Négy év alatt közel háromszorosára növelte amúgy sem kis vagyonát Kapitány István, a Tisza Párt gazdaságpolitikusa. A Shell egykori alelnöke egyértelműen jól járt a háborúval.
Kapitány István 1987-től 37 évet töltött a Shell-nél, ebből tíz évig, 2014 és 2024 között a nagyvállalat globális ügyvezető alelnökének székében. Ha figyelembe vesszük a Shell vállalati modelljét, akkor egész biztos, hogy ez alatt az idő alatt több százezer Shell-részvényt kapott az amúgy sem gyenge fizetése mellé, a kérdés csupán az, hogy mennyit.
Ugyan pontos adatok nem állnak rendelkezésre Kapitány személyes részvényportfóliójáról, a Shell többi ügyvezetőinek nyilvánosan elérhető juttatásaiból viszonylag könnyű egy nagyságrendileg helytálló becsléssel előállni.
Még jószándékú becslésnél is hatalmas számok jönnek ki a tíz éves pályafutás után: a háború következtében Kapitány Shell-részvényeinek értéke megháromszorozódhatott (mintegy 37,6 millió dollárra), az osztalékjövedelme pedig megkétszereződhetett, elérve a 23,4 millió dollárt. A kettő együtt már megközelíti a húsz milliárd forintot – derül ki az Origo cikkéből.
Kapitány portfóliójának megbecsülésekor azt is fontos észben tartani, hogy a háború és a Shell részvényárainak kilövése előtt tipikusan több részvényt kaptak az ügyvezető alelnökök, teljesítménytől függően 50-150 ezer darabot évente. Tehát, hogy ha Kapitány csak EVP-ként eltöltött tíz évét nézzük és nagyvonalúan csak az elmúlt évek átlagos juttatásaival számolunk (50 ezer részvény évente), még akkor is kijön, hogy Kapitány Istvánnak könnyen lehet 500 ezer Shell-részvénye, de jó eséllyel több.
2026 február 5-i árfolyamon egy darab Shell részvény 75,2 dollárt ért. Vagyis Kapitány István csak Shell-részvényekben tartott vagyona elérheti a 37,6 millió dollárt, vagyis megközelítőleg 12,1 milliárd forintot. És akkor nem is beszéltünk ezeknek a részvények osztalékairól: a becsült 500 ezer Shell-részvény 2014-2024 között megközelítőleg további 23,4 milló dollárnyi osztalékot termelt, vagyis több, mint 7,5 milliárd forintot.
Ezek viszonylag pontos becslések, amik alapján sokkal valószínűbb, hogy Kapitány valódi részvényvagyonát inkább alábecsültük, minthogy túlbecsültük volna. Hiszen jó eséllyel más részvények is vannak a portfóliójában, és az alelnöksége előtt szintén a Shellnél töltött két és fél évtized alatt is bőven juthatott vagy vásárolhatott a becsült félmillión felüli részvényeket.
A háborún és az energiaválságon a Shell és Kapitány István is nagyot kaszált
A Shell-részvények értéke ugyanis a háború előtt évekig stagnált: egy részvény 2014 végén csak 38 dollárt ért, 2021 végén (közvetlenül a háború kitörése előtt) pedig 37-et. Az orosz energia kiszorítása miatt viszont meredeken emelkedni kezdett, 2024 végén már meghaladta az 59 dollárt, mára pedig elérte a 75-öt.
Mit jelent ez Kapitány szempontjából? Nos, mivel az előző számítások alapján 2021 végén nagyságrendileg 350 ezer részvény lehetett a birtokában, az akkor megközelítőleg 13 millió dollárt ért. Ez az, ami a szankciók és az orosz energia kivezetése következtében 36,7 málló dollárra (12,1 milliárd forintra) nőtt.
Vagyis Kapitány Shell-részvényekben tárolt vagyona a háború négy éve alatt közel megtriplázódhatott.
Annak ellenére, hogy az ebben az időszakban (2022-2024 között) megszerzett részvények a teljes portfóliónak kevesebb, mint harmadát teszik ki.
