Ismét szorgalmazzák Nyugat-Európában az egészséges étkezéssel fogalakozó felkent guruk, hogy fehérjebevitelünk ne a drágán előállított húsokkal, hanem a legkülönbözőbb rovarokból készített ínyencségekkel történjen.
Ehhez remek recepteket is ajánlanak, amelyeknek nem csak a ropogtatni való tücskök, hanem az ízletes csótányok, vagy éppen a friss giliszták az alapanyagai. Váltig állítják, ideje lenne leküzdenünk averziónkat az ilyen csemegéktől, mert be kell látni, végül is ez a jövő útja, és egy jó cincér-lakománál kevés táplálóbb van széles e világon.
Ám hiába az ösztökélés, valami rejtélyes oknál fogva az emberek nagy része még mindig inkább a Wellington-bélszínt részesíti előnyben, minthogy az olcsó fehérjeforrásként számontartott hangyabecsinált mellett tegye le voksát, pontosabban kését, villáját.



