Gyurcsány Ferenc vasárnap közzétett Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy a bosszúvágy önmagában emberi és legitim érzés, kormányzati vezérelvvé emelve azonban veszélyes. A volt miniszterelnök szerint „ami jogos indulatként vezérelheti az egyes embert, arra nem épülhet állami politika”. Úgy látja: a sérelmet szenvedetteknek jár az elégtétel, de azt a törvényes felelősségre vonásnak kell megadnia – ha ez elmarad, a magánbosszú erősödhet, és a hatalom is elveszítheti a hitelét.

Gyurcsány Ferenc, a 2004 és 2009 között hivatalban lévő egykori kormányfő, a Demokratikus Koalíció alapítója és korábbi elnöke – aki 2025-ben visszavonult az aktív politizálástól – vasárnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy a bosszúvágy természetes emberi érzés.

Mint fogalmazott, ha valakit tartósan és mélyen megbántanak, vagy igazságtalanság ér, magától értetődő, hogy elégtételt akar, és ezt nem kell szégyellni. Hozzátette: ez az érzés az emberek politikai érzésvilágában is legitim lehet.

A bukott miniszterelnök tehát nem az indulatot vitatja, hanem azt a pontot keresi, ahol a személyes érzésből közhatalmi gyakorlat lesz. Érvelése szerint az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” mondás ebben az esetben éppen fordítva igaz.

Az egyén megélheti a bosszúvágyat, az állam viszont nem építhet rá politikát.

Gyurcsány korábban is foglalkozott a témával: májusi bejegyzésében tömegpszichológiai és evolúciós érvekkel magyarázta, miért csúszhat át könnyen az igazságvágy megtorlásba.

Ahol a személyes elhatározásból kormányzati vezérelv lesz

A bejegyzés szerint a bosszú természeténél fogva személyes: „én, most, azért, amit velem tettek, ezt és ezt szeretném tenni”.

A volt kormányfő arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben többnyire nincs külső mérték, vagyis maga a sértett dönti el, mi az elég.

„Ez működhet egy megbántott ember fejében, de nem működhet egy kormányzat vezérelveként”

– figyelmeztetett. Egy ország irányításához Gyurcsány szerint olyan szabályokra van szükség, amelyek mindenkire egyformán vonatkoznak, arányosak, átláthatók és ellenőrizhetők. Az arányosság itt azt jelenti, hogy a büntetés mértéke igazodik az elkövetett cselekmény súlyához, nem pedig a sértett indulatához.

A bejegyzésben nem szerepelnek nevek, konkrét ügyek vagy intézmények, a szöveg általános, elvi szinten fogalmaz.

A gondolatmenet ugyanakkor olyan időszakban jelent meg, amikor az elszámoltatás kérdése napi politikai téma: a parlament tavasszal a Tisza Párt kezdeményezésére öt vizsgálóbizottság felállításáról döntött, majd megszületett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény is.

Két út, és az egyik zsákutca

Szerinte ha egy hatalom a bosszút teszi meg vezérelvnek, két lehetőség áll előtte.

Az egyik – szerinte a helyes irány –, hogy az indulatot törvényes felelősségre vonássá, arányos büntetéssé és jóvátétellé szelídíti. A jóvátétel ebben az összefüggésben a károsultak tényleges kárpótlását jelenti, nem pusztán a felelősök megbüntetését.

A másik út az, hogy a hatalom folyamatosan új ellenségeket keres. Gyurcsány érvelése szerint ez azért törvényszerű, mert a megtorlás soha nem érhet célba:

„De mert a bosszú sosem lesz teljes, ezért elég, az végül magát a bosszúállót emészti fel.”

Az egykori kormányfő úgy fogalmazott: akit sérelem ért, annak jár, hogy elismerjék a sérelmét, feltárják az igazságot, a felelősöket pedig törvényesen vonják felelősségre.

Ha viszont ez az elégtétel elmarad, szerinte két dolog történhet. Egyrészt teret nyerhet a magánbosszú, mert az emberek maguk veszik kézbe azt, amit az állam elmulasztott.

Másrészt az a hatalom, amely ellenzékben kiszolgálta a bosszúvágyat, sőt épített is rá, majd kormányra kerülve nem ad elégtételt a meggyötörteknek, könnyen elveszítheti a hitelét.

A bejegyzés zárlata szerint a bosszúvágyat nem eltitkolni vagy szégyellni kell, hanem elismerni, majd megszelídíteni: igazsággá, felelősséggé és jóvátétellé alakítani – ez a demokratikus állam feladata.

Borítókép: Facebook/Gyurcsány Ferenc