A főcenzor rosszul van. Forog neki az aranyos kis pocija, amikor belepillant a kézhez kapott Voks 2025 szavazólapba. Érdekes, hogy ez a kommunista őskövület egyszerre milyen finnyás lett, meg az is, hogy még mindig nem fogta fel, igennel is voksolhatott volna. Na ja, egy bizonyos életkor után némelyek már nehezebben értik a világot és nagyon feledékenyek is lesznek – írja Ifj. Tóth György véleménycikkében.

Lendvai „Nem Lesz Gázáremelés” Ildikó felett eljárt az idő, a jelek szerint képtelen felfogni (vagy nem akarja érteni), miről is dönthet a Voks 2025. Ja, úgy mellékesen a közismerten kormánypárti Népszava hasábjain sikerült megalkotnia egy olyan balos narratívát, amelynek sajátja, hogy egyetlen szó sem igaz belőle, bármilyen lassan is írja Ildi mama. Igazi bravúr!

Nézzük csak, valóban annyira érzékeny gyomrú virágszál-e ez a mi cenzorunk!

Lendvai munkásságának kétségtelenül legkiemelkedőbb momentuma a már idézett és többször megismételt kijelentése:

„Lassan mondom, hogy mindenki, még Orbán Viktor is értse: nem veszünk el senkitől semmit. A rémhírekkel ellentétben nem vezetünk be tandíjat, nem lesz fogyasztói gázáremelés és amnesztia… Lesz viszont alacsony diákhitelkamat, lakásrezsi-támogatás, nagyobb családi pótlék…”

Aztán sokaktól elvettek majdnem mindent, bevezették a tandíjat, lett gázáremelés, nem egyszer, de tizenötször.

Az igaz, hogy nem lett amnesztia, de nem lett alacsony kamatú diákhitel, nem lett lakásrezsi-támogatás és nem lett nagyobb családi pótlék sem. Ildikó gyomra viszont ettől a hazugság-cunamitól nem fordult fel, ellenkezőleg.

Jó komcsi szokás szerint utólag megmagyarázta a magyarázhatatlant: a kijelentései nem hazugságok voltak, hanem hibák.

Kérem alássan, tudom, hogy a hazugságnál jobban hangzik a hiba, de mi is az? Hiba, ha a hülyét ly helyett pontos j-vel írja, vagy azt, hogy fojt, ly-nal. Hiba, ha a forró olajba dugja valaki az ujját, vagy, ha ordító gólhelyzetben a saját lábát rúgja el a csatár a labda helyett. Ez mind hiba. Ellenben ha valaki állít valamit, miközben tudja, hogy amit mond, az nem igaz, na kérem, az a hazugság. Márpedig kötve hiszem, hogy a komcsik nagyasszonya nem tudta pontosan, milyen disznóságokra készül szeretett kormánya.

Szóval Ildikó egy kapitálisat hazudott, de ettől nem fordult fel a gyomra. Mint ahogy attól sem, hogy ide-oda sasszézva úgy váltogatta a meggyőződését, mint más a zokniját.

Előbb igazi elvtársnőként a komcsi MSZMP vezérkarához kötötte hűségeskü, majd bebábozódott és már MSZP néven kikelt a szocdem pillangó. Igaz, pártja és a magyar ballibsi oldal bukása után lemondott pártelnöki posztjáról, mondhatni nyugdíjba vonult, de írásaiban – melyek szinte kivétel nélkül kígyóméreggel átitatottak – sosem szűnt meg gyalázni a keresztény-konzervatív eszméket és szellemileg támogatni azokat, akiket mi globalistáknak nevezünk. Még azt a Gyurcsány Ferencet is, aki sikeresen apasztotta le és taszította a megszűnés szélére Ildi mama egykori pártját.

Ildikónak ettől sem fordul fel a gyomra. Erős az a pocak, még ha az ellenkezőjét állítja is.

Most meg – mint azt egyik nyilatkozatában világossá tette – egy nárcisztikus, betegesen hazudozó, családját szétverő, a nőket mélységesen lebecsülő, gonosz, gyűlölködő alakot támogat, aki nevében ugyan magyar, de a valóságban – és az EU-ban – nemzetáruló.

Ja, és az ukránokat ajnározza, méghozzá úgy – mint a fentiekben már leírtam -, hogy közben vaskosakat hazudik a magyarországi helyzetről. Szemrebbenés nélkül felsorakoztatja a balos toposzokat, állítva:

„Azt már megszoktam, hogy lopnak, meg nem működik semmi, sem egészségügy, sem vasút, sem gyermekvédelem.”

Hát persze, Ildikó. Itt nem működik semmi. Meg lopnak. Meg minden. De azért kifelejtette – korral jár -, hogy mindenki korrupt, nincs sajtószabadság, elfelejtette hangoztatni a mindent elsöprő antiszemitizmust, és így tovább.

Azt is elfelejtette, amikor a nem működő egészségügyet emlegette, hogy éppen az általa újabban ajnározott TISZA-elnök és pártja örvendezett az Unióban azért, mert a jogellenesen visszatartott forrásoknak „hála” elmaradt 50 kórház felújítása, vasútvonalak korszerűsítése, és ugyanaz a banda szavazza meg Manfred Weber ukáza szerint a rezsicsökkentés eltörlésének, a gyermekvédelmi törvény megszüntetésének és a migrációt határainkon kívül tartó szabályok eltörlésének követelését.

