Komáromot lefokoznák, a magyarok lakta területeket továbbdarabolnák az új szlovák közigazgatási koncepció szerint. Technokrata rendezkedés vagy soviniszta húzás? Az bizonyos, hogy a magyarokat nem segítik az új tervek.

Szlovákia, illetve a nagy elválás előtti asszonynevén Csehszlovákia jó pár államigazgatási reformot át- és túlélt már, nem beszélve a római katolikus egyházmegyék botrányos, 1977-es és 2008-as reformjáról, amely egyértelműen a tömbmagyar vidék „függőleges” feldarabolását célozta. Őry Péter politikus, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, a közigazgatási reformok szakértője lapunk kérdésére úgy fogalmaz:

[button type=”big”] „Ahány átszervezés ebben az országban volt, az mindig hátrányosan érintette a magyarságot”.[/button]

A nemzetközi vállalásokat, a kisebbség arányainak megbontását tiltó, általa is aláírt keretegyezményeket jellemzően figyelmen kívül hagyta Szlovákia.

Ilyen volt az 1996 és 2000 között végrehajtott államigazgatási reform, a járások és kerületek meghatározása. A színszlovák területeken ugyanis láthatóan volt lehetőség kis járások létrehozására, de az 1960-ban megszüntetett magyar járásokból egy sem alakult újra.

A szlovákok lakta selmecbányai járás például 16 600 fővel is elüzemelhet, Galánta vidékén viszont kétszer ennyi magyar nem kaphatott saját járást.

[button type=”big”] Sok helyen csíptek le településeket és sorolták be őket vegyes lakosságú járásokba,[/button]

jellemzően költségvetési okokra hivatkozva, nyilván nem függetlenül attól, hogy a szétosztott magyarokat az asszimiláció könnyebben emészti fel: a Szenci, Galántai, Vágsellyei és más járásokhoz terelt települések jártak így. A kerületek a járások határai mentén jöttek létre, hasonló logika alapján – elég ránézni a térképre.

Most pedig egy új, a belügytől kiszivárgott közigazgatási reform borzolja a kedélyeket. A Denník N napilap magyar nyelvű szerkesztőségéhez, a Napunkhoz eljutott róla a részletes anyag – a Csallóközi Falvak és Városok Társulásához viszont nem –, s a lap semleges-pozitív hangvételben mutatja be a fejleményeket és terveket.

A dokumentum szerint folytatódna a korábbi logika összevonásokkal és átsorolásokkal a „reform”. Megszűnne például a Komáromi járás, és a mostaninál nagyobb Érsek­újvári járás jönne létre, vagyis lefokoznák a magyar többségű várost,

a szintén magyar többségű Somorját pedig hozzácsapnák a Pozsonyi járáshoz. A kerületeket is átrajzolnák, így a korábbinál is kisebb esély lenne elnyerni egy megyefőnöki széket Nagyszombatban. Az is kiderült, hogy a terven a nyilvánosság és az érintettek kizárásával már 2021 óta dolgozik a belügy. A fő indok az, hogy a 2000-ig zajló reformokat nem fejezték be tisztességesen, illetve jogos kritikák is sorakoznak a Vladimír Mečiar-féle rendezéssel szemben.

[button type=”big”] Őry Péter szerint a koncepción már most látszik, hogy a magyarlakta járások, régiók széttrancsírozásáról szól.[/button]

Hangsúlyozza: nem lehet véletlen a hagyományosan magyar többségű Dunaszerdahelyi járás sorvasztása, a Felső-Csallóköz Pozsonyi kerülethez és Galánta vidékének a Nagyszombati kerülethez sorolása. A reform nyomán érezhetően csökkenne a magyar képviselők száma. Ha az átalakítás település­egyesítésekkel is jár, a további következmény több tíz, de inkább száz polgármesteri szék elvesztése lehet. „Finoman leépítik a magyar nyelv használatát, a magyar nyelvű oktatást. Ahogy az érdekérvényesítésünk gyengül, menne a levesbe az összes kulturális intézmény, a színházak és a múzeumok – sorolja. – Az elképzelés ráadásul nem tükrözi a természetes régiók valós állapotát.”

[button type=”big”]  „Nincs hőzöngő, hangos magyarellenesség, helyette, mint a vízilabdában, felszín alatti, alattomos rúgások vannak”[/button]

– érzékelteti Őry Péter. Ebben nem volt kivétel Igor Matovič kormánya sem, elég csak a kettős állampolgársággal kapcsolatos hozzáállására gondolni.

