Európa államainak lakossága joggal büszke fővárosaira. Igaz ez Budapestre is, ahol a külföldi turisták növekvő számát sokan irigylik tőlünk. Nem véletlen, hogy úgy tekintünk fővárosunkra, mint féltve őrzött kincsünkre.

Napjaink forgatagában azonban érezzük, hogy szép fővárosunk irányítása jó vagy nem jó kezekben van. Mióta Karácsony Gergely a rá szavazó alig több mint 50 szavazattal átvette a vezetést, önkormányzata intézkedéseivel legtöbbször csak bosszankodást vált ki.

Véletlennek nem mondható, hogy a főpolgármester körül egyre fogy a levegő. Sokan már megbánták választásukat, és visszasírják a Tarlós István-i időket. Kétségtelen, hogy az előd szakmailag és gazdasági szempontok alapján is rátermettebb volt. Okosan, pártpolitikailag is semleges tudott maradni. Széke átadásakor több mint 200 milliárdot hagyott hátra az újdonsültnek.

Ma már az elmúlt évek tanulsága szerint a Karácsonyra szavazók is beismerik, hogy rosszul választottak, mert szembesülnek önös egójával, pártpolitikusi ambícióival, amely háttérbe szorította a rábízott gazdálkodás fontosságát.

A tények makacsak. A budapesti önkormányzat a csőd szélén táncol. Ezt nemcsak önbevallásából ismerjük, hanem a Moody’s vizsgálata is ezt tükrözte. Budapest hitelképessége a bóvli kategóriába került.

Megtehetném, hogy napestig sorolom a Mekk mesternek felcsapott főpolgármester korrupciógyanús ügyeit, a meg nem tett, polgárok által elvárt intézkedéseket, de reménykedünk, hogy előbb-utóbb a törvények szigora eléri (Lánchíd-beruházás, az önkormányzati hivatal eladásának hullámai, vagy éppen a Rákosrendezővel kapcsolatos pénzmozgások miatt). Már a vak is látja, hogy a hiba nem a fővárosi polgárok rossz látásában keresendő.

Nem tűrhetjük, hogy az adófizetők pénzéből mutyizzon, sőt arcátlanul, hazugságokkal uszítson a regnáló kormány ellen. Hogy munkakörét elhanyagolva próbálja biztosítani a jövőbeni pártállásának megfelelő státuszt. Csakhogy ez minden budapesti számlájára történik – azaz drága mulatság.

Nyegle jópofáskodás közben a felügyelete alá tartozó cégek dolgozóit uszítja, szó szerint, Orbán Viktor ellen, célozva társadalmunk fellazítását. Észre sem veszi, hogy hívei sokasága már régen elpártolt tőle. Menekülnie kellene vadnyuszi módjára. Ezzel szemben Brüsszelbe jár mószerolni a magyarságot, pénzügyi elvonásokat javasol mindannyiunk kárára. Nagyképűen kiáll a sajtó elé és közli, hogy ő sosem fog letérdelni a kormány előtt, vele nem lehet kukoricázni. Ez nem biztos, mert már kiérdemelte a csődmesteri címet.

Nincs rá joga, hogy szégyenteljesen középső ujját mutassa fel az ország lakóinak, majd kijelentse, hogy mindenkit félrevezetett és nincs szüksége az országgyűlés által megszavazott segélyhitelre.

Az egész siránkozás, mint látjuk, kamu volt! Az országgyűlés képviselőivel megszavazott szolidaritási hitelt mosolyogva dobta a kukába. Ugyanakkor a nehezebb sorsú önkormányzatoknak nem óhajtja átutalni a törvény szerinti, nekik járó szolidaritási hozzájárulásokat.

A lakosság sokasága, a budapesti civil polgárság többsége jelzi, hogy ebből elég volt! Várjuk a törvényes vizsgálatokat, azok eredményeit, majd a nyilvánosság elé tárását!

Addig is virtuálisan kiszórjuk a kukoricát, amelyre már most nyugodtan letérdepelhet. Reméljük, hogy a független és hivatalos vizsgálatok eredményének végre hazánkban is lesz következménye. Nem sütheti senki ránk, hogy „következmények nélküli ország vagyunk”.

Fotó: Facebook / Budapest Városháza