Kapitány becsült osztalékjövedelme esetében is nagyon szembeötlő a háború hatása. Csak 2022 és 2024 között a részvényei mintegy 11,5 millió dollárnyi osztalékot fizethettek, vagyis három év alatt a tíz éves alelnöksége alatti megszerzett osztalékjövedelmének (23,4 millió dollárnak) közel felét.
Kétségtelen tehát, hogy Kapitány Istvánnak, aki most igazgatótanácsi tagként továbbra is a Shell szekerét tolja, személyes érdeke fűződik a háború fenntartásához, és legfőképpen az orosz energiaimport teljes megszüntetéséhez Európában.
Vagyona mindaddig meredeken fog emelkedni, amig a háborús feszültség meg nem szűnik, és amíg az orosz gázt vissza nem engedik az európai piacokra.
Ami nekünk energiaválság és inflációs cunami, az másnak üzleti Eldorádó és profitdagály. Ki tartozik a második csoportba, már el is igazít, ha azt keresnénk, kik lobbiznak a gazdasági életben politikai barátaikkal karöltve az ellen, hogy Európa versenyképességét és polgárait védendő visszatérjen az olcsó orosz energiához. Különösen, ha az Európa által magára vont mizéria nemcsak a múltban tejelt zsírosan, hanem a jövő oszlopa. Igaz ez a Shell óriásvállalatra, ahonnan egykori alelnöke, Kapitány István a magyar választás prelűdjében hirtelen a Tisza Pártnál termett.
Érkezésének hírére azt már korábban feltárta a sajtó, hogy a szerteágazó tulajdonosi körű multi a profitba fulladt bele szinte, mikor az európai háztartások az energiaszámlákba, miután kitört az ukrajnai háború négy évvel ezelőtt.
Kevésbé ismert, hogy a vállalat jövője is a gázon múlik. Ergó tulajdonosainak profitja és lobbistáik jövedelme is.
Viszonylag friss információ, hogy habár úgy tudtuk, Kapitány István 2024-ben lezárta nemzetközi vállalatvezetői pályafutását – ha a Shelltől távozott is, továbbra is kapcsolatban áll a Shell érdekeltségi körébe tartozó vállalatokkal.
Üzletemberek, bürokraták, politikusok hálózata szövődik a hatalmas profitok köré
Kinek érdeke még, hogy drága legyen Európában a gáz, és ne olcsó? Nagy és befolyásos brit, francia, holland, norvég, amerikai cégek, alapok hadtesteit találjuk azok között, akik rengeteget kerestek az energiaárak európai felszökésén, magukhoz csatornázva az európai háztartások pénzét.
Ha csak a Shell legjelentősebb tulajdonosait tekintjük, olyanokat találunk, mint a
Blackrock,
The Vanguard Group,
Fidelity amerikai alapok,
vagy norvég állami alapok.
A drága európai energia haszonélvező vállalatainak alkalmazottai, tisztviselői, lobbistái szerteszét rajzottak az európai kormányokba, az Európai Bizottsághoz és a gazdasági életbe. A legismertebb, hogy Friedrich Merz német kancellár korábban a Blackrock németországi vagyonkezelőjének felügyelőbizottsági elnöke volt, az angol Wikipediában a Blackrock people kategóriában szerepel.
Az életpálya-érintkezések természetesen nem bizonyítják, hogy egy adott személy lobbiérdeket képvisel, és miképp. Arról írunk, amit tudunk. Az összeérések szövedéket képeznek az európai politikában és gazdaságban. Ami csak a Shellt illeti, hatalmasat kerestek a háború kirobbanásán, és a jövőjükben is sarokpont a történelem szerencsétlen fordulata következtében hirtelen aranybányává vált gázüzletág, különös tekintettel az LNG-re.
A nagy nyertesek Európában és a tengerentúl: Shell, TotalEnergies és még lehetne sorolni
Egyes cégeknek ez a lehetőség egyszerűen csak az ölébe pottyant, miután a megelőző évek arról szóltak Európában, hogy „lecsavarodik” a fosszilis energiáról, ahogy most meg az orosz energiáról. Miközben nemzetközi versenytársai nem „csavarodnak le” arról, ami versenyképességüket javítja.
A Shell integrált gázüzletága csak 2022-ben, az ukrajnai háború kirobbanásának évében – amikor felrobbantották a Németországot orosz gázhoz juttató Északi Áramlat vezetékeket – 22,2 milliárd euró (8400 milliárd forint) profitot generált, az előző évi 8,1 milliárddal szemben – derül ki a Világgazdaság cikkéből.