Abban mindkét megszólalónk egyetért: mivel a szétesett szlovák kormánynak hónapjai vannak hátra, a koncepció egyelőre elakad a tervezet szintjén. Garancia persze nincs rá, hogy így is marad, Tokár Géza szerint ha a következő kormány a magáénak érzi, végigviheti. Még veszélyesebb Őry Péter szerint, hogy fű alatt, mindenkit megkerülve valósítanák meg, ami olyan erők mozgására figyelmeztet, amelyek folyamatosan munkálkodnak a magyarság visszaszorításán. Erre egy válasz lehet a politikus szerint: megfogalmazni a felvidéki magyarok saját igényeit, vagyis egy önigazgatási koncepciót regionális szinten.

Civilek Info: Az a baj a Trianon békés rendezésével, hogy közben lopakodó módon folyamatosan szüntetik meg a tömbmagyarság lehetőségeit a saját identitásának ápolásával kapcsolatban. Jellemző az a „hurrá optimizmus – elsősorban a baloldal részéről, melyet soha nem érdekelt a nemzeti sors-, mely az EU-ba való belépésünket kísérte és kíséri még ma is Trianon vonatkozásában.  A baloldal saját bevallása szerint is csak a 93 ezer négyzetkilométerben érdekelt, ahol a köztársaság állampolgárai laknak, ahogy ők szívesen nevezik a belhoni magyar embereket! Az Európai Unióba és a Schengeni zónába való belépésünkkel egyszer és mindenkorra feledni szándékoznak a trianoni tragédiát. Hiszen a határok átjárhatósága, a tőke és munkaerő szabad mozgása majd megoldja a nemzetiségi kérdéseket is. Legyenek csak ők hosszú távon szlovákok, románok, szerbek, horvátok, szlovénok és osztrákok. Mért fáj az a baloldalnak, hiszen genezisükben alaposan előkészítették a haza megcsonkítását. Ma sem gondolkodnak másként.

Nekünk azonban fáj. (Vö: Magyar az, akinek fáj Trianon-Illyés Gyula) A nemzeti oldal egyik legfőbb kihívása, hogy megmaradjon a magyarság lehetőleg a történelmi hazában. Hogy a testvéreink mellett kiálljunk és minden anyagi, szellemi, szervezeti segítséget megadjunk megmaradásukhoz. Mert kötelességünk Szent István országának megőrzése bárhol is húzódnak az államhatárok. A manapság divatos és elszabadult relativizmus-dömpingben ez egy szilárd pont. A globalizmus és a föderatív Európa koncepcióival szemben csak a történelmi nemzet tud megállni, nyelvével, kultúrájával, hagyományainak és hitének megőrzésével.

Hja, hogy azt lehet kisebbségi körülmények között is? Nem lehet, az látszik! Az egységes, egy nyelvű nemzetállami törekvések – egy nyelv, egy ország – szisztéma erőszakosan vagy alattomban mindig előkerül. Emlékeztetőül hadd idézzem, hogy a Magyar Királyságban számos kisebbségi jog megvalósulhatott. Az 1868-as Eötvös-féle nemzetiségi törvény a legprogresszívabb volt az egész világon. Mindezt a jó szándékú nemzeti liberális törekvést azonban az ugrásra kész szomszédos államok kihasználták és egy tragikus pillanatban ellenünk fordították. 

A Kárpát-medence egy olyan történelmi tér, ahol csak a nemzetiségi jogok teljes és maradéktalan megadása,  működő autonómiák kiterjesztése és kölcsönös elismerése, az utódállamok részéről a magyar kisebbség fennmaradásának és fejlődésének a biztosítása lehet az egyetlen járható út és nem a globalizmusban való feloldódás, a nemzeti jegyek eltörlése, vagy beolvasztása. Az Ukrajnai háború egyébként jól mutatja az intoleranciának a következményeit, láthatjuk ezt sajnos Kárpátalján is.

A magyar nemzeti kormány reményeink szerint mindig ki fog állni a határon túli magyarság mellett, míg el nem éri a célját. Trianon nem meghaladható, további sumák vagy nyílt kiterjesztését pedig meg kell akadályozni minden áron!

Forrás és teljes cikk: Mandiner

Kiemelt kép: Shutterstock