Ildikónak ez sem fekszi meg a gyomrát. Erős pocak.

Ezek után természetes, hogy az ukránok dicsőítése következik.

Az írja:

„Nem az ukránokkal van bajom. Nem ők lopták ki a pénzt a magán­nyugdíjpénztárból, az egyetemeket, kastélyokat a közvagyonból. Nem az ukránok kriminalizálták a szegényeket, rokkantakat, hajléktalanokat. Nem ők KLIK-esítették az oktatást. Nem ők szüntették meg vagy állították át a lapokat, amelyeket olvastam. Nem az ukránok nyírják ki a megmaradtakat.”

Nézzük tételesen:

A magán-nyugdíjpénztárakból senki sem lopott el semmit, az a pénz átkerült az állami nyugdíjalapba. Ha nem került volna, már régen komoly gondok lennének a nyugdíj-kifizetésekkel, szó sem lehetne 13. havi nyugdíjról, évi inflációt követő nyugdíjemelésekről. És úgy mellékesen, a magánpénztárak nem szűntek meg, köszönik szépen, jó kis haszonnal működnek. Csak nem kötelező beléjük lépni.

Megint csak „mellékesen”: nem egy esetben indult büntető eljárás csaló magánnyugdíj pénztárak ellen, külföldi riasztó esetek pedig arra figyelmeztettek, hogy a megtakarítások akár rossz befektetési döntések, akár szándékos csalások miatt egyetlen pillanat alatt elúszhatnak. Szerencsére ilyen nálunk nem tapasztalható.

Ildi mama a szegények, rokkantak, hajléktalanok kriminalizálásáról delirál, de könyörgöm, ha az ember megöregszik, még nem szabadna szükségszerűen emlékezetkiesésben szenvednie! A rendszerváltás előtti években, amikor létezett a KMK (közveszélyes munkakerülés) intézménye, na akkor kriminalizáltak. Kedves Ildikó, az Ön memóriája minimum 35 évet csúszott vissza!

Aztán jön az oktatásügy, mert ugye komcsiéknál a legnagyobb tragédia, hogy ma már – elméletileg – egységes tananyag alapján működnek az iskolák, és ami még fájdalmasabb, nem a „bűnös nemzet – vesztes nemzet” hazugságát kell megtanulniuk a nebulóknak. Nekünk még azt kellett, ugye, cenzor asszony? Ja, meg annak az eszmének a dicsőségét, amelynek megvalósítása – Fábry Sándor szavaival élve – 100 millió halottnál nem igényelt többet. Ez persze Ildikónak ma már fájóan hiányozhat.

Azért a sajtó – hiába, egy cenzor mindig cenzor marad – mégiscsak előkerült a hölgy szitok-tárházából. Mert nem az ukránok szüntették meg vagy „állították át” Ildi anyu kedvenc lapjait. De jé, ebben is kihagy a néni emlékezete. Ott volt például a Párt ökle, a Népszabadság, méghozzá MSZP-s tulajdonban. Mit tettek vele? Hát eladták. Az már más lapra tartozik, hogy az osztrák tulajdonos nem akarta tovább finanszírozni az egyre veszteségesebb kommunista hírharsonát és vevő híján felszámolta. Viszont így utólag sem rémlik, hogy ebben a kormány keze munkált volna.

Ekkor sem dúlt vihar Ildikó pocakjában.

Csak most öklendezik és áll ki a nagyszerű Ukrajna mellett, ahol – kár ismételni, Ildi mama már úgysem képes felfogni –, majdnem annyira demokratikusak, mint a kádári rezsim alatt mi voltunk, azaz betiltották az ellenzéki pártokat, megszüntették az ellenzéki sajtót, eltörölték az „oroszbarát”, valójában csak háborúellenes egyházakat. Ahol a korrupció nem csupán előfordul, de állami szinten is kötelező. Ahol a külföldről érkező fegyverek az ukrán maffiához vagy külföldi bűnbandákhoz, terrorszervezetekhez varázsolódtak, a pénzbeli támogatások milliárdjai tűntek a semmibe. Illetve alakulnak át például fütykösükkel klimpírozó zongoraművészek magánvagyonává.

Az sem zavarja Ildi muttit, hogy a nagyszerű Ukrajna erőltetett és gyorsított EU-csatlakozása romba döntené Európa, ezen belül Magyarország gazdaságát, tönkre tenné a mezőgazdaságot, felszámolná a teljes foglalkoztatottság esélyét, helyette alacsony  bérekkel „ajándékozná meg” a magyarokat. Szabadon járkálnának ki-be az ukrán maffia híresen kegyetlen légiói, élelmiszerpiacunkat pedig elárasztanák az egészségtelen, génmanipulált, régóta betiltott vegyszerekkel kezelt termények.

Mindez mellékes, ha egyszer Ildikó a szavazólaptól lesz rosszul és nem a fenyegető jövőtől.

Én meg Ildikó irományától.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: MTI/Soós Lajos