A világ egy új fegyverkezési verseny periódusába lépett: bár a sajtó figyelmét jelenleg leginkább Oroszország és Ukrajna háborúja köti le, a jelek szerint két atomhatalom jelentősen bepörgette nukleáris programját.
India hadserege sikeres rakétatesztet hajtott végre szerdán. A világ legnépesebb demokráciája egy olyan, saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát tesztelt, amely 5000 kilométeres sugárban képes nukleáris robbanófejeket célba juttatni. Az Agni–5 elnevezésű fegyverrel India mindkét fő riválisára, vagyis Kínára és Pakisztánra is képes lesz csapást mérni – írja a The Guardian.
Májusban az indiai–pakisztáni konfliktus annyira elmérgesedett, hogy majdnem háborúba torkollott. Habár a két dél-ázsiai ország viszonya már az európai gyarmati láncok lerázása óta ellenséges, de idén minden korábbinál közelebb kerültek egy nyílt háborúhoz.
India és Pakisztán komoly rakétacsapásokat hajtottak végre egymás területén, de amerikai közvetítéssel végül fegyverszünetet kötöttek.
Indiának viszont egy másik szomszédos országgal is bonyolult a kapcsolata: Kínával. A világ két legnépesebb országa között egy határvita 2020-ban fegyveres összetűzéssé fajult, azonban az ennél is lényegesebb összeütközési pont, hogy Kína és India gazdasági és politikai befolyásért versenyez egymással Dél-Ázsia országaiban.
India az Egyesült Államok elkötelezett katonai szövetségese, mindketten fenyegetésként azonosítják Pekinget, azonban nyáron Újdelhi és Washington viszonyában is törés következett. Donald Trump példátlan mértékű exportvámot vetett ki a dél-ázsiai szövetségesre, az amerikai elnök ezzel bünteti Indiát, amiért túl sok orosz energiát vásárol.
India mellett az utóbbi időben Észak-Korea is ismét felpörgette az atomprogramját. Egy amerikai agytröszt jelentése szerint Phenjan létrehozott egy rejtélyes katonai bázist a Kínai határtól 27 kilométerre. A létesítménynek valószínűleg köze van a világ legbrutálisabb diktatúrájának nukleáris fegyverkezéséhez, ami 2019 óta ismét belendült, miután nem sikerült diplomáciai megoldást találni Kim Dzsongun főtitkár fenyegetéseire.
A washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies (CSIS) nevű agytröszt egy közzétett jelentésében azt állította, hogy az Észak-Pjongan tartományban található létesítményben valószínűleg hat-kilenc nukleáris képességű interkontinentális ballisztikus rakéta és azok indítóberendezései találhatók. A CSIS jelentése szerint ezek a fegyverek
„potenciális nukleáris fenyegetést jelentenek Kelet-Ázsiára és az Egyesült Államokra”.
A jelentés szerint a bázis az egyike annak a „15-20 ballisztikus rakétabázisnak, valamint karbantartó, támogató, rakétatároló és robbanófej-tároló létesítménynek, amelyeket Észak-Korea soha sem jelentett be”. Ez azért fontos, mert a tanulmány szerint a létesítmény „nem volt tárgya az Egyesült Államok és Észak-Korea között korábban folytatott denuklearizációs tárgyalásoknak”. Vagyis Phenjan eltitkolta a létét, csakúgy, mint több mint tucatnyi más bázisét is.
Kim Dzsongun 2019-es csúcstalálkozója Donald Trump amerikai elnökkel a vietnámi Hanoiban kudarcba fulladt, mert Észak-Korea nem volt hajlandó leszerelni az atomfegyvereit. Azóta Észak-Korea többször kijelentette, hogy soha nem fogja feladni a fegyvereit, és nukleáris államnak nyilvánította magát.
Jelenleg legalább kilenc országnak van atombombája, de senki sem tudja megközelíteni a hidegháború két főszereplőjének, az Egyesült Államoknak és Oroszországnak az elrettentő erejét. A legtöbb atomfegyvert Washington tartja hadrendben, szám szerint 1770 darabot, ami kiegészül a NATO-szövetséges Franciaország 280 és az Egyesült Királyság 120 darab nukleáris robbanófejével, valamint azzal a hivatalosan nem megerősített, de biztosan létező legalább 90 atombombával, amelyeket közel-keleti szövetségese, Izrael rejteget.
Eközben Oroszország 1718 darab atomfegyvert tart hadrendben, és még Washingtonnál is több nukleáris robbanófejjel rendelkezik: az Egyesült Államok raktáraiban 3700, míg Moszkva létesítményeiben 4039 nukleáris robbanófej van „elfekvőben”.
Még a leggyorsabban fegyverkező Kína készletei is eltörpülnek a legnagyobb szovjet utódállam és az Egyesült Államok készletei mellett. Pekingnek 600 atomfegyvere van, de ebből csak 24 van hadrendben. A feltörekvő ázsiai nagyhatalmat követi India 180 nukleáris fegyverrel, majd India riválisa következik, Pakisztán, 170 ilyennel. Észak-Korea régóta állítja, hogy rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. A koreai félsziget északi részén elterülő diktatúra 50 nukleáris robbanófejet birtokolhat.
Léteznek országok, amelyeknek korábban volt atombombájuk, mára már viszont nincs.
Az egyik ilyen Ukrajna, Kijev csak azért mondott le a Szovjetunió összeomlása után a területén maradt tömegpusztító fegyverekről, mert Oroszország egy egyezményben megígérte, hogy nem fogja megtámadni. Ez az 1994-ben aláírt budapesti memorandum volt, amelyet Moszkva megszegett 2014-ben, amikor bekebelezte a Krím-félszigetet, majd 2022-ben, amikor teljes körű inváziót indított keleti szomszédunk ellen.
A szovjet atomarzenál egy másik örököse, Kazahsztán szintén orosz kérésre szerelte le nukleáris fegyvereit, és a korábban említett egyezményben hasonló garanciákat kapott Oroszországtól. Moszkva valószínűleg azért nem szállta meg Kazahsztánt, mert amíg Ukrajna az orosz érdekszférából mindenáron ki akart szabadulni, és a lakosság nyugati típusú demokráciát szeretett volna, addig Kazahsztánban egy, az oroszhoz hasonlatos keleti diktatúra alakult ki, ami Moszkvával közeli viszonyt ápol.
A harmadik korábbi atombomba-tulajdonos pedig Dél-Afrika, ami az apartheid-rendszer összeomlása közben mondott le saját atomfegyvereiről. A fehér kisebbségi kormány nem szerette volna, hogy a fekete többségi kormány kezébe kerüljenek a fegyverek.
Érdemes még megemlíteni Iránt. A közel-keleti síita teokratikus rezsim évek óta próbál saját atombombát kifejleszteni, eddig azonban nem jártak sikerrel, ráadásul a nyáron az Egyesült Államok példátlan csapást hajtott végre az ország atomprogramjának fontos létesítményei ellen, amivel valószínűleg egy kis időre visszavetette az első iráni atombomba elkészülését.
Borítókép forrása: Pixabay.com
