Drágán add az életed! Ugye emlékeznek a filmre? Hát persze, ki ne emlékezne? És arra a jelenetre, amikor a TV-stúdióban a túszakciók szakértőjével beszélget a nagyokos és művelt amerikai műsorvezető? Amikor a Stockholm-szindrómáról esik szó, bölcsen megjegyzi: Stockholm a finn főváros.

Ha Stockholm a svéd Helsinki, akkor Helsinki a magyar Budapest. De tényleg. Legalábbis részben, mert nagy boldogságunkra itt fészkel a magyar Helsinki Bizottság és volt idő, amikor a finnekről azt állították, hogy egy nyelvcsaládba tartozunk. Persze azóta tudjuk, hogy még unokatestvérek sem vagyunk, de akkor mi a rossznyavalyát keres itt a fővárosukról elnevezett banda?

Buta kérdés, hát nem nyilvánvaló? Ide szalajtotta nekünk szívbéli testvérünk, George Soros, hogy kitartó igyekezettel megpróbáljanak minket a neoliberális, de azt is mondhatnánk, neobolsevik útra terelni, hiszen az az egyedül helyes irány.

Fordulj balra, magyar, oszt’ egyenest neki a globalista országútnak! Ja, hogy keresztben ott egy betonfal? A te bajod, menj csak neki fejjel!

Mindent, mi szép és nemes, a Helsinki Bizottság akarja ránk tukmálni és ha nem megy szép szóval, hát saját érdekünkben belénk verik erőszakkal. Mint Timur és csapata, akik akkor is átvezetik az anyókát az út másik oldalára, ha nem is akar átmenni.

Önfeláldozó szorgalommal munkálkodnak azon, hogy Gyugyó bácsi dollárjaiért tisztességgel megdolgozzanak. Hiszen Soros – szégyenünkre – magyar származású, hát akarhat nekünk rosszat? Sokszor adta már jelét annak, hogy úgy szereti sokszor elárult nemzetét, mint a fondor lelkületű egyházfi a kukorica-gölödint. (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa. Idézet: Mert én kendet utálom, mint a kukorica-gölödint.)

Soros, ahogy minket szeret, nem szeret úgy senki! És így vannak ezzel jól fizetett ügynökei is, akik mellesleg függetlenek és objektívek.

Függetlenek az igazságtól és objektívek saját tevékenységük megítélésében.

Meg az sem tagadható, hogy határtalan szeretet jellemzi őket. Szeretnék elérni, hogy mi is úgy szeressünk, azaz számoljuk fel a határainkat és öleljük keblünkre az Európára szabadított siserahad minden tagját. Azt is, aki ölelésre tárt karunkba maga elé tartott és torkunknak irányzott késsel közeledik.

Soros egyéb iránt nem szereti őket, ezért nem is akar ránk tukmálni belőlük évi 1 milliónál többet. És nem hagy minket cserben, szívesen kölcsönöz nekünk szerény kamatra milliárdokat, hogy a milliókra és ne saját földhözragadt, maradi, bőgatyás magyarjainkra költsük.

Ha pedig ezt sem akarjuk, ott a Bizottsága a maga jogász hadseregével és nem tűri, hogy az erőszakkal behatolni akarók kis lelkét valami kár érje.

Rendszeresen kerítenek maguknak olyan ügyfeleket, akik nevében – csupa jóindulatból – pert indíthatnak Magyarország ellen Strasbourgban és mivel jól ismerjük az Emberi Joginak keresztelt bíróság abszurd működését, rendre meg is nyerik ezeket a pereket.

Majd diadalittasan beszámolnak róla, lám, a gonosz magyarokat megint elmarasztalták.

Csak egy ügy, az állításuk szerint eddig megnyert 102 közül. (Az említett bíróságot ismerve nem is lehet kétséges, hogy valóban megnyerték. Az a kommunista ügynök is nyert, aki a bolsevik önkényuralmi jelképek használatának tilalmát támadta meg, hát akkor miért ne nyerne egy nagyságos Helsinki Bizottság? Pajti, csapj a tenyerembe, te is Soros embere vagy, totálisan érzékenyítve. Már olyan érzékeny vagy, mint a mimóza, ideje, hogy patakokban folyjon a könnyed az erőszakosan Európába törtető szerencsétlen migránssorsok hallatán és dühödten gyűlöld a gonosz, országát megvédeni akaró magyar kormányt!)

A Helsinki-mese egy afgán családról szól. A férj és egy gyermeke ki tudta játszani a határokat őrzőket és eljutott Ausztriába, ahol labancék tartózkodási engedélyt adtak nekik. Lelkük rajta, mindenki úgy dől a kardjába, ahogy neki tetszik. A feleség további négy gyermekkel belépett Magyarországra és menedékjogot kért. Nem kapta meg. Ezek után született meg a vád, amelyből a hazai eljárást ismerve nagyjából egyetlen szó sem hihető.

Állítólag 17 hónapon át „fogva tartották”, sőt napokig éheztették őket.

Na álljunk meg egy röpke pillanatra. Miért tartották volna itt őket 17 hónapon át, amikor elutasították menedékkérelmüket? Tán azért, hogy foglalják a helyet a tranzitzónában? (Akkor még volt olyan.) Nem, rögtön vissza kellett volna küldeni őket Szerbiába, hogy mennél kevesebbet kelljen rájuk költeni adóforintjainkból? Hiszen abból az irányból érkeztek. Az éheztetés is gyanús, még nem feledtük, hogyan dobálták el a migránsok a segélyszervezetektől kapott szendvicseket. Sokkal valószínűbb, hogy a nő és gyermekei nem fogadták el a kaját, amolyan éhségsztrájk-szerűséggel.

Persze a valós körülményeket nem ismerjük, csak a valószínűségeket. És persze a valószínűtlenségeket.

Az például nehezen vagy sehogyan sem hihető, hogy az afgán asszony, aki vélhetőleg teljesen tájékozatlan jogi kérdésekben, hiszen Afganisztán nem arról híres, hogy ott a nők felsőfokú iskolai oktatása kívánatos lenne, így azt is kérdezhetnénk, tud-e írni-olvasni az ötgyermekes anyuka, tehát valószínűtlen, hogy maga kereste volna meg a Helsinki Bizottságot panaszával. Fordítva ellenben könnyen elképzelhető.

Nem titok, hogy Soros szervezete kifejezetten vadászik olyan migránsokra, akik rávehetők akár a hazugságra is, csak kereshessenek az ügyön.

Ne feledjük azt sem, hogy az ügyvédi költségeket mindig a vesztes félnek, esetünkben Magyarországnak kell fizetnie.

Az már csak apró adalék, hogyan közölte ezt a sztorit a kormányellenes ügynökség. Már a hír címével is ellenszenvet akartak ébreszteni: „Strasbourg sem talált mentséget egy család jogellenes fogvatartására és éheztetésére”.

Persze, hogy nem talált, mert nem is keresett. Nem természetük a keresés, csak az alaptalan elmarasztalás.

De van itt még egy érdekes mondat. Azzal kapcsolatban, hogy a menedékjogot azért tagadta meg hazánk, mert a migránsok Szerbiából érkeztek, amely biztonságos ország (oda pedig Iránon, Törökországon és Bulgárián keresztül jutottak, és ha Irán nem is, de Törökország és Bulgária kétségtelenül biztonságos). Biztonságos – szerintünk. Nem úgy Strasbourg és Brüsszel szerint. És helsinkiék szerint sem, íme: „A magyar állam menedékjogi szempontból azóta is biztonságosnak tekinti déli szomszédunkat, noha már a strasbourgi bíróság és az Európai Unió Bíróságának ítéletei is kimondják, hogy Szerbia automatikus biztonságos tranzitországnak minősítése jogsértő.”

A dolog picikét homályos. Mi az, hogy „automatikusan” nem nevezhető biztonságosnak? Netán minden migráns esetében küldöttséget kellene menesztenünk a szerbekhez és méterről méterre átvizsgálni az országot, hogy akkor éppen biztonságos-e? Azok számára biztosan nem az, akiket a tények zavarnak, ezért azokat hatályon kívül helyezik.

Méghogy Szerbia nem biztonságos! Kapitális ökrök azok, akik ilyet állítanak. Hárman vannak, név szerint a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság, az Európai Unió Bírósága és a Magyar Helsinki Bizottság.

Ha Szerbia nem biztonságos, akkor mit mondhatunk Németországról? Bár igaz, hogy ott nem a migránsok, hanem a németek vannak egyre nagyobb veszélyben….

A finn főváros nevét beszennyező szervezet ma is gyakorolja áldatlan tevékenységét. Tessék mondani, nem lehetne őket valahogy visszaküldeni Helsinkibe? Vagy a „másik” finn városba, Stockholmba.

Ott szabadon(?) játszhatnának igazságosztó bizottságosdit. Már ameddig engedik az ott garázdálkodó migránsok.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Facebook / Magyar Helsinki Bizottság