Két szemben álló világrend összecsapása, a hidegháború történetek világszerte figyelemmel kísért játszmája kezdődött meg 1972 nyarán, amikor az izlandi Reykjavíkban 22 perc késéssel megjelent a teremben az amerikai sakkfenomén, Bobby Fisher, hogy elhúzza az első sakkbábut a Szovjetuniót képviselő, csütörtökön elhunyt Borisz Szpasszkijjal folytatott mérkőzésén.

Kísértek-e figyelemmel annyian egy sakkjátszmát, mint az 1972-es Fischer–Szpasszkij sakkvilágbajnoki páros mérkőzést? Most, hogy a sakkot is beviszik 2025-ös „Esport világbajnokságra”, amelyet Esports World Cup-ként (EWC) emlegetnek (s ami nem más, mi az online játszott, számítógépes versenyjátékok kupája), talán új reneszánszát élheti át a világ talán legnépszerűbb táblajátéka, amely sportág is egyben.

Tény viszont, hogy a megismételhetetlen, s a két világrend vetélkedésévé váló, az izlandi Reykjavíkban vívott mérkőzést valóban az egész világ figyelemmel kísérte.

A hidegháború egy igen kiélezett pillanatában mérte össze ugyanis tudását

a csütörtökön, 88 éves elhunyt, akkor a Szovjetunió színeiben sakkozó Borisz Vasziljevics Szpasszki az amerikai Bobby Fisherrel.

A kubai rakétaválság után pár esztendővel rendezett sakkvilágbajnokság időszakában a két rivális nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt hatalma csúcspontján állt, bár az hogy Richard Nixon elutazott Kínába, és nyitott a kommunista gigaállam felé, erősítette, míg a vesztésre álló vietnámi háború inkább gyengítette Washington pozícióit. Két különös ember, két igen autentikus egyéniség ült le a sakktábla két oldalára Reykjavíkban, a Laugardalshöll arénában.

Megrendült Moszkva uralma

Javában tartott már Leningrád blokádja, amikor a fegyverdörögések közepette evakuált gyermekek egyike, egy ötéves kisfiú – egyes elbeszélések szerint a vonaton – megtanult sakkozni. Borisz Vasziljevics Szpasszkij csodagyerek volt, már 11 évesen mesterjelöltként tűnt fel, 18 évesen Antwerpenben sakknagymesterként nyerte meg az antwerpeni junior sakkvilágbajnokságot.

Ezzel az eredménnyel nagymester lett, a valaha volt legfiatalabb sakkozó, aki megszerezte ezt a címet. Megtorpanások és fényes győzelmek kísérte pályájának csúcsán ült le Szpasszkij a reykjavíki nagy mérkőzésre.

Míg az első játszmát Szpasszkij nyerte, a második játszmánál Fischer nem állt ki a játékteremben elhelyezett tévékamerák miatt. Így Szpasszkij már 2–0 arányban vezetett. Fischer az egész mérkőzést csak akkor volt hajlandó folytatni, ha a kamerákat eltávolítják a teremből.

A harmadik játszmát egy kis hátsó szobában játszották, és ezt Fischer nyerte.

Ezután visszaköltöztek a színpadra, miután a kamerákat eltávolították. Fischer ezt követően megállíthatatlan volt: megnyerte az 5., a 6., a 8. és a 10. játszmát, míg Szpasszkijnak csak a 11. játszmában sikerült szépítenie.

A mérkőzés félidejében az állás 7–5 volt Fischer javára. A mérkőzés második félidejében Szpasszkijnak már nem sikerült egyetlen játszmában sem nyernie, míg Fischernek ez két alkalommal, a 13. és a 21. játszmában sikerült, így alakult ki a 12,5–8,5 arányú végeredmény. Fischer ezzel elhódította a világbajnoki címet, és megszakította a szovjet sakkozók 1948 óta tartó hegemóniáját.

Szpasszkij, s ezáltal a szovjet birodalom jelképes veresége abban a Reykjavíkban történt, ahol 14 év múlva, 1986. október 11-12-én sor került Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök második csúcstalálkozójára. Ezt az eseményt a mai napig úgy emlegetik, hogy Reagan itt a tárgyalóasztálnál nyerte meg a hidegháborút – s a megbeszélést követő hónapokban valóban megkezdődött az szovjet birodalom eresztékeinek immár visszafordíthatatlan lazulása, mely a Szovjetunió felbomlásához vezetett.

Hová tűnt Szpasszkij?

Az elvesztett világbajnoki cím után Szpasszkijnak többször már nem sikerült közvetlenül a cím közelébe kerülnie. A következő világbajnoki ciklusban mint az előző döntő vesztese közvetlenül a világbajnokjelöltek versenyének 1974-ben rendezett páros mérkőzéses szakaszában indulhatott, és az első körben győzni tudott az amerikai Robert Byrnes ellen 4,5–1,5-re, de a második körben 7–4 arányú vereséget szenvedett a később világbajnoki címet szerző Anatolij Karpovtól.

A sakk-idol reykjavíki veresége után „kegyvesztett” lett a Szovjetunióban; 1976-ban Franciaországba költözött, miután feleségül vett egy orosz származású francia nőt. Két évvel később az állampolgárságot is megkapta.

Különös körülmények között találkozott újra vetélytársával,

Bobby Fischerrel: a nagy reykjavíki játszma visszavágójára húsz év múlva, 1992-ben, az amerikai szankciók által sújtott Belgrádban került sor. Ahogy Bobby Fischer viszontagságos élete sem mondható szokványosnak, az orosz sakknagymester életútját is rejtélyes fordulatok kísérték.

Szpasszkij. aki 2010 en agyvérzést kapott, szintén ugyanabban az esztendőben

máig tisztázatlan körülmények között eltűnt Párizsból.

