Egyáltalán nem biztos, hogy amit a látszólagos térben létezőnek vélünk, vagy érzékelünk, az valóban kézzel fogható, hús-vér valóság.

Pillanatok alatt milliónyi rajongója lett a Bársonyos Napnyugta nevű zenekarnak. Színre lépésükkor azonnal piacra dobták nagylemezüket, amelynek egyik „B” oldali dalát napokon belül fütyülte minden inas Nagy-Britanniától Norvégián át egészen Svédországig. Ebből tudhatta mindenki, hogy ez bizony sláger.

A dal címe Dust on the Wind, azaz homokot visz (vagy hord) a szél, de fülünkbe csenghet Balázs Fecó örökzöldje – a Homok a szélben – is. Ám még mielőtt a „millión túliak” is rajongókká válhattak volna, június közepén újabb „bakelittel” örvendeztették meg közönségüket a fiúk. Majd két hét múlva Lódarázs – a zenekar szóvivője – bejelentette, hogy hamarosan a lemezjátszókra – akarom írni – a Spotify-ra kerül az újabb összeállítás…

Az információéhes kíváncsiak böngészni kezdték az album borítóját. A fénykép zenélés közben örökítette meg a négy srácot. Mint a Beatles annak idején, amikor Lennon már gitár nélkül, csak a mikrofont markolva lépett színpadra. Ezt „tökéletesítette” Mecky, amikor az Omega koncertjein az egész mikrofonállványt emelte hangszerként maga elé…

Tehát a fiúk a képen pontosan olyanok voltak… Vagy mégsem? A ritmusgitáros keze elgörbült, mint akinek törést követően felületesen rakták össze a csontjait. A basszusgitáros ujjai polipcsápként fonódtak hangszere nyakára. Úgy markolta a húrokat, mintha nem is ő, hanem a kéztőalagút szindróma fogta volna le az akkordfelbontásokat.

Ám ezek a diagnózisok mind-mind tévesnek bizonyultak. Lódarázs bejelentette, hogy csupán trollkodni akart, amikor a zenekar nevében szólalt meg. A fénykép gyanús anatómiai elváltozásai pedig arra utalnak, hogy a fiúk szülőanyja azonos a szülőapjukkal. Ugyanis a Mesterséges Intelligencia alkotta őket nevestől, dalcímestől, zenéstől és borítóstól. A színpad tehát üres volt, amikor milliónyian csápoltak és cseteltek a vélt zenészek lábai előtt.

A gyanú azokban ébredt föl, akik szerettek volna többet tudni a szemüveges dobosról meg arról a gitárosról, aki nagyon is hasonlított az ABBA egyik sztárjához. Ám a Bársonyos Naplementéről a durva posztós térben nem találtak semmiféle hírt. Még egy nyamvadt homokszemet sem fújt felőlük a szél, pedig manapság aki nem érhető el a közösségi térben, az nem is létezik.

Az MI, vagy az angol rövidítést használva az AI megfordította a tételt. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy amit a látszólagos térben létezőnek vélünk, vagy érzékelünk, az valóban kézzel fogható, hús-vér valóság.

Pedig sokan csupán a közösségi médiában élnek. Előadást tartanak, bírálnak, posztolnak, lelkesítenek vagy éppen odamondogatnak. Bármikor, bárkinek, bármit.

Hol vagyunk már azoktól az évektől, amikor tények álltak szemben a tényekkel, és vélemények ütköztek a véleményekkel? Nem akar itt már meggyőzni senki senkit. A közönség sem azért kattint egy-egy megjegyzésre, mert azonosulni akar vele. Szeretné magáévá tenni. Esetleg képviselni. Nem, nem. Csak küzdjön a közösségi térben nyilvánosságot kereső.

Ők nem akarnak egy kenuban evezni egyetlen politikussal, vagy politikusnak látszó képződménnyel sem a Bodrogon, sem pedig a Tiszán. Nyílt kiállásukkal valami, vagy valaki ellen küzdenek, nem valakiért, vagy valamiért emelnek szót. Amikor gyalogosok, akkor az autósokkal van bajuk, de ha kocsiban ülve járdáról lelépőt látnak, előbb nyomják meg a dudát, mint ahogyan rálépnének a fékre.

„…kevés olyan ember van a Tisza Párton belül, aki akár akarna, akár alkalmas lenne egy kormányzati pozíciót betölteni – mondta Magyar Péter a HVG-nek, vernei országjárása kezdetén. Hozzátette még, hogy a Tisztelet és Szabadság pártja azért kicsi, mert elsősorban nem pártot építenek.

Mintha a folyó lassú hömpölygését követnék, várva, hogy a Tisza hordaléka is szigetekké álljon össze. Ezeken veszély nélkül köthet ki az elnök. Rájuk bízza a 106 egyéni választókerület képviselőjelöltjeinek kiválasztását. Egymás szemébe nézniük nekik sem kell, mert készül az applikáció, amellyel bárhonnan szavazhatnak a szigetelők, csak legyen internet.

A tagok döntését csak akkor vétózhatja meg az elnökség, ha a jelöltről olyasmi derül ki, ami gátolhatja a részükről olyannyira óhajtott rendszerváltást. Ennek olyan arányúnak kell lennie – fogalmazott Magyar Péter –, hogy ne kelljen az ellopott közvagyon visszaszerzéséért és a jólét fellendítéséért jogászkodni.

A legszerényebb rendszerváltó cél a kétharmad, amely a támogatói kártyavásárlók körében már létre is jött! Eddig ugyanis a remélt 50 ezer helyett csupán 30 ezren szántak pénzt a rendszerváltásra. Volt, aki alapáron 3 ezerért, mások kiemelten, vagy prémium-, esetleg mindjárt VIP-minősítéssel, több tízezer forintot áldoztak Orbán eltakarítására. Persze ez a kétharmad is csupán negyvened része a kormányfő által kezdeményezett Voks 2025-ön részt vett szavazók számának.

De gyűlik a gyűlölet a vidéki postaládákban is. Szórólapokon kínálják a hazugság kormányának internetes felületét annak az álhírnek a támogatására, amely szerint a Tisza békét, a Fidesz meg háborút akar. Itt is gyülekeznek már szinte egy egész csetszobányian.

Egy valódi hír szerint önkezével vetett véget életének Budapesten egy 18 éves fiatalember. Nincs hír arról, hogy miért, de fölakasztotta magát. Saját kivégzését az egyik közösségi felületen a történésekkel egyidőben közvetítette. A rendőrség hivatalos közleménye szerint a csetszobában többen is végignézték az önakasztást, de egyikük sem próbálta azt megakadályozni. Nem kértek vagy hívtak segítséget.

A rendőrség segítségnyújtás elmulasztásának gyanújával, ismeretlen tettessel szemben folytatja a nyomozást.

Borítókép: Kevesen akarnak politikusokkal evezni
Forrás: Facebook / Magyar Péter