A NATO főtitkára, Mark Rutte a maga módján búcsúztatta az óévet. Az elcsöndesülés és reményteljes várakozás napjaiban hátborzongató bejelentést tett az orosz–ukrán háború eszkalációjával kapcsolatban. Mint mondta: „mi vagyunk Oroszország következő célpontja, és már most veszélyben vagyunk […], a konfliktus az ajtónk előtt áll, mert Oroszország visszahozta a háborút Európába, és fel kell készülnünk, hogy az ne fordulhasson elő, ami a nagyszüleink és a dédszüleink idején történt”. Azt hiszem, hogy ennél kellemetlenebb karácsonyi „jókívánságot” rég nem látott a világ.

Érdemes áttekinteni, hogyan jutottunk odáig, hogy a harminckét tagállamot tömörítő katonai szövetség vezetője a stratégiai nyugalom és higgadtság képviselete helyett olyan retorikai ámokfutásba kezdjen, amely egy visszafordíthatatlan következményekkel járó, világméretű háború kirobbanását vizionálja.

A válasz a Nyugat-Európát mostanra elöntő háborús pszichózis mellett alighanem a főtitkár személyében keresendő,

akit annak ellenére választottak meg tavaly nyáron a NATO élére, hogy korábbi, több mint egy évtizedes holland miniszterelnöki pályafutása alatt kapkodó és kifejezetten káros katonapolitikai döntéseket hozott.

Rutte már első kormányzati ciklusának idején kivívta a nyugalmazott holland katonaparancsnokok haragját, miután költségvetési nehézségekre hivatkozva lényegében leépítette az országának haderejét. A 2011-es gazdasági válság idején a liberális Rutte-kormány átfogó megszorító intézkedések bevezetését szorgalmazta Hollandiában, amelyek egyik legnagyobb kárvallottjaként azóta is a hadsereget emlegetik. Nem kevesebb, mint 12 ezer (!) állományban lévő katona elbocsátását készítették elő, ami minden hatodik holland katona leszerelését eredményezte.

Később – mivel elvonulni látta a vihart – a holland kormány száznyolcvan fokos fordulattal úgy ítélte meg a helyzetet, hogy hiba volt Hollandia teljes harckocsi-állományán túladni. Ezt 2015-ben ugyanaz a Mark Rutte jelentette ki – szakértőinek nevezett kabinetje nevében – aki négy évvel korábban a hadsereg leépítése mellett döntött. A bejelentést tett követte, a holland adófizetők kárára. Rutte és csapata ugyanis egy lízingszerződés-csomagot hozott tető alá a német hadsereggel annak érdekében, hogy ne maradjon teljesen védtelenül az ország. A Bundeswehr tizennyolc Leopard 2-es páncélozott harckocsi használatát engedélyezte a holland kormánynak, amely ezáltal ugyanazért a haditechnológiáért fizetett busás bérleti díjat, amelyet néhány évvel korábban leépített.

Ezek után Rutte katonapolitikával kapcsolatos alkalmasságát nemcsak hazájában, hanem a fél világon kétségbe vonták. Ám a globalista mélyállam – Bogár László találó kifejezése – másképp döntött. Mark Rutte a NATO főtitkára lett.

Kik ezek a királycsinálók, akiknek rezidenseiken – bábjaikon? – keresztül gyakorolt uralmát jóideje nyögi a jobb sorsra érdemes Európa? Nem tudja senki vagy aki tudja, az hallgat.

Németországi rezidenseik például – miközben a méregzöldek verték a tamtamot – sorra lekapcsolták az ország atomerőműveit a korszerűség jegyében, arra hivatkozva, hogy a jövő a megújuló energiaforrásokban rejlik. A széllel bélelt ötlet mostanra oda vezetett, hogy mindenki számára világos: a német energiatermelés nem képes lépést tartani az igényekkel. Az egykori energiaexportőr Németország ma azért szorul áramimportra, mert nincs, ami kiegyenlítené a termelési és fogyasztási ingadozásokat. Kénytelenek a franciáktól vásárolni az atomerőművi energiát.

Döglenek a libák, ám a globalista mélyállam urainak, attól tartok, még vannak ötletei.

Kanyarodjunk vissza az orosz–ukrán háborúhoz, aminek négy esztendeje alatt Európa versenyképessége az Unió által hozott szankciókkal egyenes arányban erodálódott. Rutte, a népek riogatója nem véletlenül vizionál olyan háborút számunkra, amiben több mint három emberöltő alatt nem volt részünk. Ezzel is a békés megoldás kereséséről próbál eltántorítani mindenkit.

Az Amerikai Egyesült Államok hírszerzési igazgatója az oroszok potenciális európai inváziójával kapcsolatban tűpontosan fogalmazott a minap: azok a valódi háborús uszítók, akik hamisan azt állítják, hogy Oroszország célja Európa megszállása, hiszen Moszkvának még Ukrajna elfoglalásához sincs meg a megfelelő kapacitása, nemhogy Európa megszállására.
Páros napokon arról értekeznek, hogy kitartás-betartás, még néhány milliárd euró támogatás, és a moszkvai rendszer összeomlik. Az oroszok kapitulálnak, és Ukrajna újjáépítési programja vérfrissítést hoz majd az évek óta recesszióban vergődő európai gazdaságba. Páratlan napokon aztán azzal etetik a népet, hogy ki kell tartani bármi áron, és az utolsó ukrán emberig harcolni az orosz banditák ellen, különben mi leszünk soron, és orosz csizmák masíroznak majd Párizs, Róma, London utcáin.

Az orosz gazdaság – miközben nyilván megérzi a háborús terheket – köszöni, jól van. A rubel erősebb, mint valaha. Amennyiben sikerül a globalista terv, és nem lesz békekötés a hadban álló felek között, elháborúznak egészen addig, míg lényegében elfoglalják Ukrajnát.

Európa pedig szankcionál – amivel lábon lövi önmagát – és katonai készültséget hirdet. Visszahozná a sorkatonai szolgálatot, a tornából fölmentett „puha generációk” bezupálásának programját. Tegyük hozzá:

ha közben megvalósul a (rém)álom, és létre jön az Európai Egyesült Államok, kiért harcol majd az arra alkalmatlan új nemzedék? A hazájuk nem jön szóba, mert azt addigra sikeresen kiiktatták.

Agyament tervek. Mark Rutte és társainak dáridója addig tart, míg az európaiak, azaz kedves mindannyiunk föl nem ébred végre, és el nem zavarja őket oda, ahova valók, a történelem süllyesztőjébe.

Címlapkép: Friedrich Merz német kancellár (j) Mark Rutte NATO-fõtitkárt fogadja a berlini kancellári hivatalnál 2025. december 11-én. – Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan