Keletkezik-e a véleménynyilvánító szavazással törvényhozási vagy kormányzati kötelezettség? – többek között erről kérdezte a hirado.hu ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogászt. A Századvég Alapítvány tudományos igazgatója, a CÖF-CÖKA szóvivője arról is beszélt, hogy vannak-e ennél a szavazásnál részvételi küszöbök, s hogy mindez milyen költségekkel jár.

– Mit tudunk a véleménynyilvánító szavazás intézményéről, s megegyezik-e ez a véleménynyilvánító népszavazással?

– A véleménynyilvánító szavazás és a népszavazás jogilag eltérő intézmények, amelyek célja a társadalom álláspontjának megismerése egy adott kérdésben.

A népszavazást az Alaptörvény 8. cikke szabályozza országos népszavazás néven. Eszerint legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére rendel el az Országgyűlés országos népszavazást – ezt egyébként a köztársasági elnök, a kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére is elrendelheti az országgyűlés. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre nézve kötelező.

– Ismerünk ügydöntő és véleménynyilvánító népszavazást is…

– Valóban, így például az eredményes ügydöntő népszavazással a nép kifejezi az akaratát; jogilag ez köti a közhatalmat. A kötelező népszavazás mindig ügydöntő. A véleménynyilvánító vagy konzultatív népszavazás viszont nem köti jogilag a közhatalmat, de mindenképpen befolyásolja döntése tartalmát a választópolgárok azonosuló vagy elutasító véleménye.

– Jelen esetben viszont Ukrajna EU-tagsága kapcsán véleménynyilvánító szavazásra kerül sor, ami tehát nem népszavazás. Rendben – de akkor micsoda?

– A véleménynyilvánító szavazást valóban nem nevezhetjük népszavazásnak, hanem egy politikailag szervezett, jogilag nem szabályozott, informális kérdőíves mechanizmusról beszélhetünk, amelynek célja a közvélemény mérése. Ez a nemzeti konzultációhoz hasonló, amit az Orbán-kormányok fontos demokratikus eszközként rendszeresen alkalmaznak.

– Viszont ezt a voksolást is meg kell rendezni, le kell bonyolítani. Vajon ugyanannyiba kerül, mintha referendumot tartanánk?

– A véleménynyilvánító szavazás megszervezése jóval kisebb formai és jogi kötöttséggel jár, mint egy népszavazás, ráadásul sokkal költséghatékonyabb is annál: a referendumok több milliárd forintot kitevő költsége helyett annak csak töredékébe kerül majd a magyar választópolgároknak.

– Van-e közvetlen vagy közvetett előzménye egy ilyen voksolásnak – akár hazánkban, akár külföldön?

– Igen, Magyarországon és külföldön is találhatók közvetlen és közvetett előzményei az Orbán-kormány által újonnan létrehozott véleménynyilvánító szavazásnak. Az Orbán-kormány rendszeresen alkalmazta a nemzeti konzultáció intézményét, amely hasonló mechanizmuson alapul: a választópolgárokat kérdőívek vagy szavazólapok kérdezik meg bizonyos politikai kérdésekben. Eddig 14 nemzeti konzultációra került sor, volt közöttük 2010-ben nyugdíjas konzultáció, 2015-ben bevándorlás és terrorizmus konzultáció vagy például 2023-ban a szuverenitásunk védelméről szóló, s a legutóbbi a Magyarország meg tudja csinálni néven (a konzultáció az új gazdaságpolitikáról szólt –a szerk.). Emellett az Európai Bizottság is rendszeresen folytat nyilvános konzultációkat, amelyben a polgárok és érdekelt felek online kérdőívek kitöltésével oszthatják meg véleményüket.

– Milyen hatással lehet a voksolás eredménye akár a kormány munkájára, akár a törvényhozásra?

– A véleménynyilvánító szavazás jogilag semmilyen törvényhozási vagy kormányzati kötelezettséget nem keletkeztet, tehát az eredmény nem írja elő semmilyen döntés meghozatalát. A végső döntés az adott kérdésben a kormány és a parlament kezében marad.

– Ha nincs ilyen hatása, mi az értelme a voksolásnak?