Szpasszkij ezután Moszkvában „kötött ki”, ahol az orosz televízióban legyengült állapotban, ősz hajjal bukkant fel. Többnyire a nyilvánosságot kerülve élte le élete további részét, egészen minapi haláláig.

„Hiányozni fogsz, Borisz!”

A világbajnok sakkozó számos nagy játszmát játszott magyar ellenfelekkel: Az 1976/78-as világbajnoksági ciklusban megverte a magyar nagymestert, Portish Lajost, akivel már nem bírt az 1981-es sakkvilágbajnokságon; s egyik utolsó, nyilvános szereplésén, 1993-banpárosmérkőzést játszott az akkor 17 éves Polgár Judittal – akitől 5,5–4,5 arányban vereséget szenvedett.

Polgár Judit közösségi oldalán csodálatos bajnoknak nevezte és lenyűgöző személyiségnek tartotta Szpasszkijt. „Aki találkozott vele, örökké emlékezni fog rá, ebben biztos vagyok. A karaktere minden lehetséges módon átjött, különösen a humorérzéke, a briliáns elméje, az arckifejezései révén. Bámulatos kíváncsisággal fordult a sakk és az élet felé is. Hiányozni fog nekünk. Hiányozni fogsz, Borisz!” – írta a magyar nagymester.

180 feletti IQ

Még több magyar szálat találunk Bobby Fischer, a legendás ellenfél életében: a különleges képességű, Chicagóban 1943-ban született amerikai sakknagymester, sakkvilágbajnokról kiderült – vagy legalábbis az életét feltáró kutatások és az FBI nyilvánosságra került aktái azonban valószínűsítik, hogy a Robert James Fischerként született sakkzseni édesapja dr. Neményi Pál magyar fizikus volt – aki egészen haláláig támogatta is a családot.

Fischer 1956-ban Amerika legfiatalabb ifjúsági bajnoka lett, és 1958-ban, 15 évesen amerikai bajnok majd Portorožban a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere lett. Ezt sokáig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudta megdönteni. Fischernek már a középiskolában 180 feletti IQ-t mértek.

28 éves korában készült élete – mint később kiderült – utolsó nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért. Minderre azért is kerülhetett sor, mivel

Benkő Pál, akkor még amerikai színekben játszó magyar nagymester, a zónaközi versenyeken átengedte neki az indulási jogot.

Fischer ezek után – Petroszján legyőzésével (Buenos Aires, 1971) – kihívhatta az akkori világbajnokot, Szpasszkijt. Azt követően, hogy 1972-ben Fischer történelmi győzelmet aratott Reykjavíkban – ami komoly presztízsveszteséget jelentett a szovjet vezetésnek, hiszen addig a szocializmus felsőbbrendűségét egyebek között a sakkban elért eredményeikkel igyekeztek bizonyítani – 20 esztendeig, a Szpasszkijjal játszott mérkőzés belgrádi visszavágójáig nem lépett a nyilvánosság elé.

Budapesten bujkált

A belgrádi visszavágó történetbe magyar szálak is szövődtek: a találkozóban szerepet kapott egy magyar rajongója, Rajcsányi Zita is. A fiatal magyar sakkmester lány iránt érzett szimpátia mellett Fischert motiválhatta az 5 millió dolláros díjalap is, amelyből győzelme után 3,6 milliót tehetett zsebre.

Fischer a játszma miatt 49 éves korában, 1992 júliusában – mint utólag kiderült – végleg elhagyta hazáját. A mérkőzésre Belgrádban (az egykori Nándorfehérváron) került sor, ahol Szpasszkijjal játszva másodszor is nyert, 17,5:12,5 arányban, ám a Milosevics vezette Kis-Jugoszlávia ekkor amerikai bojkott alatt állt.

Az amerikai pénzügyminisztérium erre vonatkozó figyelmeztetését Fischer a sajtó nyilvánossága előtt leköpte.

Mivel megszegte az USA Jugoszlávia elleni embargóját, ami az amerikai törvények szerint bűncselekménynek számított, még decemberben nemzetközi körözést adtak ki ellene.

A bajnok Jugoszláviában, Németországban majd Budapesten húzta meg magát. Kerülte a nyilvánosságot, csupán néhány emberben bízott – köztük Benkő Pál nagymesterben, akivel még Amerikában került jó viszonyba.

Izland gesztusa

Viszontagságos élete végén – egy ideig a Fülöp-szigeteken és Japánban is élt – majd szorult helyzetéből, amikor a japán hatáságok már kitoloncolták, s börtönben ülve várta kiadatását az Egyesült Államoknak – Izland kormánya állampolgárságot adott neki, amivel Fischer „felhelyezte a térképre” az országot.

A sakkzseni így visszahúzódva, csöndben élhetett a szigeten 2008-as haláláig.

Ha az online sakk, az „e-sport” ismét visszahelyezi a sakkjátékot oda, hogy milliók kövessenek egy-egy játszmát feszült figyelemmel, bizonyára sokaknak eszébe jut majd Garri Kaszparov esete: az orosz sakkvilágbajnok 1997-ben szenvedett vereséget ez másik, szintén nagy figyelmet kiváltó mérkőzésen, a Deep Blue szuperszámítógép ellen. Ám az ő küzdelme már egy másik történet.

Forrás: hirado.hu

Kiemelt kép: Borisz Szpasszkij lépéshez készülődik. A francia színekben versenyző, egykori szovjet világbajnok, Borisz Szpasszkij mérkőzik Portisch Lajossal, a Nemzet Sportolójával a sakklegendák rapid páros mérkőzésén Hévízen. A két nagymester szombaton és vasárnap is két-két partit vív. (Fotó: MTI/Varga György)