Nagyon bírom, amikor egy liberálbolsevik másokat kommunistáz. Olyan bájos, olyan tündéri. És olyan röhejes.

Horn Gábor, a levitézlett szadeszes veterán olvasásra biztat. Dicséretes, mert ma már alig akad, aki ezzel a képességgel rendelkezne, vagy ha birtokában van is a tudás, azt legfeljebb az árcédulák olvasásánál kamatoztatja. Gábor apó Nádas Pétert ajánlja szeretettel, úgyhogy gyanús a dolog. Őszintén szólva az illető nevét ismerem, de munkásságát kicsit sem és mivel Horn ajánlja, ezt a szép hagyományt folytatni is fogom. A magam részéről – ha már olvasásról van szó – A gyűrűk urát ajánlanám, de persze ízlések és pofonok… Márpedig Horn ízlésében kicsit sem bízom.

A lényeg azonban az, hogy a méltán politikai szerepét vesztett illető a Nádas-írásról azonnal az orosz-ukrán háborúra vált, természetesen háborús bűnösnek titulálva Vlagyimir Putyin orosz elnököt és ragaszkodva a liberálbolsevikok (például a hajlandóak koalíciója, a NATO főtitkára vagy éppen az Európai Unió önjelölt kormányzói, Ursula és Manfred, no meg a brit, francia és más háborúzni akaró kormányok) szándékához, ellentétben az amerikai elnök és a magyar kormány törekvésével, kifejti: „Nincs kiegyezés, nincs alku, mert abból vér van, veríték van, halál van.”

Ja, milyen igaz. Mert ugye a kiegyezés, az alku hiányából ugyebár nincs vér, veríték és halál. Hát persze, hogy nincs! Elvégre a frontokon senki sem szokott meghalni, igaz? Ott ismeretlen fogalom a halál, nem ömlik a vér, ugye? Ha egyszer Horn nagyapó ezt vizionálja, akkor az úgy is van. Naná, hogy! Igaz, csak újbeszélül, ahol „A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.”

Még azt is írja ez a meg nem értett lángész, hogy „Orbán, mint annyi mást ezt is teljesen rosszul látja, talán elvakítja magáról gondolt »történelmi« nagyságának hite, talán tényleg nem érti, hogy nincs megállás, Ukrajna után jön a következő. Jön másik két megye – legyen ez most például Szabolcs és Borsod és akkor Orbán mondhatja, hogy de hát miért ne?! Csak ennyit akar az orosz diktátor, ne legyen vérontás. De lesz, mert a birodalom így és ha hagyják, hagyjuk, csak így működik”.

Valóban? Gabika, nem zavar, hogy az oroszok három év alatt sem tudták teljesen elfoglalni azt a két megyét, amire igényt tartanak? Nem zavar, hogy a NATO hadereje még ma, elsorvadt állapotában is többszörösen felülmúlja Oroszországét, még akkor is, ha bölcsnek nem mondható előre nem látással átpasszolták fegyvereik jelentős hányadát az ukránoknak, azok egy része pedig békés eszközökké, például aranyozott budikká nemesült? Ami pedig Orbán Viktor történelmi nagyságát illeti, nos, az éppenséggel elvitathatatlan, ugyanis a tények, mint tudjuk, makacs dolgok. Lehet, hogy savanyú a szőlő, de egy óriás nagyságát nem a kerti törpék illetékessége megítélni.

Amit pedig zárásként kijelent a mi régóta jelentéktelen antipolitikusunk, az olyan szép, hogy talán nem is lehet igaz. És persze nem is az. Íme:

„Ukrajna rólunk is szól, Putyin nem lehet jó barát, az agresszor megalkotandó ellenség. Ez nem csak morális kérdés – persze az is – hanem jól megfontolt európai, így magyar érdek is, meg persze lengyel, észt, vagy litván érdek. Teljesen elhibázott, a hazának káros gondolat az egyébként már régen kudarcos és hazug békepártiság. Az van a béke partján, aki azt gondolja, az ukrán nép honvédő harca rólunk is szól, az orosz komcsi agresszor ellenünk is fenekedik, közös dolgunk a megállítása.”

Micsoda? Megalkotandó ellenség? Szóval Putyin nem is létezik, még meg kell alkotni? Ezt jól megaszonta a mi Gáborunk. És nem, öreg fiú, Ukrajna a legkisebb mértékben sem szól rólunk. Van ott két eszement ország, egymásnak estek, ennyi. Lehet moralizálni azon, ki az agresszor, jogilag nem is kétséges, Oroszország. De azon is elgondolkodhatunk, hogyan provokálta ki ezt a háborút a nemi szervével remekül zongorázó elmebeteg, valamint a nála kicsit sem épelméjűbb európai vezetők sora. Ja, és ki ne felejtsük az amerikai demokratákat se.

Tisztázzuk: Ukrajna vagy Oroszország győzelme kicsit sem magyar érdek, az ellenben nehezen tagadható, hogy a globalista hatalmaknak igenis érdekük. Tudod, a ti haverjaitoknak, akik érdekében kormányaitok – te is benne voltál – a tönk szélére vezették az országot, vagy ha úgy jobban tetszik, a hazát. Amelynek vagyonát ti nem mellesleg eredményesen adtátok el 30 ezüstpénzért bárkinek, aki csak erre járt.

Nagyokos barátom, kudarcos lenne a békepolitika? Légy oly kedves és ezt ismertesd az USA elnökével is, mert ő a jelek szerint nem így gondolja. Jelzem, a józan magyar többség sem, de tudom, hogy egy ex-szadeszos okosabb a többségnél. Legalábbis ez a meggyőződése minden bukott ballibsinek, amit most a Tisza nevű gittegylet támogatásával fényesen igazolnak is.

De ám legyen, mondjuk, hogy a magyar békepolitika kudarcos. Akkor mi a sikeres? Ha hullanak az ukránok (és persze az oroszok is), ha minél többen halnak hősi halált egy eleve értelmetlen háborúban? Persze, hadd hulljanak csak, mert ezt kívánja a világ liberálbolsevik elitje, beleértve a nagyeszű sündisznócskát, nevezett Horn Gábort is. Ugye, Gabó, az ukránoknak az utolsó emberig ki kellene tartaniuk? Jó, de mi lesz, ha már az utolsó is elesett? Talán te lépsz a helyükre?

Ha ezt tennéd, elismerném az igazadat. De amíg csak az otthon melegében a számítógéped mögül osztod az észt, hát, ne haragudj érte, de nem vagy más, mint gyáva, gyűlölködő uszító.

Csak vigyázz! A szó veszélyes fegyver, főképpen az, ha leírják. Az ugyanis később számon kérhető. Még rajtad is.

Ifj. Tóth György

Fotó: Facebook / Republikon Intézet