Gyertyatakarékosságra hivatkozva javasolta a párizsiaknak Benjamin Franklin a nyári időszámítás bevezetését. A francia fővárosban nagykövetként szolgáló amerikai polihisztor ezen ötlete jól elfért a villámhárító ötlete és a Golf-áramlat felfedezése között. A franciáknak mégsem kellett. Nem feltétlenül azért, mert ezzel nagymértékben csökkent volna a gyertyaöntő műhelyek forgalma, hanem azért, mert nem szerettek volna lemondani éjszakába nyúló életformájukról. Az amerikai diplomata mintegy 250 évvel ezelőtti újságcikkében – a jó franciák legnagyobb megrökönyödésére – még azt is javasolta, hogy hajnalonta ágyúlövéssel üdvözöljék a napfelkeltét. De az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezője és egyik aláírója valójában csak azt szerette volna elérni, hogy keljenek korábban a reggeli lustálkodásra hajlamos párizsiak.
Nagyon sok ismerősöm az óramutató „előre tekerése” után egész nyáron az ősszel „visszakapható” órácskára gyúr. Mintha éppen ez a hatvan perc hiányozna ahhoz, hogy végre kipihentnek érezhessék magukat. Elfelejtődött az az egykori mondás, mely szerint az éjszakát nem reggel, hanem este lehet megtoldani. De még mielőtt visszaszereznénk a tavaszi óraállítással elrablott időnket, lapozzunk bele az óramutatók előre-hátra csavargatásának történetébe.
A napórák mutatóit ugye, nem volt hogyan és nem volt miért állítgatni. Az óratornyok vagy éppen a templomok toronysisakja alatti időmérők beállítása meg azoknak a dolga volt, akik amúgy is megmászták időnként a magasba vezető lépcsőket, miután a szerkezeteket néhány naponta fel kellett húzni. A ködös Albionban eleinte többféle javaslattal akarták kiigazítani az időmérést, de a honatyák egyiket sem támogatták. Aztán Nagy-Britannia a második világégés idején üzemanyagtakarékosságra hivatkozva nyaranta két órával, telente pedig eggyel siettette a maga útján poroszkáló időt. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig „War Time”-nak – háborús időszámításnak – nevezték, hogy három és fél éven át egy órával siettették az idő múlását. Amúgy az USA már az első világháború idején is bevezette a nyári időszámítást, amit Wilson elnök szeretett volna megtartani a békés hétköznapokban is. Ám döntését a farmerek nem fogadták el, miután napi munkájukat a Nap állásához igazították. Így azt a Kongresszus is hatályon kívül helyezte. Hiába vétózott Wilson elnök, mert a törvényhozás – az amerikai demokráciában szokatlan módon – ezt is felülírta.
Persze, ezidőtájt már mi, magyarok is tekergettük a mutatókat előre, majd hátra, miután az országok közül elsőként a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást. Ezt mindkét birodalom 1916. április 30-án 23:00-kor vezette be a világításra használt gáz és villanyáram előállításához szükséges kőszénnel és kőolajjal való takarékoskodás jegyében. Az órák állítgatását – Dél-Amerika és Afrika kivételével – jelenleg a világ több mint 70 országa alkalmazza. Magyarországon 1980 óta márciusban és októberben állítjuk át az órákat, ha van mutatójuk, ha nincs. A Horn-kormány 1996-os rendelete ugyanis nem tesz különbséget a mechanikus, elektromos vagy éppen digitális órák között. Egy biztos: az átállítás korábban állított gazdasági hasznát már régen megkérdőjelezték, miközben a nyári időszámítással járó változásokat nagyon sokan megszenvedik. A biológiai óránkat ugyanis nem lehet kormányrendelettel állítgatni.
Bizonyított tény, hogy ennek az órányi időnek az ide-oda tologatása képes megzavarni a hormonháztartásunkat. Ezt jelzi a szervezetünk, de nem mindig tulajdonítunk jelentőséget a változásoknak, életminőségünk romlásának. Ezért a mindenre figyelő Európai Bizottság – az európai polgárok gondoskodó édesanyjaként – úgy döntött, hogy elhárítja ezt a veszélyt. Utolsó józan pillanatainak egyikében Jean-Claude Juncker bizottsági elnök határozatot terjesztett testülete elé, amelynek értelmében 2019-től az Unió teljes területén fölhagyunk a kötelező óraátállítással. A hír hallatán többek homlokáról leszáradtak az izzadságcseppek, de örömünk korainak bizonyult. A nagy horderejű előterjesztésbe ugyanis belenyúlt az EP. Az állampolgárok érdekeit szem előtt tartó Európai Parlament, túl közelinek találta az 2019-es céldátumot és 2021-re módosította azt. Mindegy – mondtuk –, kibírjuk még ezt a két évet, ha kibírtuk a rendszerváltoztatás előtti fél évszázadot. Ám ennek a határozott testületnek ezt a határidőt sem sikerült betartania. Kibontották hát a demokrácia lobogóját, és ennek árnyékában úgy határoztak: legyen a döntés lehetősége a tagállamoké. Amelyik ország a nyári időszámítást választja, annak októberben nem kell az órákhoz nyúlnia, amelyik pedig a télit, az állítgat. Saját jogon dönthetik el az egyes nemzetek, hogy nekik éppen melyik felel meg. De 2023-ban, majd 2024 októberében is maradt minden a régiben. Tessék mondani, létezik a világon az Európai Parlamentnél hatékonyabb érdekképviselet?
Ez a kérdés legközelebb október 26-ára virradó éjszaka lesz időszerű. Javaslom tehát, hogy ezen a napon ébredjünk! Keljünk fel hajnali 3 órakor. Mutassuk meg közösségünk erejét, és ünnepélyes keretek között állítsuk vissza a kizökkentett időt eredeti tengelyébe. Brüsszelben aztán jegyzőkönyvezhetik, hogy két és fél évszázad után sikerült érvényt szerezni a jó amerikai Franklin javaslatának, ha nem is Párizsban, de legalább az EU-renitens Magyarországon.
Hogyan is írta Arany János: „Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár – Ha felűlünk felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.”
2025. okt. 17. NéMA
Fotó: Pixabay
