Az elmúlt napok eseményei középpontba állítottak a köztársasági elnök és a miniszterelnök státuszának közjogi védelmének egyes jogi kérdéseit.
Kiindulópont, hogy az ELTE jogi karán oktató egyetemi tanárának azon kijelentése, hogy „fenyegetni, zsarolni kell a köztársasági elnököt”, nem csupán a közéleti normákat sérti, hanem büntetőjogi felelősséget is felvethet, mivel ezen megnyilvánulás egy magasrangú közjogi tisztségviselő elleni jogellenes nyomásgyakorlásra irányuló felhívásként értékelhető.

A köztársasági elnök az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése szerint a nemzet egységét kifejező, az államszervezet demokratikus működését őrző közjogi méltóság. E minőségében a köztársasági elnök jogosult a miniszterelnök személyére javaslatot tenni, valamint az Országgyűlés feloszlatására, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. Ezek az alkotmányos jogkörök nem képezhetik politikai zsarolás tárgyát.

Az ELTE jogi karának oktatójának kijelentései ráadásul egyes vélemények szerint összeegyeztethetetlenek a köztársasági elnök személyét megillető sérthetetlenséggel, amelyet az Alaptörvény 12. cikk (1) bekezdése is meghatároz.

Az államfő személyének sérthetetlensége elsősorban az elnök alkotmányjogi jogállásának része, politikai felelősségének hiányát és jogi felelősségének korlátozott voltát jelenti a vonatkozó 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. Csak másodsorban — történelmi analógiák útján — hozható kapcsolatba az uralkodók, illetve államfők sajátos büntetőjogi védelmével, amelyet az akkori döntés szerint össze kell egyetérteni a szólásszabadsághoz köthető alapjogokkal, amelyek ugyanakkor korlátozhatóak, nem csupán a hazai, de például az EU Alapjogi Chartájában foglalt normák szerint is.

Egy másik, a miniszterelnök személyével kapcsolatos erőszakos színpadi cselekmény kapcsán rögzítendő, hogy az Alaptörvény X. cikke biztosítja emellett a művészeti alkotás szabadságát. Ezzel párhuzamosan a IX. cikk (1) bekezdése deklarálja a véleménynyilvánítás szabadságát, amely ugyanúgy alapvető jog, de ahogyan a (4) bekezdés kifejezetten rögzíti, nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére.

Magyarországon – ahol korábban egy riporter korábban arról faggathatta interjúalanyát, hogy az mennyiért vállalná Orbán Viktor kormányfő meggyilkolását – az Alkotmánybíróság egyértelműen állást foglalt [3001/2018. (I. 10.) AB határozat] ebben a témakörben. Eszerint

a közügyek megvitatásánál a szólásszabadság kiemelt védelmet élvez, ugyanakkor az ilyen jellegű véleménynyilvánítás szűk körben korlátozható

– mégpedig akkor, ha sérti az emberi méltóság korlátozhatatlan, az emberi státuszt meghatározó lényegét, vagyis a másik személy emberi mivoltában való megalázására irányul. Az ilyen közlésekre nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága.

Ezt az alkotmányos korlátot erősíti meg az Alkotmánybíróság gyakorlata is. A 7/2021. (II. 19.) AB határozat egyértelműen figyelmeztet, hogy

„a véleménynyilvánítás szabadsága melletti elköteleződés azonban nem vihető az elvakultságig”.

Az ilyen korlát azonban nem magyar sajátosság. A német Alkotmánybíróság a híres Mephisto-ügyben világosan meghúzta a művészi szabadság határait. A testület álláspontja szerint egy demokratikus, társadalmi együttműködésre épülő államban nem létezhet teljesen korlátozás nélküli szabadságjog, hiszen minden alapjog gyakorlása más személyek jogait is érintheti. Ennek megfelelően

a művészeti kifejezés szabadsága sem érvényesíthető mások emberi méltóságának sérelmével.

Mindezek fényében nem hagyható figyelmen kívül az előadóművészek felelőssége sem. A színpadon történő, a miniszterelnök kivégzését szimbolikusan megjelenítő performansz különösen problematikusnak tekinthető egy olyan társadalmi és nemzetközi közegben, ahol a politikai vezetők elleni erőszakos támadások valósak. Egy ilyen helyzetben tehát a művészi kifejezés szabadsága nem abszolút: a gyűlöletre, erőszakra vagy mások emberi méltóságát sértő tartalmakra való felhívás nem élvez alkotmányos védelmet. Az előadó közéleti szerepvállalása, ismertsége, valamint a véleményformálásra való képessége révén a hatás is megsokszorozódik, így a vele járó felelősség is fokozottabb. Ez a felelősség nemcsak morális természetű, hanem jogi következményekkel is járhat, amennyiben a művészi megnyilvánulás túlterjeszkedik az alkotmányosan védett kereteken.

Forrás: Alaptörvényblog

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd