Történeti és jogi tanulmány, melynek szerzője dr. Konrad Wytrykowski, a Lengyel Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírája, a PEuCET Alapítvány partnerszervezetének, a Prawnicy dla Polski (Jogászok Lengyelországért) szervezet tagja.

1. Az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság, mint alkotmányos szerv feladatait az Alkotmány és a törvények határozzák meg. Az Alkotmánybíróság dönt a törvények és a nemzetközi szerződések Alkotmánnyal való összhangjáról; a törvényeknek azon, kihirdetett nemzetközi szerződésekkel való összhangjáról, amelyek ratifikálásához előzetes törvényhozási hozzájárulásra volt szükség; a központi állami szervek által kibocsátott jogszabályi rendelkezések Alkotmánnyal, ratifikált nemzetközi szerződésekkel és törvényekkel való összhangjáról; a politikai pártok céljainak vagy tevékenységének Alkotmánnyal való összhangjáról; az alkotmányjogi panaszokról; továbbá a köztársasági elnök tisztségéből eredő feladatai ellátására való ideiglenes képtelenségének megállapításáról azokban az esetekben, amikor az államfő személyesen nem tudja értesíteni a Szejm (a lengyel parlament alsóháza – a szerk.) elnökét erről a körülményről; valamint a központi alkotmányos állami szervek közötti hatásköri viták rendezéséről.

Az Alkotmánybíróság 15 bíróból áll, akiket a Szejm egyenként, kilencéves időtartamra választ meg, a kiemelkedő jogi tudással rendelkező személyek közül. Az Alkotmánybíróság bírája nem újraválasztható (a Lengyel Köztársaság Alkotmányának 194. cikk (1) bekezdése).

2. Előzmények

Az Alkotmánybíróság körüli konfliktus eredete 2015-re nyúlik vissza, amikor vita alakult ki öt bírói tisztség betöltése körül. Az ezt követő években megkérdőjelezték egyes kinevezések jogszerűségét, konfliktusok alakultak ki az ítéletek közzétételével kapcsolatban, törvénymódosításokra került sor, végül pedig az Alkotmánybíróság vezetésének legitimitását is vitatni kezdték.

2015-ben ugyanis öt alkotmánybíró megbízatása járt le. A VII. ciklusban működő Szejm – amelyben a Polgári Platform (PO) és a Lengyel Néppárt (PSL) rendelkezett többséggel – 2015. október 8-án öt személyt választott meg ezekre a bírói tisztségekre. Tette mindezt úgy, hogy a választási procedúrát megelőzően, sietve fogadta el azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették a bírák előzetes megválasztását.

A konfliktus abból adódott, hogy míg három alkotmánybíró megbízatása még a Szejm mandátumának lejárta előtt, valamint röviddel az új Szejm megalakulása után járt volna le, addig további két bíró hivatali ideje csak a parlamenti választásokat követően ért volna véget.

Az új, a Jog és Igazságosság (PiS) párt által dominált parlamenti többség nem ismerte el a Szejm októberi döntéseit. 2015. november 25-én határozatokat fogadott el, amelyekben jogilag érvénytelennek nyilvánította a korábbi választásokat, december 2-án pedig öt másik személyt választott meg az érintett tisztségekre, akik letették hivatali esküjüket Andrzej Duda köztársasági elnök előtt.

3. A konfliktus

A kialakult helyzet hosszan elhúzódó vitához vezetett az alkotmánybírák megválasztásának jogszerűségéről, valamint az Alkotmánybíróság határozatainak érvényességéről. Azon bírákat, akiket olyan tisztségekre választottak meg, amelyeket látszólag már betöltöttek, „helyettes bíráknak” (dublerzy) nevezték el. Ez nemcsak az általuk meghozott határozatok megkérdőjelezéséhez vezetett, hanem az Alkotmánybíróság teljes ítélkezési tevékenységének vitatottá válásához is.

A 2023. október 15-i parlamenti választásokat követően a Polgári Koalícióból, a Harmadik Útból és a Baloldalból álló koalíció vette át a kormányzást. Az új, Donald Tusk vezette kormány meghirdette az ún. „jogállamiság helyreállításának” programját, amelynek az Alkotmánybíróság működési rendjének megváltoztatása is részét képezte. A gyakorlatban ez a megközelítés azt jelentette, hogy nemcsak az Alkotmánybíróság összetételének egy részét, hanem annak hivatalban lévő vezetését és bírói tevékenységének eredményeit is megkérdőjelezték.

