A miniszterelnök és köre számára egyre terhesebb az 1956-os forradalom és szabadságharc.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójának küszöbén, 2026 októberében egyre élesebben rajzolódik ki, hogyan viszonyul az új hatalom ahhoz a történelmi eseményhez, amelyet a szabadon választott Országgyűlés első ülésén, 1990. május 2-án az 1990. évi XXVIII. törvényben „az újkori magyar történelem dicső eseményének” nyilvánított, s amelyet csak az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhetőnek tartott. A törvény preambuluma kimondta: „1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló.” 
Az elmúlt hónapok történései azt mutatják, hogy Magyar Péter és köre számára ez a kontinuitás egyre inkább terhessé válik.
A legsúlyosabb provokáció Baka András köztársasági elnökké választása volt 2026. augusztus 11-én. A Tisza Párt jelöltje, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi bírája nyíltan kiállt Korbély János, az 1956. október 26-i tatai sortűz irányítója mellett. Korbélyt a magyar Legfelsőbb Bíróság 2001-ben emberiség elleni bűncselekmény miatt öt év szabadságvesztésre ítélte, miután tűzparancsot adott és maga is lőtt a felkelőkre, akik között három halálos áldozat volt. 2008. szeptember 19-én az EJEB nagykamarája 11:6 arányban úgy döntött, hogy a magyar ítélet megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkét („nincs büntetés törvény nélkül”). Baka a többséggel szavazott. Később maga fogalmazott így: „Úgy gondolom, hogy Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született, szavazatommal én is ezt támogattam.”  Egy másik alkalommal hozzátette: „Szó nincs arról, hogy Korbély Jánost »felmentettük« volna. 1956 októberében ő egyértelműen embert ölt.” A jogi minősítés kérdése azonban a forradalom emlékének relativizálásává vált a nemzeti közösség szemében. Magyar Péter tudatosan döntött mellette, noha tudta, hogy a jelöltet szinte senki sem ismeri, és hívei többsége mást várt az államfői posztra. A Fidesz és a KDNP képviselői a szavazás helyett Tatán, a sortűz áldozatainak emléktáblájánál koszorúztak. 
Hasonló tudatos politikai döntés volt a Terror Háza Múzeum ideiglenes bezárása és Schmidt Mária főigazgató megbízatásának megszüntetése 2026 szeptemberében. Az intézményt 1999-ben alapították, 2002-ben nyílt meg, és 2026-ig több mint nyolcmillió látogatót fogadott. A két és fél évtizedes működés során a nyilas uralom rémtetteit ugyanolyan kendőzetlen nyíltsággal mutatta be, mint a kommunizmus szörnyűségeit.
Tarr Zoltán miniszter bejelentése szerint a bezárás a tartalmi átvilágítás és a jogok tisztázása miatt történt; a múzeum szeptember 22-én újranyitott, de a felülvizsgálat folytatódik. Magyar Péter számára elfogadhatatlan volt, hogy a két totalitárius rendszer áldozatai és tettesei egyforma súllyal jelenjenek meg. A múzeum sikeressége éppen ezt a szembenézést tette lehetővé. 
Ha Magyar Péter döntéseinek hátterét vizsgáljuk, a legfontosabb tény, hogy a Tisza párt szavazóbázisa nem a semmiből jött. A csodavárók mellett az MSZP, az SZDSZ és a DK egykori hívei álltak össze. Magyar jól tudja, hogy sok híve az 1956-os küzdelmeket még mindig ellenforradalomként tekinti – ahogyan a Kádár-rendszer hivatalos párthatározata is tette 1956 decemberében, és ahogyan évtizedeken át kötelező volt beszélni róla, egészen Pozsgay Imre 1989. januári „népfelkelés” minősítéséig. Ezért elfogadhatatlan számukra, hogy apáik tetteit és a nyilasok cselekedeteit egyformán mutassák be. Ez különösen az SZDSZ egykori törzskarának lehet rendkívül sérelmes.
A csodavárók hamarosan rájönnek, hogy anyagi helyzetük nem fog érdemben javulni; akik eddig gyarapodtak, szintén csalódni fognak. Politikai gesztusokra van szükség. Magyar az ’56-os szervezeteket nem tartja veszélyesnek, így a kockázatot alábecsüli. Mivel az előző kormány a nemzeti érzést prioritásként kezelte és támogatta az 1956-os hagyományok ápolását, a „rendszerváltás” szellemében most finoman el kell határolódni 1956 szellemiségétől. Ez a szavazótábor egy részét összetarthatja.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kerek évfordulója lehetőség az újjászerveződő nemzeti oldal számára. Ebben a Fidesz mellett az 1956-os szervezeteknek és a Civil Összefogás Fórumnak komoly szerepe lehet. A nemzeti ünnep – amelyet az 1990. évi XXVIII. törvény október 23-aként iktatott törvénybe – az újrakezdés fontos sarokpontja lehet.