Az üzemanyagok drágulása könnyen felforgathatja az európai politikát. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az energiaárak emelkedése gyorsan szélesebb társadalmi elégedetlenségbe csaphat át. A kérdés már nem csupán az, mennyibe kerül teletankolni egy autót, mikor érkezik el a lélektani határ, hanem az is, hogy meddig képesek a kormányok tompítani a megélhetési költségek emelkedését.
Az üzemanyagár különösen érzékeny pontja az európai háztartásoknak és gazdaságnak. A benzin és a gázolaj drágulását az autósok közvetlenül érzékelik, de a magasabb költségek a fuvarozáson, a mezőgazdaságon és az élelmiszerellátási láncokon keresztül jóval szélesebb körben jelentkezhetnek. Amikor mindehhez alacsony bérnövekedés, lakhatási válság vagy megszorítások társulnak, az energiaárak a kormányellenes tiltakozások egyik mozgósító tényezőjévé válhatnak, ezt látjuk most a kontinens nagyvárosaiban.
Az üzemanyagárak emelkedése egyfajta katalizátorként működik, a tiltakozók rendszerint azt is számon kérik a kormányokon, hogy miként osztják el a gazdasági terheket, kik részesülnek támogatásban, és kiknek kell megfizetniük a költségvetési kiigazítások árát. Különösen akkor, ha jellemzően baloldali szervezetek mozgósítanak, ahogy a jelenlegi európai tüntetéshullámban is – írja a Világgazdaság.
Olaszországban hetek óta tiltakoznak
Olaszországban október utolsó napjaiban országos tiltakozáshullám bontakozott ki Giorgia Meloni kormánya ellen. Az USB szakszervezet által meghirdetett, 24 órás általános sztrájkhoz munkavállalók, diákok és egyetemisták csatlakoztak, több mint negyven városban tartottak demonstrációkat.
Rómában a Colosseum közelében kukákat gyújtottak fel, Torinóban vízágyúkat vetettek be a rendőrök, Milánóban pedig a tüntetők egy csoportja lezárt egy forgalmas útszakaszt. Genova kikötőjében mintegy 15 ezren demonstráltak.
A Reuters szerint a tiltakozások középpontjában a megélhetési költségek emelkedése,
- magasabb bérek követelése,
- a közszolgáltatások helyzete,
- a katonai kiadások növelésének elutasítása állt. A megmozdulások többsége békés volt, de több városban összecsapások történtek. Az üzemanyagárak különösen érzékeny kérdéssé váltak Olaszországban, miután a Meloni-kormány október 5-én hagyta kifutni a gázolaj jövedéki adójának átmeneti csökkentését. Az intézkedés megszűnése literenként 6,1 centtel növelte az adóterhet. Az Eni olajvállalat ezt követően 2,19 euróról 2,25 euróra emelte a dízelre alkalmazott átmeneti árplafonját.
A miniszterelnök újabb adócsökkentést helyezett kilátásba, amelyet az üzemanyagok drágulásából származó többlet-áfabevételekből finanszíroznának. Közben a kormány célzott támogatásokkal igyekszik kezelni a tiltakozásokat, október 22-én újabb forrásokat biztosított a fuvarozóknak, a mezőgazdaságnak és a halászati ágazatnak. A gazdálkodók literenként akár 45 centes gázolajár-kedvezményhez juthatnak. Meloni emellett 2027-re gépjárműadó-mentességet is bevezetett a kisebb teljesítményű autók számára. A támogatások ellenére a fuvarozók egy része folytatta a demonstrációkat, ami jelzi, hogy az intézkedések egyelőre nem szüntették meg az ágazati elégedetlenséget.
A helyzetet súlyosbította, hogy Szicíliában már korábban is traktorokkal vonultak utcára a gazdák. A Reutersnek nyilatkozó termelők szerint az üzemanyagköltségek drasztikus emelkedése veszélyezteti a mezőgazdasági munkát. A fuvarozók, gazdálkodók és acélipari dolgozók útlezárásai Dél-Olaszország egyes részein az áruszállítást is megzavarták.
Franciaországban mélyül a válság, ott is kiemelt téma az üzemanyagár
Franciaországban az üzemanyagok drágulása a szélesebb megélhetési elégedetlenség egyik meghatározó elemévé vált. Az októberi zavargások során a tiltakozások egy részét erőszak és fosztogatások kísérték. Emmanuel Macron államfő elismerte a megélhetési költségek miatt tiltakozók követeléseinek jogosságát, ugyanakkor elítélte az erőszakos cselekményeket.