4. A Szejm határozata

2024. március 6-án a Szejm határozatot fogadott el az Alkotmánybíróság működésével összefüggő, 2015-2023 közötti alkotmányos válság következményeinek felszámolásáról.

A határozat:

• megkérdőjelezte az Alkotmánybíróság három bírájának jogállását, kijelentve, hogy az érintett személyek valójában nem minősülnek az Alkotmánybíróság bíráinak;
• kétségbe vonta az Alkotmánybíróság elnöki tisztségének betöltésére vonatkozó eljárás jogszerűségét;
• felszólította a bírákat a lemondásra;
• felhívta az állami szerveket, hogy tegyék meg a válság következményeinek felszámolásához szükséges intézkedéseket.

Alkotmányjogi problémát jelentett azonban, hogy a Szejm határozata nem jogszabály (törvény).

Következésképpen önmagában nem módosíthatja az Alkotmányt, és nem helyettesítheti az abban előírt, a bírói tisztségből való elmozdításra vonatkozó eljárást.

2024. május 28-án az Alkotmánybíróság az U 5/24. számú ügyben hozott határozatában megállapította, hogy a Szejm határozata ellentétes az Alkotmánnyal.

5. Az Alkotmánybíróság működésének aláásása

Az állami szervek és az Alkotmánybíróság közötti együttműködés fokozatosan visszaszorult. A kormány és a parlament egyre inkább megkérdőjelezte, hogy az Alkotmánybíróság a fennálló összetételében képes-e ellátni alkotmányos feladatait.

Ez a gyakorlatban – többek között – az alábbi intézkedésekben nyilvánult meg:

• a kormány képviselőinek részvételét korlátozták az Alkotmánybíróság előtti eljárásokban;
• megkérdőjelezték az alkotmánybírák jogállását;
• vitatták az ügyek elbírálásában részt vevő bírói tanácsok összetételének érvényességét;
• intézkedéseket tettek az Alkotmánybíróság működésére vonatkozó szabályok megváltoztatására;
• korlátozták az alkotmánybírósági határozatok joghatásainak elismerését.

6. A határozatok közzététele

Az Alkotmánybíróság (AB) határozatainak korábban kialakult rend szerinti közzététele 2024 márciusa óta lényegében megszűnt. 2024. december 18-án a kormány elfogadta a 162. számú határozatot, amely az alkotmányos válság bírósági szervezetrendszerre gyakorolt kedvezőtlen következményeinek elhárítását célzó intézkedésekről rendelkezett. A Tusk-kabinet álláspontja azzal indokolta, miszerint nem megengedhető olyan szerv által kibocsátott dokumentumok közzététele, amelynek működési legitimitását vitatják.

Az intézkedés ellentétes a Lengyel Köztársaság Alkotmányának 190. cikk (2) bekezdésével, amely kimondja: „Az Alkotmánybíróság határozatait haladéktalanul közzé kell tenni abban a hivatalos lapban, amelyben az érintett normatív aktust eredetileg kihirdették”. Az Alkotmány nem biztosít a Minisztertanács számára általános felhatalmazást arra vonatkozóan, hogy saját megítélése alapján válassza ki, mely alkotmánybírósági határozatokat tekinti közzétehetőnek azok érvényessége alapján.

A kialakult helyzet következtében a jogbiztonságot érintő súlyos probléma alakult ki Lengyelországban. Az állampolgárok, a bíróságok és a közigazgatási hatóságok olyan helyzetbe kerülhetnek, amelyben létezik egy – az Alkotmánybíróság által meghozott – határozat, azt azonban a törvényi előírások ellenére nem tették közzé a hivatalos lapban.

7. Kísérlet az Alkotmánybíróság törvényi úton történő jogfosztására

2024-ben a kormányzó parlamenti többség törvényhozási kezdeményezéssel élt az Alkotmánybíróság átalakítására vonatkozóan.

Az Alkotmánybíróságot érintő új szabályozás kidolgozására július és szeptember között került sor, melynek eredményeként 2024. szeptember 13-án elfogadták az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, valamint az Alkotmánybíróságról szóló törvény végrehajtási rendelkezéseit tartalmazó jogszabályt. Emellett megkezdődött az Alkotmány Alkotmánybíróságot érintő részeinek módosításáról szóló törvénytervezet kidolgozása is.

