„Minél tovább tart a háború, annál kevesebb magyar marad” – vészjósló helyzetjelentés érkezett Kárpátaljáról. Miközben az orosz–ukrán háború és az ezzel járó gazdasági válság miatt rohamosan fogy a kárpátaljai magyarok száma, az sem segít a helyzeten, hogy egyre csak szélesedik a Magyarország és Ukrajna közötti konfliktus, így folyamatosan újabb és újabb törésvonalak keletkeznek a két ország között. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, Dupka György író, újságíró, történész és kisebbségi politikus nyilatkozott arról a hirado.hu-nak, hogy milyen most Kárpátalján magyarként élni.
Az elmúlt hetekben egyre durvább politikai párbeszédnek vagyunk tanúi Magyarország és Ukrajna között. Bár a kárpátaljai magyar kisebbséget negatívan érintő ukrán kisebbségpolitika miatt évek óta roskatag a viszony a két ország között, a januárban kialakult gázvita miatt a korábbinál is rosszabb irányba fordult a kapcsolat, ráadásul az sem jobbít a helyzeten, hogy a magyar kormány most azzal vádolja az ukrán titkosszolgálatot, hogy lejárató kampányt tervez indítani Orbán Viktor miniszterelnök ellen.
Miközben a két ország vitáját szemléljük, gyakran átsiklunk afölött, hogy mindez hogyan érinti a háború által egyébként is megtépázott kárpátaljai magyarokat. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) arról tájékoztatta a hirado.hu-t, hogy a magyarellenes médiakampány több mint tíz éve kezdődött az ukrán központi médiában. Közleményük szerint voltak hullámok, amikor megerősödött, és voltak időszakok, amikor némileg csendesebb volt, az utóbbi időben azonban újra felerősödött. Ezzel kapcsolatban beszélgetett a lap Dupka György kárpátaljai magyar íróval, újságíróval, történésszel és kisebbségi politikussal.
– Milyen a legújabb államközi viták kárpátaljai lecsapódása?
– Ukrajnában a magyarellenesség, az Orbán-ellenesség a háború kitörése óta az eget veri. A kárpátaljai magyarság ebben tekintetben két kő között őrlődik. Most sokan a „velünk vagy ellenünk” elvet vallják. Bárki erre a felismerésre juthat, ha figyelmesen áttekinti az utóbbi hónapok, napok publikációit, ha belehallgat az elektronikus média valamelyikébe, ha az interneten böngészi a Facebook, Instagram és egyéb felületek megmondóembereinek, fotelfilozófusainak uszító, becsmérlő bejegyzéseit, kommentjeit. Az ukrán liberális politikusok és a radikális nacionalisták egyaránt nyíltan kijelentik: az Orbán Viktor vezette Magyarország nem baráti ország, mert Oroszországgal, illetve Putyinnal üzletel, ezért meg kell büntetni. Ám a virtuális kórusból azt is hallani vélem, a jóhiszeműek egyre többen hangoztatják a magyarok segítőkészségét is, azt is nyugtázzák, hogy a magyar kormány egyértelműen elítéli az oroszok területszerző agresszióját; teljes mértékben támogatja Ukrajna európai integrációját.
Finoman szólva, hatalmas csúsztatásnak tartom, hogy Magyarország nem segít Ukrajnának. A konkrét tényeket, a nagy értékű segélyakciókat cinikusan lekicsinylik. Nem győzzük hangsúlyozni, Magyarország, illetve a karitatív szervezetek eddig Ukrajnát és azon belül Kárpátalját több milliárd forint értékű humanitárius segélyszállítmánnyal látták el, és nap mint nap újabb szállítmányok érkeznek.
