Mit kell itt gizdáskodni? Hiszen Píter Mádjár megmondta, ha ő lesz a miniszterelnök, Brüsszelből hazahozza a tőlünk jogtalanul visszatartott 10 milliárd eurót. Igaz, az, hogy honnan és miből, még nem világos.

Mert, ugye, az Uniónak már egy huncut vasa sincs, vagyis a mi tízmilliárdunk réges-régen beépült az ukrán aranybudikba. Ha lenne, nem akarnának százmilliárdos hiteleket felvenni, amit, ugye, majd az ukránok visszafizetnek, amikor legyőzik Oroszországot. Kac, kac, kukac! Egy atomhatalmat akarnak legyőzni, ami jelenlegi tudásunk szerint képtelenség, mert ha vesztésre állnának (mint ahogy ma nem állnak vesztésre), menne az atom.

De ez most legyen mellékes. Nézzük csak a piszkos anyagiakat.

Az Unió nem fizeti ki nekünk azt a pénzt, ami nem adható, hanem jog szerint jár. Persze a jogot ne vegyük komolyan, Ursuláék sem veszik annak. Náluk a jog olyan, mint Arany János Fülemile című versében a bíró, akinek ítélnie kellene, kinek fütyöl a madárka. Bölcs döntése így hangzik (miután Pál a jobb, Péter pedig a bal zsebét tömte meg zsozsóval):

Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:

Kenőpénz helyett most politikusnak hazudott gazemberek alkotják a „bírói testületet”, de a jog nekik fütyöl. Nem jobbról, nem balról, hanem mindenünnen. Egyszerűbben: úgy hágják meg az uniós jogot, ahogy nekik tetszik. Így jutottunk el addig, hogy lenyúlták a nekünk járó pénzt és vélhetőleg Ukrajnának passzolták át.

Pénz tehát, amit a családját és hazáját szemrebbenés nélkül eláruló gazember hazahozhatna, nincs.

De a közösen felvett hitel részleteit azért fizetnünk kell, mert ez így korrekt, nem? Semmit nem kapunk, de legalább fizethetünk a semmiért. Na de majd jön Píter és hazahozza. Mit is?

Ja, de mielőtt jönne, pár apróságot teljesítenie kell. Például leválni az olcsóbb orosz energiahordozókról, ami drága gázt és olajat jelent.

Nem baj, a buta, ázsiai magyar majd fizet. Persze nem nagyon lesz miből, mert bevezeti az új adórendszert, ami jócskán megvágja a kereseteket. Megszünteti a multik különadóját, ami fellöki az árakat, de jócskán ám. Viszont megszünteti a családi adókedvezményeket, a két- és többgyermekes anyukák szja-mentességét, a 13. és 14. havi nyugdíjat, és persze támogatja Ukrajna gyorsított Uniós csatlakozását, valamint a Mercosur-egyezményt. Tehát padlóra küldi a mezőgazdaságot, de mit számít, ha hazahozza azt a 10 milliárdot?

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy automatikusan belépünk az orosz-ukrán háborúba, mindenkit berántanak és az anyákat, apákat hozzászoktatják, hogy a fiaikat hullazsákban hozzák haza.

Viszont hazahozza a 10 milliárdot. A kérdés továbbra is az, hogy miből? Mert az Unió elintézte magának, hogy a templom egere kifejezetten Krőzus hozzájuk képest. Na nem baj, majd felveszünk vagy 150 milliárdot, hogy az ukránoknak legyen országuk és pénzük a további öldöklésre. Ebből a hitelből biztosan futja a megígért 10 milliárdra.

De hoppá, mi is ez? Egyszer felvettünk közös hitelt, aminek jó részét elkonfiskálták, ezért viszont fizetjük a részleteket. Másodszor majd fel kell vennünk (közösen) egy sokkal nagyobb kölcsönt, megkapunk belőle 10 milliárdot és fizetjük az újabb, sokkal nagyobb részleteket. Briliáns! Az Unió nagylelkű ajándéka, hogy még egy adósság árán kapunk egy kis alamizsnát. Jön a pénz, megy a pénz.

Hajrá Píter Mádjár, hajrá bölcs Tisza-szavazók! Ez kell nekünk!

Most ez komoly? Mert ha igen és erre a szép új világra voksolnak, ennek az országnak vége. Nem csak négy évre, hanem mindörökre. Jön az Európai Egyesült Államok a mai neobolsevikok vezetésével és nekünk igazán csak egy kis szuverenitásról kell lemondanunk – ahhoz, hogy elveszítsük a teljes függetlenségünket.

Kedves barátunk, Orwell, az 1984 víziója sehol sincs a mi szép új világunkhoz képest.

Aki erre vágyik, szavazzon csak a Tiszára. De aztán ne idézze Lovászy Károly versét, hogy „Anyám, én nem ilyen lovat akartam”. Vagy ne üvöltse Shakespeare III. Richárdjával együtt: „Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!”

Mert a lovat is eladtad a szavazatoddal.

Ifj. Tóth György

Fotó: Facebook / Menczer Tamás