A javasolt intézkedések többek között az alábbiakat tartalmazták:

• az Alkotmánybíróság hivatalban lévő bírái megbízatásának megszüntetését, valamint a Szejm általi újraválasztásokat, két lehetséges eljárás valamelyikével: háromötödös többséggel, vagy – ennek hiányában – abszolút többséggel;
• az Alkotmánybíróság teljes ülésezésére vonatkozó szabályok módosítását;
• az Alkotmánybíróság elnökének megbízatási idejére vonatkozó új szabályozás bevezetését;
• a korábbi években megválasztott személyek jogállásának rendezésére irányuló rendelkezéseket;
• olyan szabályozást, amely az Alkotmánybíróság korábbi határozataira is kihatott volna, ideértve egyes határozatok érvénytelenítését is.

Az intézkedések a nemzetközi szakmai szervezetek bírálatát is kiváltották, így többek között a Velencei Bizottságét is. Andrzej Duda köztársasági elnök pedig aláírásuk előtt az Alkotmánybíróság elé utalta a törvényeket felülvizsgálatra.

2025. július 29-én az Alkotmánybíróság a Kp 3/24. számú ügyben hozott határozatában kifogásolta a törvényjavaslatok legfontosabb rendelkezéseit, így a törvények az eredetileg tervezett formájukban nem léptek hatályba.

8. Az Alkotmánybíróság pénzügyi ellehetetlenítése

A kormány Alkotmánybírósággal szembeni fellépésének egy másik eleme az intézmény pénzügyi helyzetét érintette.

A 2025. évi állami költségvetés tervezése során olyan intézkedéseket foglaltak bele a tervezetbe, amelyek az Alkotmánybíróság hivatalban lévő bíráinak illetményére fordítható pénzügyi források korlátozását célozták. A költségvetés erre a célra nulla (!) zlotyt irányzott elő, annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság továbbra is működött, és bírái aktívan ellátták feladataikat. Az intézkedésnek kiemelt alkotmányjogi jelentősége volt. Egy Alkotmánybíróság függetlensége ugyanis nem csupán bírái függetlenségének formális garantálásától függ, hanem attól is, hogy az intézmény rendelkezik-e az alkotmányos feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi feltételekkel.

A pénzügyi források korlátozása ugyanis az alábbi következményekkel járhat:

• nehézségeket okozhat a bírák feladatainak ellátásában;
• problémákat idézhet elő az adminisztratív háttértámogatás biztosításában;
• korlátozhatja a tárgyalások megtartásának lehetőségét;
• ronthatja az intézmény munkakörülményeit;
• gyengítheti az Alkotmánybíróság alkotmányos feladatainak ellátására való képességét.

2025. május 6-án az Alkotmánybíróság a K 2/25. számú ügyben hozott határozatában megállapította, hogy a 2025. évi költségvetési törvény alkotmányellenes annyiban, amennyiben akadályozza az Alkotmánybíróságot alkotmányos kötelezettségeinek teljesítésében.

Az Alkotmánybíróság következtetése szerint, a költségvetés ilyen formában történő elfogadásának valódi célja nem a megtakarítás elérése, hanem az Alkotmánybíróság alkotmányos feladatainak ellátására való képességének korlátozása volt.

A Tusk-kormány a 2027-es költségvetési évre pedig már egy olyan költségvetési javaslatot terjesztett elő, amelyből teljes egészében kimaradtak az Alkotmánybíróság kiadásai és bevételei, mely azt eredményezheti, hogy az intézmény a tárgyévben egyáltalán nem részesül majd állami finanszírozásban.

9. A személyi állományt érintő problémák

Az elmúlt években az Alkotmánybíróság személyi állományának helyzete is egyre nehezebbé vált. Ahogy az egyes bírák megbízatási ideje lejárt, a Szejm nem töltötte be valamennyi megüresedett bírói tisztséget. Ennek eredményeként csökkent az Alkotmánybíróságon ítélkező bírák száma, ami arra is kihatott, hogy az intézmény milyen mértékben képes teljes ülés keretében eljárni az ügyekben.

