Tudták? Tudták?! Tudták????! (Ahogy Besenyő Pista bácsi kérdezné.) Már nem kell sokáig várnunk arra, hogy magyar földre telepedjen maga a Paradicsom, ahol tejjel és mézzel hömpölyögnek majd a folyók, kolbászból készül a kerítés, a bárány és a farkas meg világi nagy haverok lesznek. És más mesék Píter Mádjár módra.

Én nagyjából a csekély értelmű medvebocsok szintjére helyezem szellemi képességeimet (ezt most biztosan örömmel lájkolják magukban ellenlábasaim, de kit érdekel?), ami azonban még mindig meghaladja az átlag ellenzéki egyetemista szintjét, ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – képtelen vagyok megérteni bizonyos dolgokat.

Nem értem például, hogyan lehetséges tüntetni azok ellen, gyalázni őket még koncerteken is, akik kiemelten kedvező feltételeket teremtettek számukra? Vagy azt, hogyan lehet úgy jelentősen csökkenteni az szja (személyi jövedelemadó) mértékét, hogy közben a jelenlegi sokszorosára emelnék? Ez valahogy nem fér a fejembe. Mint ahogy az sem, ki az, aki a többkulcsos adóemelés tervét hallva lelkesen tapsikol ahhoz, hogy jócskán megsarcolnák őt is? Vagy azt reméli, hogy ez az „adóreform” (a bal-libek minden sáp bevezetését csípőből reformnak nevezik, az jobban hangzik) csak a keresztény-konzervatív elveket vallókra vonatkozna?

Igen, vélhetőleg úgy gondolják, hogy a két- vagy többkulcsos adózás csak az ellenségeikre vonatkozik? Mert nekik mi nem ellenfelek, hanem ellenségek vagyunk, akiket – de legalábbis a vezetőket – le kell lőni, fel kell akasztani, netán felnégyelni és kiszögezni a városkapukra. Csupa kedves ember, akik így építik a „szeretet országát”. Vagy tán ezt a szándékot is félreértem és lemaradt egy kis előtag a szeretetről? Esetleg az ön-szeretet országáról lenne szó?

El kell keserítenem azokat, akiket maga a vezér is agyhalottnak titulál: a sápot annak is meg kellene fizetnie, aki ott csápol és tapsikol a gyűléseiken. És nem csak azt.

Ezerszer és ezer helyen leírták már nálam sokkal okosabb emberek, de a jelek szerint akadnak Píter Mádjár rajongói között nem is kevesen, akikre illik a vezér véleménye, tehát nem árt ezeregyedszer is felsorolni néhány plusz kiadást a fent említett adóemelés mellett.

Ugrik a rezsicsökkentés, nesze neked alacsony energiaár! Azonnal leválnánk az orosz energiaforrásokról és három-négyszeresére nőne a gáz, az elektromos áram, de az üzemanyag ára is. Leépítenék a családtámogatási kedvezményeket, nem lenne alacsony, 3 százalékos kamat az otthonteremtésre, „nem jutna” keret a két- és több gyermeket nevelők élethosszig tartó szja-mentességére, az idősebb „rajongók” pedig lemondhatnának a 13. havi nyugdíjról is.

Ami nem anyagi kérdés: lassanként – mert eleget tennénk a kötelező betelepítési kényszernek – a mi országunk is iszlamizálódna, a „menekültek” nyugati tevékenységét ismerve pedig hamarosan nálunk is megjelennének a kedves terroristák, akik szívesen élnek robbantgatással, lefejezéssel, késeléssel és más ösztönző módszerekkel. És szívesen erőszakolnak meg csoportosan lányokat, nőket. Eközben – igaz, csak átmeneti ideig – szabadon garázdálkodhatnának az óvodákban, iskolákban az LMBTQ mozgalom emblematikus figurái, a szakállas, szoknyás, kifestett képű, arany színű tangában a farukat riszáló nénik(?). Azért csak átmenetileg, mert a muszlim vallás nem éppen pártolója a nemi devianciáknak.

Kérem alássan, lehet virtuálisan öklöt rázni rám, a tények – ahogy A tanú című filmben Potocsnyi elvtársnő közölte Pelikán József gátőrrel -, szóval a tények makacs dolgok, Píter Mádjár és követői pedig életveszélyesek. Majdnem szó szerint, hiszen Píter uszít, hívei pedig szívesen akasztanának, vagy a kedvesebbje szívesen lőne halomra minket. Persze az általános szeretet jegyében.

Nem kell szeretni sem minket, sem a Fideszt, sem Orbán Viktort. Egyvalamit ellenben nagyon kéne. Gondolkodni.

Nem kell nekünk hinni, higgyenek saját vezetőiknek. Mondjuk Kollár Kingának, aki elalél a gyönyörtől, ha árthat Magyarországnak, vagy Tarr Zoltánnak, aki nem is tagadja, ellenkezőleg, kinyilatkoztatja, hogy ha nyílt kártyákkal játszanának, ha közölnék, mi mindenre készülnek, abba belebuknának.

Csak az nem világos, hogy a nem kifejezetten igazmondásáról elhíresült The man, vagyis „A férfi” miért nem hallgatja meg pártbeosztottjainak beszédeit? Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy nem teszi. Vagy mégis, csak olyan vastagra növesztette a bőrt a képén, hogy szemrebbenés nélkül lehazudja a lehazudhatatlant?

Erdélyben nagy volt a bukta, de Kötcsén sem kisebb.

Mádjár minden esetben, ahányszor csak kellemetlen tényekkel szembesítik egy-egy kompromittáló hang- vagy filmfelvétellel, a mesterséges intelligenciát és manipulációt emleget. Ugyanez valahogy nem áll a szájára, amikor a kötcsei „tüntetésről” jelentetnek meg ezzel a módszerrel „feljavított”, a szerény közönséget tömeggé tupírozó felvételeket.

Azt sem hiszi el, hogy fogyatkozik híveinek tábora. Pedig ő is tudhatná – hiszen egyszer már ő is járt árvízvédelmi gáton -, hogy az áradás után törvényszerűen apadás következik.

Most éppen ez történik. Nem árad, hanem szárad a Tisza.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Magyar Péter Kötcsén / Fotó: Facebook/Magyar Péter