Természetesen vannak pozitív kivételek is. Ukrajna viszonylatában Kárpátalja a béke szigete, ahol a megyei katonai kormányzóság igyekszik jóhiszeműen kezelni a nemzetiségi, illetve a magyar kérdést is. Elítéli a magyarok elleni uszításokat, egyszóval a „tűzoltó szerepében” teszik a dolgukat. Többek között nagyra értékelik a magyar emberek áldozatkészségét és életmentő fontosságúnak ismerik el a magyarországi segélyszállítmányokat. Ebben a kritikus helyzetben nekünk, a józanul, bölcsen gondolkodó ukránok többségével kell szövetkeznünk. Úgy vélem, a szélsőséges, félkatonai erők rettegésre épülő lélektani hadviselését csak egységben tudjuk kivédeni. Megfigyelhető az is, hogy egyre többen teszik félre az ukrán–magyar viszonyok kapcsán fennálló korábbi vitákat, a vélt és valós sérelmeket. Mindenkinek a béke megteremtésén kell fáradoznia. Például a jóhiszemű ukrán barátaink pozitívan fogadták, hogy Magyarország a béke pártján állva megszavazta Ukrajna EU-tagjelölti státuszát. Úgy tűnik, hogy Volodimir Zelenszkij elnök a kemény háborút folytató retorikáját megváltoztatta, egyre többet hallani a béketárgyalásokról, ezzel kapcsolatos kapcsolatos elképzeléseiről. Az ukrán nép jelentős többsége is a béke mellett áll ki. A háborúskodásba belefáradt polgárok szerint is csak a Kreml és a Trump nevével fémjelzett Washington, illetve Brüsszel egybehangzó politikai akarata és diplomáciai megállapodásától függ, hogy mikor fejeződik be a vérontás.
– A mindennapokban érezheti-e a kárpátaljai magyarság, hogy a legfrissebb történések feszültséget szülnek a régióban az ukrán és a magyar nemzet tagjai között, vagy eddig nincs negatív benyomás? Van esetleg olyan tapasztalat, amely szerint az elmúlt hetekben a helyi ukrán lakosság negatívabban viszonyul a magyar kisebbséghez, mint korábban? Ha igen, ez miben nyilvánul meg?
– A 2014. évi „majdanos” forradalom Ukrajna társadalmi életének számos területén idézett elő gyökeres változásokat: megbomlott a szociális béke, Oroszország annektálta a Krím félszigetet, mindmáig megoldatlan a donbaszi fegyveres konfliktus, az ember- és értékpusztító háború, valamint tart a gazdaság visszaesése. Időközben felerősödtek a magyarellenes vegzálások is. Az eddigi adatok ismeretében 2014-től – a KMKSZ adatbázisa szerint közel 500 esetet rögzítettek az ukrajnai magyarellenesség megnyilvánulásaiból. Ez a kárpátaljai magyarságot érintő negatív folyamat máig tart. Mint már eddig elmondtam, az úgynevezett magyarellenes, sőt magyar kormány- vagy Orbán-ellenes szájkarate, illetve szópárbaj, vita uralja az ukrán médiát, az internetet, az online felületeket, ahol napi szinten a magyarokat a szülőföldjük elhagyására szólítják fel.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minél tovább tart a háború, annál kevesebb magyar marad Kárpátalján. A katasztrofális helyzetet csakis a béke oldhatja meg.
Nagy a mi feladatunk, felelősségünk minden egyes magyarért. Ha nagyapáink és apáink generációja túlélték Kárpátalján az első és a második világháborút, és újra tudták kezdeni, akkor a mi generációnknak, fiainknak, unokáinknak is kötelességük túlélni és újrakezdeni. Nem szabad kétségbeesnünk, és a rosszból is meg kell próbálnunk kihozni a lehetséges legjobbat. Az viszont elfogadhatatlan számomra, hogy ebben a vérzivataros, háborús helyzetben is van arra idejük az ukrán honatyáknak, hogy nemzetiségi kérdésekkel foglalkozzanak, és elindítsanak egy belső nyelvi, sőt felekezetek közötti háborút is, ami sajnálatos törésvonalakat hozott létre a megyénkben. Ez egyszerűen megbocsáthatatlan bűn, amikor mindennél erősebb összetartásra volna szükség.
– Ilyen körülmények között hogyan tudja a magyar közösség érvényesíteni az érdekeit?
Az tény és való, hogy az elhúzódó háború miatt meggyengült a kárpátaljai magyarság politikai érdekvédelme az ukrán parlamentben, minisztériumokban, a megyei és járási katonai közigazgatásban, a kistérségi önkormányzatokban. A két mérvadó magyar szervezet (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ)) csak úgy lesz sikeres, ha az összefogás jegyében lépnek fel a helyi magyarság érdekében, ha mindkét szervezet programja kellő anyaországi támogatásban részesül. A szülőföldön való maradás, visszatérés elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a megélhetést biztosító munkahelyek megőrzése, és újak megteremtése.
Fontos feladat egy új gazdaságfejlesztési koncepció kidolgozása, támogatást elősegítő projektek indítása a kis- és középvállalkozóknak. Különös tekintettel kell kezelni az agrárgazdálkodást, hiszen a kárpátaljai magyarság nagyjából 75 százaléka falusi környezetben, kistelepüléseken él. Ha ezt nem tesszük meg, kiürülnek, elöregednek falvaink, végveszélybe kerül a templom és az iskola. Például az oktatási és a nyelvtörvény súlyosan érintette azokat a tanintézményeket, ahol magyar tannyelvű oktatás folyik. 2014 és 2024 között a szakiskolákban megszüntették a magyar csoportokat, felszámolták a munkácsi tanítóképzőt, az ungvári közművelődési tanintézet magyar tagozatát.