Az Alkotmánybíróságon megüresedő bírói tisztségek betöltésének elmaradása tudatosan követett gyakorlattá vált. A jelenlegi parlamenti többség eddig négy alkalommal döntött úgy, hogy nem állít jelöltet a megüresedett bírói tisztségekre, miközben elutasította az ellenzék által javasolt jelölteket (2025. február 21-én, 2025. május 9-én, 2025. szeptember 12-én és 2026. január 23- án).

2026. március elején az Alkotmánybíróság 15 bírói tisztségéből 6 továbbra is betöltetlen volt.

10. A 2026. évi választások

2026. március 9-én a Szejm elnöke váratlanul bejelentette, hogy jelölések nyújthatók be az Alkotmánybíróság bírói tisztségeire. Még meglepőbb volt a március 11-i határidő kijelölése, ami azt jelentette, hogy a jogosult szervezeteknek mindössze 2 (!) napjuk volt arra, hogy előterjesszék jelöltjeiket.

Március 12-én a Szejm Igazságügyi és Emberi Jogi Bizottsága ülést tartott, amelyen valamennyi jelöltről véleményt nyilvánított. Az ülés megszervezése során újabb szabályszegésre került sor. A civil társadalom képviselőit ugyanis előzetesen arról tájékoztatták, hogy a bizottság ülésein nem vehetnek részt, ami mind a Szejm házszabályát, mind a bevett gyakorlatot sértette.

Ezt követően, mindössze 41 perccel (!) a bizottsági ülés tervezett kezdete előtt közleményt adtak ki, amelyben mégis engedélyezték a civil szervezetek részvételét. Az időzítés azonban fizikailag lehetetlenné tette számukra a megjelenést.

Az intézkedések korlátozták az Alkotmánybíróság bírójelöltjeinek kiválasztási folyamatára irányuló nyilvános ellenőrzés lehetőségét, és egyértelműen arra utalnak, hogy a jelöltek szakmai alkalmasságának érdemi, szakmai szempontokon alapuló értékelése nem élvezett elsőbbséget – kizárólag a pártpolitikai szempontoknak megfelelő ajánlás számított.

Végül a nyolc jelölt közül a bizottság hét személy jelölését támogatta: Magdalena Bentkowska, Marcin Dziurda, Anna Korwin-Piotrowska, Krystian Markiewicz, Michał Skwarzyński, Dariusz Szostek és Maciej Taborowski jelöléséről adott pozitív véleményt.

A Szejm rendkívüli gyorsasággal, már másnap, 2026. március 13-án szavazott az Alkotmánybíróság bírói tisztségeire jelölt személyekről. A szavazást a bizottság elnöke, Paweł Śliz képviselő által előterjesztett beszámoló előzte meg, aki a Szejm képviselőit félrevezetve, kizárólag a kormányzó többség által jelölt személyek pozitív bizottsági ajánlásairól tájékoztatott. Nem tett említést a pártpolitikától független, civil kezdeményezésre jelölt ügyvédről, Dr. Michał Skwarzyńskiről, akinek jelölését szintén kedvezően véleményezte a bizottság.

A Szejm még ugyanezen a napon, kizárólag a kormányzó többség által jelölt személyeket választotta meg az Alkotmánybíróság bíráivá. Figyelemre méltó, hogy a szavazás együttesen, a jelöltekről történő külön-külön szavazás nélkül zajlott le, és arra vonatkozóan sem került sor tájékoztatásra, hogy az egyes jelölteket pontosan melyik megüresedett bírói tisztségre – vagyis melyik távozó alkotmánybíró helyére – választják meg. Felmerül továbbá a kérdés, hogy a szavazás eredményét mennyiben befolyásolhatta az a körülmény, hogy a képviselők nem kaptak teljes körű tájékoztatást a bizottság eljárásáról.

A bírák kiválasztására vonatkozó, a Szejm házszabályában rögzített rendelkezéseket ugyanis több ponton is megsértették.

A házszabály 30. cikke (3) bekezdésének 1. pontja értelmében az egyes jelöltekre vonatkozó jelöléseket legkésőbb 30 nappal az Alkotmánybíróság adott bírói tisztségét betöltő bíró megbízatásának lejárta előtt kell benyújtani.

