A távozó Orbán-kormány 16 éves tevékenységének eredményeit nem lehet vitatni. Bizonyíték erre az a népakarat, amely meg-megújulóan a hatalom szolgálatát hosszú időre jó kezekben látta.

Sajnálatos módon a COVID-járvány és az orosz-ukrán testvérháború visszafogta nemcsak Magyarország, hanem Európa lendületes gazdasági fejlődését. Ennek dacára sem érthető az Európai Unió intézményrendszerének Magyarország elleni mindazon intézkedése, amely még a vak ember számára is láthatóvá tette a kettős mérce alkalmazását.

Európa választópolgárai megérezhették, hogy az általuk küldött képviselők nagy része nekik hátat fordított, saját önös érdekeit érvényesítve. Csendben jegyezzük meg, ők kiemelt juttatásaikat nem azért kapták, hogy jövőbeni egzisztenciájukat építgessék. Az európai intézményrendszer vezetősége, kihasználva a korrupcióra fogékonyak többségét, egyre közelebb hozza a föderációs, egy kézben tartható hatalommegtartást eredményező gyakorlatát.

Láthatjuk a klasszikus szociáldemokrácia, valamint liberalizmus értékrendjének kisöprését, helyette a vadkapitalizmus és az ultraliberalizmus térhódítását. Az európai intézményrendszert irányítók lekötelezetté váltak a pénzügyi háttérhatalom kiszolgálásának és a multinacionális lobbistáknak.

A magyar közmondásokból merítve talán igaz, hogy „pénz beszél, kutya ugat”. Így a félrevezetett és megfizetett „bárányokat” kolomppal a nyakukban Ursula von der Leyen és Manfred Weber igazítja útba.

Az Európai Unió lakossága bőrén érzi, hogy nemzeteiket miként öleli át a „harcos demokráciát hirdető” birodalmi gépezet. Azon nemzetek, akik nem hallgatnak a „szép szóra”, várhatják az előre kijelölt helytartókat. Erre jó példák a lengyelországi és magyarországi választások tesztüzemei, hiszen sikerült hatalomhoz juttatni Donald Tusk-ot és Magyar Pétert. A kommunizmus fegyverét használva profi módon állítják szembe a társadalom szereplőt, hogy mind jobban kihasználhassák az általuk okozott káoszt.

Mindezt látva a keresztény és nemzeti érzelmű haladó konzervatizmus hívei már átlépték az ébredés küszöbét.

Söpörjünk saját házunk táján! Nézzük meg, hogy a tesztüzemben működő, uniós vezetők által küldött helytartók szekér elé fogása miként történt. Különböző nem létező jogsértésekre hivatkozva a lengyel és a magyar népnek fenntartások nélkül járó pénzösszeget visszatartották. Ezzel megalapozták gazdaságuk egyre nehezebb helyzetét, és volt arra is lehetőség, hogy a helytartók térnyerését innen finanszírozzák.

A helytartók propagandája, az Európai Unió felső vezetésének megerősítésével azt sugallja, hogy személy szerint ők hozzák vissza a visszatartott, a lengyel és magyar gazdaságnak járó eurómilliárdokat. Ezzel szemben patrióta szemlélettel kérhetjük, hogy tegyék ezt kamatokkal együtt. Eszébe se jusson senkinek, hogy pénzszállító páncélozott konvojok segítségével kapjuk meg jogos jussunkat, figyeljünk oda és jelentsük ki előre, hogy mi csak hivatalosan, bankokon keresztüli átutalásokat tudunk elfogadni.

Kíváncsian várjuk, hogy a Magyarországon megtörtént, teljes demokráciát visszatükröző választások előtti ígéreteket az új kormány miként realizálja nemzetünk javára. Merthogy a türelem, idézve ismét egy magyar közmondást, rózsát terem. Hogy milyen lesz ez a rózsa, abszolút nem mindegy. De a demokratikus jogállam fenntartása kötelező, mert minden józan szemléletű politikusnak tudnia kell, hogy végülis mindig a nép dönt.

Borítókép: Csizmadia László, a CÖF-CÖKA alapító elnöke – Civilek.info/Mészáros Péter