szétesését. Az elmúlt hónapokban mindez radikális utcai megmozdulásokban, rendőri beavatkozásokban és erősödő társadalmi polarizációban folytatódott. 2025. augusztus elején korrupció vádjával őrizetbe vették Tomislav Momirović volt kereskedelmi minisztert, mivel korábban tárcavezetőként részt vállalt a tragédiával érintett vasútállomás újjáépítésében, és mellette még tíz másik, az újvidéki állomás tetőszerkezetének beomlásáért felelős személy letartóztatását rendelte el a szerbiai ügyészség. Időközben Vučić elnök bejelentette, hogy a törvényes határidő előtt választás lesz az országban, amit a gazdasági lassulással és a politikai feszültséggel is indokolt, de a pontos időpontot nem közölte.

A fő veszélyek: anarchia és bizonytalanság

A helyzet egyik legsúlyosabb kockázata a jogállami intézmények meggyengülése. Ha ugyanis a parlament működése a fizikai erőszak színterévé válik, ha a politikai viták helyett anarchikus jelenetek dominálnak, azzal nem csupán az aktuális kormány tekintélye, hanem maga az alkotmányos rend is sérül. A radikális politikai akciók – legyenek azok az utcán vagy a parlamentben – fokozatosan alááshatják a demokratikus intézmények iránti közbizalmat.

Mindemellett a jogbiztonság gyengülése sem hagyható figyelmen kívül. Az elmúlt hónapokban több nem kormányzati szervezet működése is kivívta a szerb hatóságok figyelmét, így több ilyen szervezetet is rendőri razzia ért, főként azok után, hogy kiderült: bizonyos programjaikat részben az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) is finanszírozta. Természetes igény minden állam részéről, hogy ellenőrizze a külföldről érkező támogatásokat – hiszen ez a szuverenitás egyik alappillére. Ugyanakkor az ilyen vizsgálatoknak tisztességesen, átláthatóan és jogilag megalapozott módon kell történniük – a fair hozzáállás és az átláthatóság tehát mind a hatóságok, mind az érintett szervezetek irányába jogos elvárás.

A harmadik komoly veszély az állandósuló társadalmi feszültség. A radikalizálódó tüntetések, a brutális rendőri fellépések és az ezekből fakadó bizonytalanság az egész ország közhangulatát mérgezik. A gazdasági helyzet, a geopolitikai egyensúlykeresés és az EU-csatlakozási folyamat eleve igen komoly terhet rónak a társadalomra – ha ehhez belső destabilizáció társul, az súlyos visszalépést jelenthet.

Külföldi tényezők és a destabilizáció veszélye – az alkotmányos rend tétje

A kormányzati kommunikációban rendszeresen felmerül a külföldi beavatkozás kérdése, különösen az USAID-támogatások kapcsán, amelyekkel a hatóságok szerint egyes NGO-k visszaélhettek. Valójában a nemzetközi szervezeti háttér jelenléte nem újdonság a Balkánon: Szerbia, akárcsak szomszédai, hosszú ideje részesül különféle fejlesztési és demokratizációs programok támogatásaiban. Ezek önmagukban nem jelentik a szuverenitás elvesztését, de fontos, hogy a transzparencia biztosítva legyen. Az igazi önrendelkezés lényege éppen abban áll, hogy az állam képes megőrizni a függetlenségét anélkül, hogy az állam vagy államon kívüli szereplők leépítenék a jogbiztonságot és a valódi civil társadalom védőfunkcióit. A szuverenitás védelme tehát lehet hiteles – ennek érdekében az államnak fel is kell lépnie –, de csak akkor, ha a törvényesség és az átláthatóság marad az alapja.

Sok megfigyelő ma úgy véli, hogy a szerbiai események a Balkán újabb bizonytalan gócpontját jelenthetik. Érdemes itt felidézni Észak-Macedónia példáját, ahol a politikai válság és a multietnikus feszültségek évekre visszavetették az ország stabilitását és EU-integrációs törekvéseit. Bár Szerbiában más a helyzet, a párhuzam tanulságos: a hosszan tartó politikai bizonytalanság, a radikális erők térnyerése és a stabil jogbiztonság alapjául szolgáló normák meggyengülése mindenhol ugyanazt az eredményt hozza – bizonytalanságot és fejlődési lemaradást.

Minden belpolitikai feszültség és külső nyomásgyakorlás ellenére tehát egy dolog világos: Szerbia jövőjét csak az ország társadalma határozhatja meg. A szuverenitás és az alkotmányos béke megőrzése a legitim állam fennmaradásának alapfeltétele. Ha a jogbiztonság és a politikai stabilitás megőrzése mellett sikerül folytatni az európai integráció útját, akkor Szerbia nemcsak a belső békéjét, hanem nemzetközi tekintélyét is erősítheti. A kérdés egyszerű: káosz vagy rend, széthúzás vagy közös jövő? A válasz pedig végső soron a választópolgárok kezében van.

Fotó: FoNet / Vajma.info