Míg a házszabály 30. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az alkotmánybíró megválasztásáról szóló szavazásra legkorábban hét nappal azt követően kerülhet sor, hogy a jelöléseket tartalmazó dokumentumot megküldték a képviselőknek, kivéve, ha a Szejm ettől eltérően határoz. E rendelkezés értelmében tehát az előírt határidő bármilyen lerövidítéséhez a Szejm külön döntése szükséges. 2026. március 13-án azonban az alkotmánybírák megválasztásáról szóló szavazásra már a vonatkozó dokumentumok képviselőknek történő megküldését követő napon sor került, anélkül, hogy a Szejm előzetesen döntött volna a házszabály 30. cikkének (4) bekezdésében előírt határidő lerövidítéséről.

Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a szejmi szavazásra közvetlenül a bizottsági vizsgálat lezárását követő napon került sor. A vizsgálat ráadásul csak késői időpontban fejeződött be, így a parlamenti képviselőknek nem volt lehetőségük arra, hogy a szavazás előtt megfelelően megismerjék és áttanulmányozzák a bizottság írásbeli jelentését.

Arra is rá kell mutatni, hogy az alkotmánybírák megbízatása egyéni jellegű, következésképpen megválasztásuknak is egyénenként kell történnie. A Szejm továbbá annak a kötelezettségének sem tett eleget, hogy az előírt időn belül bonyolítsa le a választásokat. Az ismertetett határidőket ugyanis az tette szükségessé, hogy a hivatalban lévő alkotmánybírák megbízatása lejárt. Az Alkotmány nem véletlenül határozza meg egyénileg az alkotmánybírák megbízatási idejét: ez magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy az egyes bírák megbízatásának lejártakor folyamatosan gondoskodni kell az Alkotmánybíróság személyi összetételének kiegészítéséről.

Az Alkotmány emellett előírja, hogy az alkotmánybírákat a kiemelkedő jogi szaktudással rendelkező személyek közül kell kiválasztani. A megválasztottak között azonban nincs olyan személy, aki kiemelkedő tudományos tekintéllyel rendelkezne: egyetlen jogászprofesszor sincs közöttük, és olyan jogtudós sem, aki alkotmányjogra szakosodott volna. Hasonlóképpen, egyikük sem rendelkezik kiemelkedő szakmai életúttal: a csoportban nincs a Legfelsőbb Bíróság vagy a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság bírája, de még egyetlen ítélőtáblai bíró sem.

Ehelyett olyan személyek kerültek az Alkotmánybíróság bírái közé, akik korábban szorosan együttműködtek a Tusk-kormánnyal. Közéjük tartozik három olyan személy is, akiket a kormány nevezett ki, és akiknek jelentős díjazást biztosított. Egyikük az igazságügyi miniszter mellett működő szakértői testület, a Bírósági Szervezet és az Ügyészség Kodifikációs Bizottságának elnöke volt. Ez a testület arról vált ismertté, hogy olyan törvényjavaslatokat dolgozott ki, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek voltak mind az Alkotmánnyal, mind az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

A széles körben képviselt szakmai álláspont szerint, az alkotmánybírák ilyen módon történő megválasztása az egész választási eljárást szabálytalanná és jogilag kifogásolhatóvá teszi, és a Lengyel Köztársaság jogrendjének súlyos megsértését jelenti.

11. A hivatali eskü letétele

Karol Nawrocki köztársasági elnök elfogadta Magdalena Bentkowska és Dariusz Szostek hivatali esküjét. A másik négy személy esetében azonban az elnök nem működött közre az eskütételben.

A Köztársasági Elnöki Hivatal a jelölési és választási eljárással kapcsolatos aggályokra, valamint az egyes személyek megválasztása érvényességének ellenőrzésére hivatkozott. A kormányzó koalíció ezzel ellentétes álláspontot képviselt, arra hivatkozva, hogy az elnöknek nincs hatásköre megakadályozni a Szejm által megválasztott bírákat abban, hogy hivatalba lépjenek.

2026. április 9-én a négy bíró végül a Szejm épületében, a Szejm és a Szenátus elnökeinek, valamint egy közjegyzőnek a jelenlétében tette le a hivatali esküjét. Az eskütételre tehát nem a köztársasági elnök jelenlétében került sor. Ennek eredményeként alapvető hatásköri vita alakult ki, amelynek rendezése érdekében a köztársasági elnök az ügyet az Alkotmánybíróság elé terjesztette.

