Hallották már? Azt, hogy baloldal kell, Európa kell, Klára kell. Jól hangzik, nem? Hát nagyon nem.

Mert már volt részünk mindegyikben. Volt itt nekünk egy nagyszerű baloldali kormányunk, mert a választópolgárok egy része úgy gondolta, nem kell a jó, jöjjön a rossz. A szakértők kormánya, akik semmi máshoz nem értettek, mint a megszorításokhoz, leépítésekhez, elbocsájtásokhoz, trükkök százaihoz és ahhoz, hogyan kell hazudni reggel, éjjel meg este. Csak akkor még MSZP-nek hívták a DK-t is.

Kaptunk jócskán a nyakunkba Európát is, csak valahogy nem egészen olyat, amelyikre vágytunk. Rebellis nép a magyar, úgyhogy nem egykönnyen fogadjuk a szívünkbe az olyan „európai értékeket”, mint az illegális migráció, az LMBTQ elmebaj, a nagyon (de még milyen nagyon!) sötétzöld energiapolitika, amely lassanként visszavezet az őskorba és azt sem különösebben támogatjuk, hogy mindent helyettünk a „nagyok”, németek, franciák és csatolt részeik döntsenek el rólunk, de nélkülünk.

Meg azt is tapasztaltuk, milyen az, amikor Klára kell. Uniós képviselőként világosan megmutatta, neki a globalizmus az első. És a második, valamint a harmadik is. Próbáltam keresni egy olyan, számunkra káros uniós határozatot, döntést, javaslatot, amit a mi Kláránk ne szavazott volna meg. Lehet, hogy rossz munkát végeztem, de valahogy nem találtam ilyet. Olyat ellenben igen, amelyet közvetve vagy közvetlenül Klára és magyar képviselőtársai szorgalmaztak, mi több, sugalmaztak Magyarország kárára. Ez rávall Klárára.

Miért kellene nekünk éppen Klára? Hiszen Fletónak sem kell már.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: MTI/Vasvári Tamás