Van-e, aki vitatná, hogy augusztus 20.-a a keresztény Magyarország születésnapja annak ünnepe, hogy Szent István királyunknak hála, már több mint 1100 esztendeje létezik országunk. És még mindig keresztény – ha igaz.

A magyar kereszténység egyik legfontosabb napján szabadon és hitünket megvallva ünnepelhetünk. Ma még. Bár reményeink szerint ez így is marad, de közben tudjuk, hogy a XXI. század első évtizedeiben világszerte a legüldözöttebb vallás éppen a kereszténység. És persze egyre inkább a zsidó vallás is, de a kettő végül is egy tőről fakad.

Az, hogy a muszlim országok sokaságában a szélsőséges iszlamisták üldözik, zaklatják, gyilkolják a keresztényeket, sajnos, nem újdonság, ám míg Európa és benne a nagy államok nem fordultak el gyökereiktől, az némi visszatartó erővel bírt, vagy legalább nem művelték ennyire nyíltan a vallásüldözést.

Csakhogy a „mag-Európa” államaiban ma már nem divat a hit, nem bocsánatos cselekedet kimutatni, hogy valaki hívő keresztény, nem biztonságos zsidónak sem lenni. Ahogy azt Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása című művében már jó előre, 1996-ban megjósolta, eljött a civilizációk összecsapásának ideje, de a nagyságos „Nyugat” részéről összecsapás aligha látható. Önfeladás, behódolás annál inkább és ennek ezernyi jelével találkozhatunk akár naponta is.

Hol van már a Tízparancsolat törvénye? Hol a keresztény kultúra védelme?

„Ne legyen(ek) neked más istene(i)d énelőttem.” Van. Az ember maga akar Istent játszani, beleértve azt is, hogy a saját tudományát is megcsúfolva hirdeti, hogy ki-ki maga választhatja meg nemi identitását.

„Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét…” Tehát ne káromkodj, márpedig ma kötőszóként használják a szexuális kapcsolat vulgáris elnevezéseit, általában Isten nevét is belekeverve. De ha nem, akkor is O1G, ahogy az igazi bunkók emlegetik.

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön…” Hol a tisztelet mostanában? Én bizony sehol sem látom, másként nem kívánnák egyesek – és le is merik írni! – az idősebbek halálát, nem kínoznák, sőt gyilkolnák meg saját apjukat-anyjukat. Nem az elmebetegekről beszélek, hanem a csak önmagukat szerető narcisztikus sokaságról.

„Ne ölj!” Már hogyne gyilkolnának! Imádnak háborúzni, a világon mindent megtesznek azért, hogy még több vér folyjon, lehetőleg persze másoké. Ha pedig a nagyságos Unióban gyilkol, torkot metsz, lenyakaz, teherautóval halálra tapos vagy felrobbant embereket egy muszlim migráns, az mindig egyedi eset, zavart elméjű elkövető, de legalábbis megértésre szoruló „más kultúrkörből érkezett”. Nem szólva a védtelenek legyilkolásáról, amit elegánsan hol abortusznak, hol magzatelhajtásnak, hol egészségügyi küretnek neveznek.

„Ne paráználkodj!” Mi másról szól a filmek jó része, vagy éppen az úgynevezett szexuális forradalom, mint arról, hogyan kell és lehet paráználkodni? Ez az új embertípus alaptulajdonsága: parázna.

„Ne lopj!” Ugyan már! Hiszen az európai vezetés éppen egy olyan országot ajnároz, ahol állami méretekben zajlik a lopás. Sőt az Európai Parlamentben is! Nálunk a tömeges lopást elegánsan spontán privatizációnak nevezték és ma azok vádolják lopással a keresztény-konzervatív kormányt, akik a legnagyobb tolvajok voltak és ha módjuk nyílik rá, ma is azok.

„Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!” Mit tesznek ma Európa korifeusai? Amit tettek Gyurcsány idejében: hazudnak reggel, éjjel meg este. És persze napközben is. Ukrajna megfelel a csatlakozási feltételeknek. Eltűntek az sms-ek. A katari pénzek valahogy beleestek egy bőröndbe. Az NGO-k valódi civil szervezetek. Magyar Péter jót akar az országnak és nem hallgatta le feleségét. Magyarország csődben van, semmi sem működik. Karácsony Gergely remekül vezeti Budapestet. Kell még valamit mondanom, Ildikó?

„Felebarátod házastársát ne kívánd!” Ha nem kívánnád, mitől válnának el ennyien? Migránsok körében pedig szinte kötelező kívánni, sőt meg is szerezni, leginkább szexuális erőszakkal. Igaz, számukra az európaiak nem felebarátok, hanem egészen ellenségek.

„Mások tulajdonát ne kívánd!” Ma másról sem szól az ellenzéki világ, mint a végtelen irigységről, A mészároslőrincezésről, arról, kinek miből telik bármire is. Bár mire idáig jutnak a kívánásban, valahogy nem fogan meg bennük ugyanez a saját oldaluk kapcsán.

Semmi sem maradt a Tízparancsolatból, azaz semmi a nyugat-európai kereszténységből. A keletiből is csak alig.

Szent István ünnepén, a keresztény Magyarország ünnepén szomorúan, sőt félelemmel pillanthattunk körül Európában. És eszünkbe kellett jutnia az Európai Unió elődjének egyik alapítója, Robert Schuman jövendölése: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.

Úgy tűnik, hogy akkor talán nem lesz.

Adja Isten, hogy kiderüljön, Schuman tévedett.

Ifj. Tóth György