12. Maciej Berek

2026. szeptember 4-én a Szejm az Alkotmánybíróság bírájává választotta Maciej Bereket. Berek korábban Donald Tusk kormányának minisztere volt, és többek között a kormány jogalkotási politikájáért, valamint az Alkotmánybíróság határozatainak közzé nem tételéért felelt. A sietve lebonyolított választásra annak ellenére került sor, hogy komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, teljesíti-e a jelölt az Alkotmánybíróság bírájává történő kinevezés törvényi feltételeit. A rendelkezésre álló adatok ugyanis arra utalnak, hogy Berek nem rendelkezik a jogi területen előírt szakmai gyakorlati idővel.

A felmerülő aggályok miatt a köztársasági elnök nem működött közre eskütételben, így végül Berek is az államfő távollétében, a Szejm elnöke előtt tette le alkotmánybírói esküjét.

13. Ki minősül az Alkotmánybíróság bírájának?

A hatályos jogszabályok értelmében ugyanakkor azon személyek, akik nem a Lengyel Köztársaság elnöke előtt tették le hivatali esküjüket, nem minősülnek az Alkotmánybíróság bíráinak, ennélfogva pedig nem jogosultak bírói feladatok ellátására. Bogdan Święczkowski, az Alkotmánybíróság elnöke erre hivatkozva nem ismerte el a „Szejm elnöke előtt történő eskütétel” eljárásának érvényességét, és nem engedélyezte, hogy az ily módon esküt tett személyek részt vegyenek az ítélkezésben.

14. Államcsíny

2026. október 30-án Anna Korwin-Piotrowska és a Szejm által alkotmánybíróvá választott más személyek az éjszaka folyamán – miközben a Lengyel Köztársaság elnöke külföldön tartózkodott – rendőri egységek közreműködésével hatoltak be az Alkotmánybíróság épületébe, hogy átvegyék az intézmény feletti irányítást. E személyekben közös volt, hogy egyikük sem tette le hivatali esküjét a köztársasági elnök előtt.

A résztvevők nem engedték be az intézmény épületébe az Alkotmánybíróság elnökét (Bogdan Święczkowskit), alelnökét (Bartłomiej Sochańskit), a törvényesen hivatalban lévő bírákat, az elnöki hivatal igazgatóját, valamint az Alkotmánybíróság munkatársait és biztonsági személyzetét.

Mindeközben egy, az intézményben tartózkodó kirendelt ügyész őrizetbe vétellel fenyegette meg mindazokat, akik megpróbálnak jogszerűen belépni az Alkotmánybíróság épületébe. Ezzel egyidőben pedig Anna Korwin-Piotrowska felhatalmazta magát arra, hogy az Alkotmánybíróság hivatalban lévő elnökét „helyettesítse”. A médiában tett nyilatkozataiban az Alkotmánybíróság jelenlegi vezetőjeként lép fel, és azt állítja, hogy jogosult „hivatalos utasításokat” kiadni. Ennek keretében többek között elrendelte az Alkotmánybíróság elnökének és alelnökének hivatalos feladatellátás alóli, egy hónapra szóló felfüggesztését is.

Az Alkotmánybíróság épületét felfegyverzett rendőrök sorfala veszi körül, megakadályozva az épület területére történő belépést. A kialakult helyzetre tekintettel Karol Nawrocki elnök megszakította külföldi útját és visszatért Lengyelországba. A Legfelsőbb Bíróság első elnökével, valamint az Alkotmánybíróság elnökével folytatott egyeztetéseket követően Nawrocki az Alkotmánybíróság székhelyére ment, ahol Anna Korwin-Piotrowska és Krystian Markiewicz részéről fizikai inzultusra került sor az államfővel szemben.

Szerző: Dr. Konrad Wytrykowski, a Lengyel Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírája, a PEuCET Alapítvány partnerszervezetének, a Prawnicy dla Polski (Jogászok Lengyelországért) szervezet tagja.

A jelen magyar nyelvű változat az eredeti jelentés alapján készült. A jelentés eredeti, angol nyelvű változata ezen a linken érhető el.

Pillanatkép az Alkotmánybíróság előtti tüntetésről Varsóban, október 17-én – Fotó: Wikimedia Commons