A Reuters október 20-i elemzése szerint a magas üzemanyagárak és a megélhetési nehézségek politikai következményei már a következő választások előtt érzékelhetők, különösen Franciaországban, Olaszországban és Németországban. Az elégedetlenség egyes ellenzéki, köztük radikális jobboldali pártok számára is politikai lehetőséget teremt. A francia kormány ezért igyekszik közvetlen támogatásokkal enyhíteni a terheket. A munkába járáshoz hosszabb utazásra kényszerülők támogatását kibővítették, mintegy 5,5 millió jogosult számára 100 eurós segítséget biztosítva. Emellett az üzemanyagárak emelkedéséből származó többletadó-bevételeket is a válságkezelésre kívánják fordítani.
Németország és Spanyolország adócsökkentéssel védekezik
A német kormány október 1-jétől literenként 17 centtel mérsékelte a benzin és a gázolaj jövedéki adóját. Az átmeneti intézkedés az év végéig marad érvényben, célja pedig a háztartások és a vállalkozások terheinek csökkentése. Spanyolországban Pedro Sánchez kormánya ugyancsak meghosszabbította az üzemanyagokra vonatkozó adókedvezményeket. Az októberi, literenként 20 centes könnyítés novemberben 13 centre, decemberben pedig 6 centre mérséklődik. A spanyol kormány március óta mintegy 5 milliárd eurót fordított a válságkezelő intézkedésekre.
Portugáliában is utcára vonultak az elégedetlenek
Portugáliában sem csillapodik a társadalmi elégedetlenség, de ott sem konszolidálódott a helyzet. November 1-jén hajnalban a rendőrség Lisszabonban és Portóban is felszámolta a lakhatási válság miatt tiltakozók sátortáborait, miután előző nap több ezren vonultak utcára. A tüntetők a kilakoltatásokat megkönnyítő és az új bérleti szerződések díjkorlátozását megszüntető törvényjavaslat visszavonását követelik. Az országban ugyanakkor az üzemanyagárak miatt is jelentős tiltakozások voltak, szeptemberben kamionosok százai bénították meg lassító felvonulással az egyik legfontosabb autópályát, miközben Lisszabonban az autósok is demonstráltak. A portugál események jól mutatják, hogyan kapcsolódhatnak össze a magas energiaárak, a lakhatási nehézségek és az általános megélhetési elégedetlenség.
Európa stratégiai olajkészletekhez nyúl
Korábbi cikkünkben részleteztük, hogy Brüsszel szerint egyelőre nincs veszélyben az energiaellátás, a kormányok mégis rendkívüli intézkedésekhez folyamodnak. Tizenegy európai ország felgyorsítja 42,6 millió hordónyi stratégiai olajtartalék felszabadítását. Az Európai Bizottság nyugtat, de a Reuters beszámolója alapján egyre több jel utal arra, hogy Európa újabb súlyos energiapiaci sokkra készül.
Az Európai Bizottság adatai alapján a közel-keleti háború kezdete és szeptember eleje között az uniós benzinárak 24, a dízelárak pedig 33 százalékkal emelkedtek.
Az október végi heti adatok már országonként eltérő árváltozásokat mutattak, de a korábbi drágulás továbbra is jelentős terhet jelentett a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak.
Az üzemanyagárakból kormányválság lehet?
Az európai politikának már van tapasztalata arról, milyen gyorsan válhat az üzemanyagok drágulása szélesebb társadalmi konfliktussá. Franciaországban a 2018-ban kirobbant sárgamellényes mozgalom kezdetben az üzemanyagadók emelése ellen tiltakozott, később azonban a vásárlóerő csökkenése és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni országos mozgalommá alakult.
A mostani helyzet több szempontból is hasonló. A magas energiaárak egyszerre terhelik a háztartásokat és a termelőágazatokat, miközben a kormányok mozgásterét költségvetési korlátok szűkítik. Az üzemanyagárak körüli elégedetlenség ráadásul könnyen összekapcsolódhat az alacsony bérek, a lakhatási költségek és a közszolgáltatások problémáival. Az üzemanyagárak önmagukban nem döntik el egyetlen európai kormány sorsát sem, de hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdasági elégedetlenséget politikai konfliktussá alakítsák. Az európai kormányok számára ezért a következő hónapok egyik legfontosabb kérdése az lehet, meddig tudják megvédeni a lakosságot és a vállalkozásokat az energiaválság költségeitől.