A VI. PEuCET konferencia egyik kiemelt előadója lett volna Konrad Sutarski, a neves író, polonista, aki azonban betegsége miatt, sajnos, nem tudott részt venni a rendezvényen, ahogyan az alábbi leveléből is kitűnik.

Konrad Sutarski szerkesztőként jegyzi az Úrangyalára harangoznak címet viselő lengyel-magyar verseskötetet, amelynek előszavát Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke írta, s amelyet alább ugyancsak közzéteszünk.

Tisztelt Elnök Úr, Kedves László!

Köszönöm szépen szíves meghívásodat a PEuCET konferenciára, de a gerincproblémám és a gyenge lábam miatt nem tudok rajta részt venni. Ugyanakkor – mintha pont erre a konferenciára időzítették volna – Lengyelországban éppen most jelent meg szerkesztésemben az Úrangyalára harangoznak című lengyel-magyar versgyűjtemény a keresztény Európa védelmében. Az antológia példányait már postázták nekem, és a csomag a napokban érkezik meg hozzám Budapestre. Jelenleg külön levélben küldöm az egész antológiát lengyelül.

Ez az antológia lengyel nyelven több, mint száz lengyel és magyar költő keresztény verseit tartalmazza, és két püspök is írt hozzá előszót. Egyrészt a magyar győri püspök, dr. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke, másrészt a lengyel varsói püspök, prof. dr. hab. Michał Janocha, a Lengyel Püspöki Konferencia Kulturális és Kulturális Örökség Tanácsának elnöke.

A versek egybegyűjtését az ösztönözte, hogy Európa kezdi átalakítani korábbi arculatát, a keresztény hit pedig – különösen Nyugat-Európában – rohamosan veszít a jelentőségéből, és egyre kevésbé tud az egyén belső, erkölcsi iránytűjeként tájolást adni a fontos társadalmi kérdésekben.

Ezért van szükség a költők szavára, hogy felerősítsék azoknak a politikusoknak, tudósoknak és papoknak a hangját, akikkel világnézetileg közös oldalon harcolnak, hiszen Európa csak addig maradhat fenn, amíg a keresztény hit talaján állva az képes megvédeni őt a legfontosabb oltalmazó tényezők – Isten, Haza, Család – segítségével. Ugyanakkor az Európa lelkéért zajló küzdelemben a költészetet is erős fegyverként lehet és kell bevetni.

Kedves Laci! Célszerűnek tartanám – amennyiben egyetértesz vele, és így, az utolsó pillanatban valamilyen formában megoldható lenne –, hogy a PEuCET Konferencia tagjai tudomást szerezzenek az antológia létéről, tartalmáról és célkitűzéseiről. Remélem, péntekig megjön a küldemény, és – ha beleegyezel – még időben el tudom juttatni az anyagot a konferenciára. Ha nem, akkor is rendelkezésre áll a két püspöki előszó magyarul (a mellékletben). Azért írom ezt, mert miután magyar nyelven szintén sikerül majd kiadni az antológiát, fontolgatom az angol nyelven való megjelentetést is.

Barátsággal üdvözöllek:
Konrád

Dr. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke (2016-2025) előszava az Úrangyalára harangoznak című lengyel-magyar versgyűjteményhez:

Lectori salutem!

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ennek az antológiának szerzőit és olvasóit köszönthetem. Tisztelet mindazoknak, akik e mű létrejöttében részt vettek. Az ilyen, két nép kultúráját összekapcsoló műveknek különösen nagy jelentősége van a globalizmus oltárán minden nemzeti értéket feláldozó korunkban. Napjainkban megtapasztalhatjuk, hogy a lengyel és a magyar nép közötti, évszázadokat átölelő barátságot a pillanatnyi politikai irányvonal mennyire meg tudja mételyezni. Ezért e mű szerzőit, akik nemcsak őrzői, hanem építői is a lengyel és a magyar kultúrának rendkívül nagy tisztelet illeti.

Nagyon mélyen érintett e két nyelvű mű címe: Az Úrangyalára harangoznak. Bár életemnek túlnyomó részét immár városban éltem le, de elevenen élnek bennem a faluhelyen töltött gyermekévek emlékei.

A napi háromszori harangszó (hajnalban, délben és este), s az ekkor mondott Úrangyala imádságok meghatározták nemcsak az egyes emberek, de a falu közösségének imaéletét is. Bármilyen munkát végeztünk, bárhol voltunk, ahol elért bennünket a harang szava, megálltunk és elimádkoztuk az Úrangyalát. Hiszem, hogy ezek az imák a korabeli emberek számára szívből jövő hálaadások és sóhajok voltak a Teremtő Isten felé. Különösen fontos erre emlékezni ma, amikor több településen a hajnali harangszó részleges vagy teljes eltörlését kérik. Ez egy szomorú jel a keresztény Európa számára, hiszen Nyugat-Európában egyre több helyen elhallgatnak a harangok, ugyanakkor egyre több helyen szólal meg a müezzin hangja.