– A hatóság irányából mit tapasztal a kárpátaljai magyarság?
– Az orosz–ukrán háború miatt napjainkban a kárpátaljai magyarságra vonatkozóan a statisztikai összkép nem megnyugtató, sőt, kétségbeejtő. Közéletünk minden területén csökkenés, zsugorodás, fogyás tapasztalható, mindez a háborús helyzet számlájára írható. Hogy példákat is mondjak, Kárpátalját is elérte a háborús helyzetre jellemző demográfiai, kivándorlási és a menekültek betelepülési mélyhulláma: egyes népesség fogyása mellett gyarapodó nemzetiségek kerülnek a statisztikai élvonalba.
Az orosz–ukrán háború kitörése óta mintegy 200 ezer fővel lett kevesebb az itt élő lakosok száma, vagyis veszélybe kerültek az őshonos kisebbségek, köztük a helyi ukránokra, magyarokra, románokra, szlovákokra, németekre, zsidókra, lengyelekre és a csehekre gondolok. Folyamatosan növekszik az elvándoroltak száma. Ezzel szemben a keleti régiókból eddig közel 400 ezer menekült érkezett Kárpátaljára, akik túlnyomórészt orosz ajkú ukrán állampolgárok. A háború miatt a 150 ezres kárpátaljai magyarság száma 100 ezer alá csökkent. Becslések szerint több mint 50 ezren, más adatok szerint 70 ezren kivándoroltak az anyaországba és más régiókba. Eddig ennyibe kerül a háború és a „jogszűkítés elvét” alkalmazó különféle intézkedés, a szülőföld politikai, gazdasági, vallási okokból történő elhagyása. A katonaköteles férfiak legnagyobb vegzálása 2022. február 24-e után következett be.
A magyar származású katonák száma meghaladja a félezret. Eddig több mint félszázan estek el a harcokban.
A koporsók jönnek, férfiak a harcterekre mennek, miközben a falvainkban, tanintézményeinkben, templomainkban és másutt 30-40 százalékos emberhiány tapasztalható, és lassan nyugdíjasok, nők és gyerekek uralják az épüléseket. Az ember- és értékpusztulást csakis a béke állíthatja meg, ezért imádkoznak lelkipásztorainkkal egyetemben az itthon maradók, illetve azért, hogy ha béke lesz, szülőföldjükre visszatérjenek a távol maradók. Mint ismeretes, az ukrán állam kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújt sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek, mivel ezt a hatályos törvények nem írják elő.
Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását. A kárpátaljai magyar kultúrának és a közművelődésnek alapvetően döntő forrása a magyarországi alapítványi támogatás. A hatóság háborús politikájának számlájára írható az is, hogy például 2014 és 2024 között a Kárpátaljai Nemzetiségek Kulturális Központja frissített adatárában a 2024. januári állapot szerint 93 nemzetiségi szervezetet vettek nyilvántartásba, ezek szerint az 1989 és 2014 között regisztrált 131 nemzetiségi szervezetből a háború árnyékában 93 szervezet áll még talpon. Például a megyei szinten bejegyzett magyar érdekvédelmi, szakmai szervezetek hivatalosan regisztrált száma 1989–2014-ben 62, 2024-ben már csak 28.
– Hogyan hat ez a helyzet a kárpátaljai magyar kultúrára?
– A háborús helyzet keményen kihatott a magyarság kulturális, anyanyelvi intézményeinek összezsugorodására, megszűnésére. Például a magyar állománnyal rendelkező könyvtárak száma minimálisra csökkent, forráshiány miatt működésüket felfüggesztették, illetve felszámolták. Nincs megbízható magyar könyvterjesztés, a korábbiak megszűntek. A korábbi hat papíralapú magyar folyóiratból csupán az Együtt irodalom-művészet-humán-tudományok-kultúra című folyóirat maradt talpon. Jelentősen visszaesett a helyi magyar könyvkiadás, a korábbi nyolc-kilencből csupán az Intermix Kiadó állja még a sarat a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatával, amely a kárpátaljai magyar irodalmároknak, képzőművészeknek és a humán tudományok művelőinek nyújt publikálási lehetőséget.