Nem egyedül volt így, hasonló léptékű bonanzára lelt a francia TotalEnergies is. Ha a következő években lassult is a pénzáradat az európai drágulásból profitáló nagyvállalatok felé, a gázárak továbbra is jelentősen a korábbi felett maradtak Európában – ez nem egy rossz üzlet. A jónak bizonyult úton pedig tovább kell menni, különösen ha az amerikai versenytársak a nyakunkra taposnak.
A drága LNG a Shell pajzsa, jövője és a részvényesek pénze
Ugorjunk 2024 májusába, amikor egy befektetői körtelefonban Wael Sawan, 2023 eleje óta a Shell vezérigazgatója arról beszélt: borzalmasan megemelkedett a geopolitikai kockázat az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusok és az amerikai–kínai versengés miatt, és ehhez alkalmazkodni kell.
Ez az, ami úgy hiszem, megerősítette a meggyőződésemet a stratégiánk mellett, hogy van valamink, mint az LNG (cseppfolyósított gáz), amelyben a képességünk, hogy sok ellátási ponttal, és sok keresleti ponttal rendelkezünk, a keresztárupiaci kitettségeink megengednek nekünk némi ellenálló képességet, mikor ilyen volatilitás áll elő.
A gázüzletág tehát a Shell számára nem más, mint pajzs a bizonytalanságokra,
amelyekkel szemben az európai fogyasztó nem rendelkezik ilyennel, sőt ő védi meg a Shellt.
Ez nem akármekkora pajzs, vagy a fogyasztók viszonylatában tűzerő. Ugorjunk még egyet, immár napjainkba, amikor a következőt írja a Bloomberg Intelligence szakelemzője:
A Shell integrált gázportfóliója a legnagyobb a versenytársak között – a globális LNG-kereslet közel egyötödét szolgálja ki –, és a vállalat egyik kulcsfontosságú növekedési pillére. Az LNG-értékesítés volumene az előrejelzések szerint 2030-ig mintegy 25 százalékkal növekszik.
Az erős mérleg védelmet nyújt az árupiaci árak gyengülésével szemben, és lehetővé teszi az iparágvezető részvényesi kifizetési politikát, amely a pénzáramlás 40-50 százalékát juttatja vissza a részvényeseknek.
Mindehhez az kell – tesszük hozzá mi –, hogy az LNG-nek legyen piaca. Nem az orosz LNG-nek vagy gáznak (aminek a kiaknázásában a multi bőven a Krím orosz elfoglalása után is részt vállalt, mielőtt az ukrajnai háború kirobbanását követően azonnal kivonult Oroszországból). Hanem annak, amit ők adnak el.
A növekedés márpedig kulcskérdéssé vált a vállalat számára
A legfrissebb pedig a Bloomberg csütörtöki jelentése szerint: a befektetők egyre inkább a Shell növekedési kilátásaira összpontosítanak, miután Wael Sawan vezérigazgató költségcsökkentést hajtott végre és megvált a gyengén teljesítő eszközöktől.
Az a célja, hogy jelentősen csökkentse az értékeltségi különbséget az Exxon Mobil Corp. és a Chevron Corp. vállalatokhoz képest, idén nehezebbé vált, mivel az amerikai versenytársak részvényei meredeken emelkedtek, amit az alacsony költségű olajmezőkből – Guyanában, a Permian-medencében és Kazahsztánban – származó erős termelés táplált.
A Shellnek vannak ütőkártyái, hisz behálózzák a világot, mint namíbiai olajfelfedezései, miközben visszatért a líbiai fosszilisenergia-fejlesztésekhez.
A vállalat emellett befektetési lehetőségeket keres Venezuelában is,
különösen a Dragon nevű földgázprojektjének előmozdítását, amely a Karib-tengeren, Trinidad tengeri határának közelében található – mondta Sinead Gorman pénzügyi igazgató csütörtökön újságíróknak. Itt megint összeérnek a környék friss uraivá vált amerikaiakkal. Rajta vannak a fejleményeken, és mindenhol, ahol kell.
Fotó: Facebook/Kapitány István