Mindez annak az erőszakos, liberális ideológiának a következménye, amely minden másnak helyet ad, míg a keresztény értékek és hagyományok eltörlését tartja legfőbb céljának. Ezzel a törekvéssel szemben tudatosan ki kell állnunk a keresztény kulturális és erkölcsi értékrend mellett.

Meggyőződéssel valljuk Robert Schuman meglátását: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Ezért nagyon fontos, hogy azon népek gondolkodó fiai, akik az európai kultúrának meghatározó tagjai voltak az elmúlt ezer évben, ma is törekedjenek az egész kontinens kulturális értékeinek megőrzésére és továbbfejlesztésére. Ez az antológia minden bizonnyal ennek a törekvésnek egy nagyszerű példája, amely a két nép gyermekein túl egész Európának, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész világnak is üzen. Üzenete nem más, mint az, hogy Európában minden népnek és kultúrának helye van, de ez nem jelentheti a keresztény értékrend elutasítását, illetve elvetését.

Kívánom, hogy e kötet szerzői és szerkesztői továbbra is legyenek e cél fáradhatatlan és rendíthetetlen képviselői! Legyen ezen mű megjelenése egy ünnepi esemény népeink baráti kapcsolatának elmélyítésében!

Győr, 2024. július 8.

Prof. dr hab. Michał Janocha Varsói segédpüspök, a Lengyel Püspöki Konferencia Kulturális és Örökségvédelmi Tanácsának elnökének az Úrangyalára harangoznak című lengyel-magyar versgyűjteményhez írt előszava:

Lengyel, magyar két jó barát… A jótestvéri történelem vetületei a költészet színe alatt felmutatva sub specie poetica

„Lengyel, magyar – két jóbarát…” E népi szólás országaink régmúlt időkig (Mieszko és Géza megkeresztelkedéséig) visszanyúló közös történelméből sarjadt ki.

Egymásra utaltak minket a historia geografica földrajzi adottságai, amióta (közelítőleg kilenc évszázada) szomszédai voltunk egymásnak.

Összeköt minket a historia sacra a szentek nagy alakjain keresztül, gondoljunk akár Adalbertre, Kingára, Jolánra, Salomeára, Hedvig királynéra egészen Esterházy Jánosig bezárólag (aki magyar arisztokrata és lengyel grófi család fiaként lett a kommunisták áldozata, 1957-ben szenvedett mártíromságot, és jelenleg már zajlik a boldoggá avatási pere).

Összeköt minket a historia politica közös királyaink révén. Ilyen volt Nagy Lajos – akire Lengyelországban Magyar Lajosként emlékeznek, Várnai Ulászló, a Jagelló-dinasztia leszármazottja, valamint Bátory István, akit Erdély fejedelmeként koronáztak lengyel királlyá.

Egyesített minket a historia oeconomica a közöttünk zajló kereskedelem révén.

Összekötött minket a historia surrectionis a nemzeti felszabadító törekvések XIX. és XX. századi történeteiben, az 1848-as magyar felkeléstől és annak főparancsnokától, Bem Józseftől kezdve. Folytatódott az 1920-as lengyel-bolsevik háború létfontosságú magyar segítségnyújtásán és a varsói felkelést támogató magyar közreműködésén át – annak ellenére, hogy utóbbi esetében Magyarország a Tengelyhatalmak szövetségese volt. A sort az 1956-os magyar felkelés a spontán lengyel támogatása zárja.

Az elmúlt bő egy évtizedben a historia defensionis – az állami szintre emelt politika a keresztény értékek védelmében – egyesített bennünket az egyre agresszívebb baloldali ideológiával szemben.

A lengyel-magyar kapcsolatok fent említett dimenziói közül az elsőnek és az utolsónak a felhangjai csendülnek ki a verses antológia címéből: „Az Úrangyalára harangoznak” lengyel és magyar költők a keresztény Európa védelmében”, amelyet szerkesztett Konrad Sutarski. Ez a kötet a lengyel-magyar történelem egy további, nagyon fontos, eddig még nem említett síkjának, a historia culturalis-nak is részét képezi. Megtalálhatók benne nagy és elismert költők nevei csakúgy, mint inkább csak helyben ismert szerzőké. A kortárs költészet polifóniájának változatos, sokszínű áradásából kihallatszanak különféle dallamok. Irónia keveredik bennük kritikus hangokkal, vágyakozások keserű csalódásokkal, nyugalomra intő, reménykedő szólamok fájdalomtól áthatott tónusokkal.

Mély átélést és bölcs felismeréseket kívánok a kötetet kézbe vevő olvasóknak.

Varsó, 2024 február 15.

Borítókép: Konrad Sutarski – Fotó: pestisrácok.hu