Irodalmi életünket, a magyar írástudók önszerveződését szintén erősen beárnyékolja a háborús helyzet. 2014 és 2025 között az Együtt folyóiratunk közel 30 mérvadó szerzőjéből a háború miatt csak 3-7 fő maradt Kárpátalján. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata is súlyos gondokkal küszködik, hiszen az ismert okok miatt a férfi tagjai az anyaországban tartózkodnak, ott kamatoztatják tudásukat. A korábbi, háború előtti mintegy 30 magyar sajtókiadvány közül már csak a Kárpátalja, a Kárpáti Igaz Szó és a Kárpátinfó jelenik meg erősen csökkentett példányszámban, a folyamatos kivándorlások miatt elfogynak az olvasóik. Az államilag fenntartott magyar nyelvű tévé- és rádióadások szerkesztősége megszűnt. A hiányát a magyar kormány által támogatott Ungvár TV 21 és a beregszászi Pulzus Rádió igyekszik pótolni. Nagy felelősség és szerep hárul az anyaországi civil szervezetekre és intézményekre, amelyek a háborús időszakban teret adnak a magyar kultúra kárpátaljai művelőinek, lehetőséget biztosítanak különböző fórumok lebonyolításának és sok más projektek megvalósításának.
– Bizakodnak a kárpátaljai magyarok a helyzet normalizálódásával kapcsolatban?
– A szakértők, kisebbségi politikusok a negatív forgatókönyv szerint úgy vélik, az eddig elfogadott, és a már említett, kisebbségbarátnak sem nevezhető törvények nem biztosítanak megfelelő intézményi alapokat és jogi mechanizmusokat a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséhez, védelméhez. Semmiképpen nem a társadalmi békét, a közmegegyezést, a gazdasági felvirágzást szolgálják. A nemzeti kisebbségek – különösen az anyanyelvét mind ez idáig széleskörűen használó kárpátaljai magyarság – számára a nyelvi diszkrimináció kiteljesedését és az erőszakos asszimilációt jelentik – még a háború árnyékában is.
Pozitív fejleményként értékelhető, hogy 2024 júliusában Kijevben megalakult a kisebbségi törvény által előírt Ukrajnai Nemzeti Kisebbségek Társadalmi Szervezeteinek Tanácsa.
A testületben 18 ukrajnai nemzeti kisebbség képviselői kaptak helyet. Összetételét a kisebbségi szervezetek ajánlásai alapján az Ukrajnai Etnopolitikai és Vallásszabadság Állami Szolgálata hagyta jóvá, majd az ukrán igazságügyi minisztérium jegyezte be. A magyar kisebbséget Zubánics László történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának tanszékvezetője, az UMDSZ elnöke képviseli a testületben. A jövőképünkbe illeszthető legutóbbi fejleményként értékelem, hogy végre a kárpátaljai magyarok megmaradását, további sorsát meghatározó nyelvpolitikai ügyben váratlan fordulat történt. A 2024 júniusában zajló brüsszeli tárgyalások során a magyar kormány javaslatára bekerültek a nemzetiségi kisebbségek jogait érintő feltételek az Ukrajnával folytatandó EU-csatlakozási tárgyalások keretdokumentumába.
Kárpátalján is üdvözölték a tárgyalásokon elért, jövőbe mutató eredményeket. A nemzetiségi szervezetek hangadói, a józan gondolkodású vezetők abban látják a kárpátaljai őshonos közösségek léthelyzetének, anyanyelvi kultúrája megmaradását, ha Ukrajnát a belátható jövőben felveszik az Európai Unióba, akkor az európai nyelvi, emberi jogi normák kötelező betartása garantálhatja a határok nélküli nemzetiségek alapvető jogainak érvényesítését, anyanyelvi kultúrájuk fennmaradását, ahogy ez a környező országokban tapasztalható. A pesszimista jóslattevők szerint: ha nem veszik fel Ukrajnát az Európai Unióba, bekövetkezhet az itteni népcsoportok kulturális halála, teljes körű asszimilációja. A mi fő feladatunk – a magyar kormány támogatásával – megőrizni a közel száz intézményből álló magyar tannyelvű iskolahálózatot, a történelmi egyházakat, az anyanyelvi kulturális intézményeket, a béke esetén előkészíteni az elmenekültek visszaköltözését, a magyar jelenlét megerősítését.
Forrás: hirado.hu
Címlapkép: Iskolások magyar zászlókkal a kárpátaljai Salánkon (MTI/Nemes János)