– A magyar kormány ezzel a voksolással a demokratikus részvétel elvét erősíti, mivel így lehet biztosítani az állampolgároknak, hogy véleményt nyilvánítsanak egy országos jelentőségű kérdésekben. Ez teljes mértékben összhangban van a részvételi (participációs) demokrácia elvével, mely szerint a polgárok az eldöntendő ügyekben közvetlenül tudnak véleményt nyilvánítani, illetve részt venni a döntésekben.

– Ha nem is kötelez, de legitimálhatja ezek szerint a kormány döntését?

– Az, hogy a kormány kikéri a polgárok véleményét, a demokratikus legitimáció egyik fontos pillére. Ez biztosítja, hogy a kormányzat politikai döntései összhangban legyenek a társadalom elvárásaival.

– Hogy fog kinézni a gyakorlatban ez a szavazás?

– A voksolás lebonyolítása valószínűleg emlékeztetni fog a nemzeti konzultációkéra – ez a kormányzati részről tett, és demokratikus választópolgári joggyakorlást biztosító innováció azokhoz hasonló lesz.

– Része-e a véleménynyilvánító szavazás a közvetlen joggyakorlás intézményének?

– De jure nem, ugyanakkor, de facto része a közvetlen joggyakorlás intézményének. Nincsen jogszabályi háttere, tulajdonképpen ez egy informális népszavazás, amit az is mutat, hogy a miniszterelnök is a véleménynyilvánító jelzőt használta vele kapcsolatban. A közvetlen állampolgári joggyakorlás ilyen módon történő biztosítása lehetőséget ad a békepárti magyaroknak arra, hogy még aktívabban részt vehessenek a közéletben, növelve a politikai felelősségvállalást és az átláthatóságot egy nemzetközileg rendkívül feszült és nehéz időszakban. Ezenkívül elősegíti a társadalmi konszenzus kialakítását, amely kétségkívül ellentétben áll a háborúpárti baloldal egyre inkább agresszív, konfliktusos – és mindig a brüsszeli fősodorhoz igazodó – politikai aknamunkájával.

– Milyen törvényességi feltételeknek kell érvényesülnie a szavazás lebonyolítása és az érvényessége kapcsán?

– A magyar jogrendszer nem határozza meg a kormány által szervezett véleménynyilvánító szavazások kötelező szabályait. Az alaptörvény a közvetlen demokrácia formái közé sorolja a népszavazást, de nem ír elő kötelező érvényű szabályokat a véleménynyilvánító szavazásokra. Mivel nincs törvényben meghatározott kötelező lebonyolítási mód, a kormány saját hatáskörében dönthet a szavazás céljáról és kérdéseiről, a szavazási formáról, a részvételi feltételekről, az ellenőrzésről és a hitelességről.

– Mikor beszélhetünk egy ilyen voksolás esetén eredményeségről, van-e részvételi küszöb?

– Mivel ezek a szavazások nem tartoznak a népszavazásokra irányadó szabályok alá, nincsenek törvényben meghatározott részvételi küszöbök vagy érvényességi kritériumok, tehát nincs kötelező részvételi arány, amely érvényessé tenné az eredményt.

– Mennyiben tekinthető rendhagyónak – akár hazánkban, akár külhonban –, hogy egy másik ország csatlakozásáról, egy másik államról rendeznek voksolást?

– Hazánkban és más országokban is voltak már olyan voksolások, amelyek egy másik államot érintettek. A 2004-es népszavazás a kettős állampolgárságról szólt, amely részben érintette a határon túli magyar közösségeket. Bár ez nem egy másik állam csatlakozásáról szólt, mégis külhoni magyarokat érintett.

2014-ben a Krím csatlakozásáról referendumot tartott Oroszország, de ezt a nemzetközi közösség nagy része illegitimnek tekintette. Dél-Szudán függetlenségi népszavazását pedig 2011-ben az ENSZ támogatta: itt a szavazás egy új állam létrejöttéről döntött. Az uniós tagságról szólt a Brexit, 2016-ban pedig az Egyesült Királyság kilépéséről az EU-ból, s bár ez más országokat is érintett, itt az Egyesült Királyság állampolgárai szavaztak a saját jövőjükről. A magyar véleménynyilvánító szavazás tehát nem tekinthető rendhagyónak, de nem is példa nélküli.

Forrás: hirado.hu

Kiemelt kép: Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány tudományos igazgatója (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)