Öröm? Nem kétséges, hogy az. Diadal? Mindenképpen. Most nyugodtan hátradőlhetünk, élvezve a győzelem mámorát? Aligha. A csatát megnyertük, de a háború még nem ért véget.
Megbukott az ENSZ-ben a magzatgyilkosságot emberi joggá minősíteni szándékozó lobbi igyekezete,
annak ellenére is, hogy Antonio Guteres az ENSZ főtitkára „globális finanszírozásra” szólított fel a „reprodukciós és szexuális jogok” érdekében. A svéd nemek közötti egyenlőségért felelős miniszter, Paulina Brandberg, kijelentette, hogy a szexuális és reprodukciós jogok emberi jogok, és bejelentette, hogy a svéd kormány az abortuszhoz való jog alkotmányba foglalását készíti elő. A lengyel esélyegyenlőségi miniszter, Katarzyna Kotula, aki az Európai Unió nevében szólalt fel, hangsúlyozta az EU elkötelezettségét „minden ember jogának előmozdítása, védelme és érvényesítése” mellett, amely lehetővé teszi a szexualitással, valamint a szexuális és reprodukciós egészséggel kapcsolatos ügyek felelős és szabad döntését diszkriminációtól, kényszertől és erőszaktól mentesen”. (Idézet az Ordo Iuris közleményéből.)
Az életvédők a CitizenGo segítségével is hallatták hangjukat, míg végül megbukott az abortuszpártiak próbálkozása. Erről a CitizenGo így számolt be:
„A küzdelem rendkívüli volt – két hónapnyi egyeztetés, tárgyalás, készültség, majd tíz nap rohanás az ENSZ falain belül.
Az abortuszlobbi minden eszközt bevetett: alattomos módosításokat, utolsó pillanatos cselvetést, elrejtett lábjegyzeteket, hátsó ajtón becsempészett kifejezéseket… tényleg mindent. Az általunk képviselt nyomásnak, és az életpárti delegációkkal való együttműködésnek köszönhetően sikerült megakadályoznunk a legveszélyesebb javaslatok beépítését. Ez nem kis eredmény.
Nem is ment könnyen. A túloldalon eluralkodott a kétségbeesés – ami gyorsan ellenségességbe csapott át. Egy alkalommal kedves kollégámat, Luciát fizikailag is inzultálták – pusztán azért, mert ki mert állni az élet mellett.”
Az életvédő civilek kitartó küzdelme most sikeresnek bizonyult, de aki azt hiszi, hogy ezzel egyszer és mindenkorra véget ért a magzatgyilkos szándékokat szolgálók elleni csata, az nagyon naiv ember. Már több ilyen próbálkozásnak sikerült ellenállni, de
újra és újra próbálkozik az abortuszlobbi, mindig valamilyen új, látszólag ártalmatlan javaslatokkal bombázzák a nemzetközi szervezeteket, keresik a kiskapukat, rejtekutakat, hogy végül valahogyan célt érjenek.
Az előző amerikai adminisztráció gőzerővel támogatta az abortusz általános emberi jogként való elfogadtatását és ahol lehet, üldözte, sőt börtönbe is vetette az életvédő civileket, Donald Trump győzelmével ez a helyzet szerencsére megváltozott. Európa azonban, csakúgy, mint az orosz-ukrán háború ügyében, nem hajlandó tudomásul venni, hogy új szelek fújnak. Ha az ENSZ-ben nem sikerült célt érni, biztosak lehetünk benne, hogy az Unió liberálbolsevik többsége tovább próbálkozik. Bizonyíték erre nem csupán a fent idézett svéd és lengyel megnyilvánulás, de például Macron Franciaországának döntése arról, hogy alkotmányukba foglalják az abortuszhoz való jogot.
Magyarország polgárainak többsége – szerencsére – nem tekinti mellékes egészségügyi beavatkozásnak az abortuszt, bár nem is óhajtja azt betiltani. Az általunk követett középút lényege tudatosítani az áldott állapotba került kismamákban, hogy egy apró életet hordoznak a szívük alatt, hogy lehetőleg a megfogant élet megtartása mellett döntsenek – a döntés azonban mindig az övék. Ugyanakkor a kormány különleges, Európában, sőt a világon egyedülálló módon anyagiakkal is támogatja az élet védelmét.
Maradjon is így.
Szerző: Ifj. Tóth György
Címlapkép: Illusztráció / Az abortusztörvény liberalizálása ellen tüntetnek Varsóban 2024. április 14-én. Több ezren tüntettek a lengyel fõvárosban a megfogant élet védelmében, tiltakozva az abortuszt szabályozó elõírások liberalizálását célzó, a parlamenti alsóházban (szejm) további vitára bocsátott négy törvénytervezet ellen.
MTI/EPA/PAP/Albert Zawada
