A Neokohn portálján jelent meg az az elemző írás, melynek szerzője, Krisztina Koenen próbál magyarázatot adni a germán sötétzöldek elborult agyú lépéseire. Azt a kérdést is feszegeti, milyen személyes összefonódásokra derült fény a nagyon zöld politikában és mindez hogyan vezetett el a német polgárok elleni „zöld” akciókhoz.

Alig két héttel ezelőtt Robert Habeckről, a zöld gazdasági és klímaügyi miniszterről sokan már azt is elhitték, hogy tud a vízen járni. Az állami tévé alázatos interjúkban hódolt a nagy férfiú bölcs döntéseinek, a „minőségi” rendszermédia ragyogó színekben ecsetelte az általa megálmodott szén-dioxid mentes jövőt, melynek érdekében 2024-től mindenkinek kötelessége lesz gáz- és olajfűtését hőszivattyúra lecserélni és házát, lakását ennek megfelelően átépíteni.

Igaz ugyan, hogy nem lesz áram sem a hőszivattyúk, sem az elektromos autók üzemeltetésére, mert hiszen az atomerőműveket a zöldek kikapcsoltatták, a helyettük tervezett gázerőművek pedig az olcsó orosz gáz híján már elvben sem épülnek. Igaz, hogy az egész fűtési fordulat a német polgároknak potom ezer milliárd eurójába fog kerülni,

[button type=”big” color=”green”] de hát a hülyének is megéri, ha ezzel a világ szén-dioxid kibocsátásának legalább 0,001 százalékát sikerül majd megakadályozni.[/button]

Habeck miniszter problémája azzal kezdődött, hogy Patrick Graichen klímaügyi államtitkár, aki az energiafordulat atyja, és a képességekkel csak szűkösen megáldott miniszter mögött a minisztérium igazi feje, egy Michael Schäfer nevű zöld pártbarátját akarta kinevezni a minisztériummal összefonódott, állami tulajdonban levő Dena energetikai intézet vezetőjének lukrativ (jövedelmező – a szerk.) pozíciójába. Az állásinterjú során magázta a kandidátust és úgy tett, mintha nem ismerné Schäfert, holott az nemcsak régi harcostársa, hanem esküvői tanúja is volt. Ez pedig kiderült, hála az ellenzéki médiának és a Springer kiadó lapjainak – Schäfer a már elfoglalt állását ezután kénytelen volt feladni.

Graichen botlását Habeck elöször megpróbálta bocsánatos kis megtévelyedésként feltüntetni, mondván az „oroszpárti fosszilisklikk” lejárató hadjáratáról van szó. Az állami tévé és a rendszermédia – mint eddig is – védőfalakkal vette körül a minisztert és pártját, melyről a múltban minden kritika lepergett, mint kutyáról a víz. De Habeck néhány nap múlva mégis kénytelen volt Graichent meneszteni, miután

[button type=”big” color=”green”] kiderült, hogy a minisztérium egy másik zöld államtitkára, Michael Kellner, Graichen testvérének, Verena Graichennek a férje, vagyis Graichen sógora.[/button]

Innentől aztán nem volt megállás. Hamarosan az is kiderült, hogy Verena testvér az Öko-Institut nevű kutató és tanácsadó „nonprofit” intézménynél van vezető állásban, ugyanúgy, mint egy másik Graichen-testvér, Jakob, aki ugyanitt „vezető kutatói” pozíciót tölt be. Az Öko-Institut bevételei legfőképpen állami támogatásokból és a minisztériumtól magától származnak, lévén az a legfontosabb kliensük. Ráadásul az is kiderült, hogy 2021-ben, röviddel a kormányváltás után, a BUND elnevezésű „természetvédő” NGO-t az akkor még új Graichen-Habeck páros 600.000 euró állami támogatással örvendeztette meg. És ki ül a BUND vezetésében? Nem más, mint Verena Graichen. Ezután Graichent Habeck sem tudta már megvédeni.

De nemcsak a Graichen család tagjai kerültek hatalmi pozíciókba és húztak kiemelkedő anyagi hasznot a zöldek kormányra kerüléséből. A zöld Udo Philipp szintén Habeck államtitkára, ellene most vizsgálat folyik, mert a zöld start-up támogatási program vezetőjeként véletlenül pont azokba a feltörekvő cégekbe fektette be privát pénzét, amelyeket államtitkárként támogatásban részesített.

[button type=”big” color=”green”] Philipp ezen felül a klímaminisztérium tanácsadójává nevezte ki annak a befektetési alapnak vezetőjét, amelybe maga is befektetett.[/button]

A történeteket még lehetne tovább mesélni, mivel más minisztériumokban, például a klímaminisztériummal szorosan összefonódott környezetvédelmi minisztériumban szintén zöld államtitkárok kezében vannak a kulcsfontosságú döntések. Időközben több bennfentes állítja, hogy a szövetségi tartományok szintjén ugyanilyen állapotok uralkodnak.

Itt a vége a német „nyitott határok” politikának?

A zöld klánok elfoglalták a minisztériumok, állami intézmények és persze az ezek előterében aktív NGO-k és a legtöbb tévéadó és újság kulcspozícióit. Ide-oda váltogatják pozíciójukat (legtöbbször persze felfelé) a zöld univerzumon belül, hol egy agytrösztben, hol egy állami intézményben, illetve egy minisztériumban tűnnek fel. A zöldek időközben behálózták nemcsak az állami és félállami intézményeket, hanem a vezető ipari cégeket is. Így került például Graichen felesége, Jutta Dönges a nemrég csődveszély miatt államosított energiaszolgáltató cég Uniper (régebben RWE) pénzügyi igazgatói székébe.

/……/

A zöldek mint párt és mozgalom csak részben mozognak a parlamentáris demokrácia keretei között. Milliárdos támogatóikkal együtt éppen hogy a parlamentáris demokrácia megkerülésével, illetve aláaknázásával dolgoznak a klímatotális társadalom megvalósításán. Ez magyarázza, hogy miért tudja egy maximum 14 százalékos párt az egész társadalmat markában tartani. A Graichen klán lelepleződése ezen nem fog változtatni. A zöld hálózatok és milliárdos támogatóik hatalmi ambíciói változatlanul fennállnak, az új államtitkárok ott folytatják majd, ahol Graichennek abba kellett hagynia.

[button type=”big” color=”green”] Habeck nemcsak, hogy eddig nem gyakorolt önkritikát, úgy tűnik még bosszút is akar állni ezért a kis vereségért a német népen.[/button]

Mintha a sok millió háztartás fűtési csődbe kényszerítése még nem lenne elég, kedden este újabb – a szociáldemokratákkal egyeztetett – törvénytervezettel állt elő. Ennek értelmében köteleznék a polgárokat, hogy három évre visszamenőleg pontosan dokumentálják az energiafelhasználásukat az önkormányzatok számára.

A mindenható állam tudni akarja, hogy ki, mikor, mennyi és milyen energiát használt fel és mire.

Aki ellenáll, azt több százezres büntetés fenyegeti. A cél nem kevesebb, mint totális ellenőrzés és leigázás.

A zöld totalitarizmus nem a jövőnk, hanem a jelenünk. És ezért a harmadik tanulság: A zöldek gyűlölnek bennünket, egyszerű, dolgozó német polgárokat.

A teljes írás itt érhető el.

Forrás: Neokohn/Krisztina Koenen

(Címképen: Robert Habeck. Fotó:MTI/EPA)