A napokban a TF1, a francia köztelevízió stúdiójában Emmanuel Macron egyetlen mondattal nyitott ki egy olyan ajtót, amelyet a francia alkotmány jelenleg zárva tart. Ő az első francia köztársasági elnök, akinek a szöveg kifejezetten megtiltja, hogy harmadszor is induljon – jelentette ki. A 2008-as reform, Nicolas Sarkozy hagyatéka, két egymást követő mandátumot enged. Macron 2017-ben és 2022-ben nyert. 2027-ben tehát távoznia kell.
Aztán hozzátette: ha végez, elgondolkozik a folytatáson. Most még nem gondolt rá.
Mint ismeretes, Macron korábban „végzetes hülyeségnek” nevezte a korlátozást. Szerinte a választóknak kellene dönteniük, nem egy előre beépített tilalomnak. A francia közjogi korlát csak az egymást követő ciklusokra vonatkozik. 2032-ben, öt év kihagyás után Macron elméletileg újra indulhatna.
A tengeren túl, az Egyesült Államokban ugyanez a felvetés teljesen más más megítélés alá esik. Donald Trump többször utalt rá, hogy harmadik ciklust is el tud képzelni. A 22. alkotmánykiegészítés két mandátumra korlátozza az elnökséget, egymást követőre és nem egymást követőre egyaránt. Trump ezt a kérdést ugyanakkor rendszeresen feszegeti. A progresszív oldal reakciója azonnali: autoriter hajlam, az intézmények kikezdése, a köztársaság veszélyeztetése. Náluk a harmadik ciklus gondolata nem taktikai félmondat.
A francia progresszívok hasonló kirohanása valahogy elmaradt..
A két eset persze némileg különbözik. Az amerikai tilalom ugyanis szigorúbb. A francia szabály hagy egy rést. Macron nem mondta, hogy 2027-ben indulna.
Magyarországon a helyzet mindkét példához képest teljesen más. A 2026 áprilisában kétharmadot szerzett Tisza-kormány először júniusban az Alaptörvénybe írta, hogy miniszterelnök nem lehet, aki 1990. május 2. óta összesen legalább nyolc évet már eltöltött a tisztségben, megszakításokkal együtt. A rendelkezés visszamenőleges hatályú, a hatályba lépés előtti időszakot is beleszámolja. Ráadásul lényegében egyetlen élő politikust zár ki végleg: Orbán Viktort. A Fidesz lex Orbánnak nevezte okkal a módosítást, személyre szabott törvényalkotásról lévén szó.
Júliusban jött a következő csapás a jogállamiságra. Az országgyűlési képviselői mandátumot tizenkét évben maximálták. Aki már legalább tizenkét évet ült a parlamentben, vagy legalább három választáson mandátumot szerzett, a következő általános választáson nem indulhat.
Mindkét rendelkezés illegitim, ugyanakkor nem csupán a progresszívek, a jogállamiság őrei, de a teljes brüsszeli elit is hallgat.
Franciaországban a 2008-as alkotmánymódosítás természetesen ex nunc hatállyal lépett életbe. Macronra akkor kezdett vonatkozni, amikor másodszor is megválasztották. A tilalom a következő, egymást követő ciklust tiltja. Magyarországon az illegitim korlátot a már letöltött évekkel töltötték meg.
A fő különbség itt van. Az egyik esetben a választó elől zárnak el egy jövőbeli lehetőséget. A másikban a múltat írják át a jövőbeli jogosultság korlátozása jegyében.
A progresszív sajtó Trump félmondatait civilizációs kérdésként kezeli. Macronét francia belügyként. A budapesti alaptörvény-módosításokról ugyanebben a körben gyakran a „rendszerváltásról” beszélnek. A jogállamiság azonban onnan is mérhető, hogy alkalmazzák-e ugyanazt a mércét, amikor a korlát egy konkrét politikusra vagy egy konkrét politikai közösségre vonatkozik.
Macron azt mondta, majd elgondolkozik. A francia alkotmány ezen a ponton világos korlátokat mutat. A politikai ösztön és logika kevésbé. Magyarországon a kétharmados hatalom már döntött, nem fordulhat vissza. Mindezek után pedig marad a kérdés, hogy meddig tart a választó joga, és hol kezdődik a teljes választójogi rendszer, ezzel párhuzamosan jogállamiság visszafordíthatatlan megsemmisítse.
Címlapkép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közzétett képen Emmanuel Macron francia államfõ (j) és Orbán Viktor miniszterelnök a találkozójuk után az Elysée-palotánál, Párizsban 2019. október 11-én – Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsõdi Balázs