Szájer József „Nem akarunk európai birodalmat!” című írását ajánlja Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a CÖF-CÖKA szóvivője véleménycikkében minden olyan patrióta olvasónak, aki nem kíván csendben asszisztálni a nemzetek felszámolásához, és aki ehhez további szellemi muníciót kíván meríteni. Szájer írása nemcsak elemzés, hanem egyfajta harcra, politikai küzdelemre buzdító kiáltvány!
A Magyar Nemzet Ahol a labda lesz rovatában megjelent írásban Szájer József nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy világossá tegye: a jelenkori európai politika tétje nem kevesebb, mint a nemzetek léte vagy felszámolása. A szöveg világos üzenete, hogy Magyarország sorsa és példáján keresztül Európa jövője azon múlik, kiállunk-e a nemzeti szuverenitás mellett, vagy engedjük, hogy az Európai Unió birodalmi ambíciói végleg elnyeljék a tagállami önrendelkezést.
Az értekezés több szempontból is iránymutató a jobboldali, patrióta, keresztény-nemzeti értékrendű olvasó számára.
A szerző történelmi analógiákkal világít rá: a szuverén nemzetállam nem csupán politikai konstrukció, hanem civilizációnk szellemi fundamentuma. A Kodolányi János által megfogalmazott „magyar küldetés” – a megmaradás – nemcsak irodalmi, hanem politikai parancs is. A cikk elutasítja a nemzetek fölötti célok szolgálatát, legyen az woke-izmus, kommunizmus vagy bármely más „-izmus”, amely idegen a magyar hagyománytól és életérzéstől.
A szöveg éles bírálatot fogalmaz meg az EU föderalista törekvéseivel szemben. Szájer nem kerüli meg a lényeget, sőt egyenesen fogalmaz e téren: az unió vezetői birodalmat akarnak, nem közösséget.
A politikai korrektség maszkja mögött egyre nyíltabban törnek hatalomra olyan mechanizmusok, amelyek tagállami jogokat sértenek, választott vezetők helyett senki által meg nem választott bürokraták döntenek, és akik számonkérik a jogállamiságot, azokat maguk sosem tartják be.
A történelmi példák, a vesztfáliai béke, Kodolányi gondolatai, a magyar államiság folytonossága nemcsak emlékeztetnek, hanem legitimációt is adnak a mai szuverenitásharcunkhoz. A cikk nem engedi feledni: mi, magyarok ezer éve itt vagyunk, nem tűntünk el a térképről. A magyar nemzet különlegességének hangsúlyozása történelmi, nyelvi, vallási és antropológiai szempontból erősíti az önazonosságot. A szerző nem relativizál, hanem megerősít: nekünk nem szabad a sokszínűség hamis jelszava mögé bújva feloldódnunk egy arctalan szuperállamban.
Az „Európa jó – a nemzet rossz” típusú orwelli leegyszerűsítések elutasítása a cikk egyik legerősebb momentuma. A szerző helyesen mutat rá: nem a nemzet, hanem a birodalmi ambíciók okozták a világháborúkat, legyen szó Napóleonról, Hitlerről vagy a Szovjetunióról. Ez a gondolat tabudöntő és felszabadító a konzervatív gondolkodók számára.
Ami a jogi hátteret illeti, minden gondolat mögött felsejlik egy uniós norma, amely most éppen kívül esik a brüsszeli elit spektrumán. Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 4. cikk (2) bekezdése deklarálja, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződések előtti egyenlőségét. Az EUSZ 5. cikk (3) bekezdése emellett rögzíti a szubszidiaritás elvét, amelynek célja annak biztosítása, hogy a döntések a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten szülessenek meg, valamint hogy folyamatos ellenőrzésekre kerüljön sor annak igazolására, hogy az EU szintjén hozott intézkedések a nemzeti, regionális vagy helyi szinten elérhető lehetőségek tükrében indokoltak-e.
A szubszidiaritás elvéhez szorosan kapcsolódó princípium az arányosság elve, amelynek értelmében semelyik uniós intézkedés sem terjeszkedhet túl azon, ami a szerződésekben foglalt célok eléréséhez szükséges. Végül az EUSZ 9. cikk és 10. cikk (1) értelmében az EU minden tevekénysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét.
Az előbbiekben felsorolt, az európai integráció működését kezdetektől fogva meghatározó, alapvető uniós elveket és értékeket „egy személyben” testesíti meg és óvja a tagállami vétójog intézménye, amelyet az EUSZ 15. cikk (4) bekezdése röviden úgy determinál, miszerint „ha a szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Európai Tanács konszenzussal dönt”.
Ennek ellenére a birodalmi logika mentén szerveződő föderalista érdekcsoportok az utóbbi időben konstans háborút hirdettek a nemzeti identitás, a szubszidiaritás, az egyhangú döntéshozatalról való letérés, vagyis a vétójog eltörlése érdekében.
Szájer József cikke nemcsak elemzés, hanem egyfajta harcra, politikai küzdelemre buzdító kiáltvány. Tisztán fogalmazza meg, hogy az uniós tagság nem jelenthet nemzeti önfeladást, és hogy a magyar példa ébresztő lehet sok más európai nemzet számára is. Aki érti a nemzeti szabadság jelentését, annak ez az írás kötelező olvasmány.
Nem középutat, hanem világos utat mutat: vagy birodalmi olvasztótégely lesz Európa, vagy egymással szövetséges, de szuverén nemzetek közössége. Mi, magyarok az utóbbiért harcolunk – ez számukra nem opció, hanem obligáció.
A Nem akarunk európai birodalmat! című írás mindezek alapján ajánlott minden olyan patrióta olvasónak, aki nem kíván csendben asszisztálni a nemzetek felszámolásához, és aki ehhez további szellemi muníciót kíván meríteni.
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: civilek.infó
