Ne ölj, ne lopj, ne szabálytalankodj, és persze a paráználkodás is tiltott! Íme, a nemzeti minimum, amelyből a közlekedési miheztartás módosítása is táplálkozhat. Mert minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. A KRESZ paragrafusai között pedig már alig akad egy is, amelyet valamikor, valaki ne hágott volna át. Figyelmetlenségből, vagányságból, nagyvonalúságból. De mindegy is!
Itt vannak például a vasúti átjárók. Az itteni ütközéseket a média előszeretettel minősíti vasúti balesetnek, miközben az elmúlt szűk két évtizedben ezekből egy sem a vasút hibájából történt. Az autósok, motorosok, kerékpárosok és gyalogosok a tilos jelzés ellenére – gyakran a sorompót megkerülve – jutnak a sínekre. A mozdonyvezetők 57 alkalommal már vészfékkel sem tudták megakadályozni az ütközést.
Pedig a piros az piros. A szabály is egyértelmű.
Még az áthaladás sebességét is beleírták a KRESZ könyvbe. Ott van az is, hogy a sínen tilos megállni. Amennyiben a közúti jármű műszaki hiba miatt válik mozgásképtelenné, azonnal ki kell belőle szállni és biztonságos helyre kell menekülni. Minden rendelkezés egyértelmű. Ehhez képest a tilos jelzésnél várakozó kocsisort kikerülve hajtott a mozdony alá decemberben a keresztapa, magával rántva a halálba keresztlányát és annak szüleit is.
A gyorshajtások, rosszul fölmért előzések, fáradtság, vagy bóbiskolás miatti fához, oszlophoz csapódások következtében az elmúlt évben egy falunyi magyar vesztette életét. Olyan, mintha Drágszél egész lakossága a temetőbe költözött volna. Hazánkban éppen annyian tévedtek az utolsó útjukra 2025-ben, mint amennyien ezen a Miske és Homokmégy közti, Kalocsa közeli településen élnek. 332-en.
Olvasom, hogy a KRESZ mostani módosításának középpontjában a biztonságos közlekedés áll. Miért? A módosítás előtt nem a biztonságos közlekedést szolgálták a jelzések, táblák, tiltások és ajánlások?
Eddig nem lett volna alapelve a közlekedés szabályozásának a gyengébbek védelme? A sérülékenyebbek óvása? Vagy talán nem kellett volna a veszélyeztetetteket az erősek közé engedni? Mert könnyen belátható, hogy aki a mostani forgalomban a buszsávra eresztette a kerékpárosokat, az klinikai előjegyzést töltött ki a számukra, és jövőbeli gázolónak jelölte ki a gyakran 150-200 személyt is szállító sofőröket. Ezen a helyzeten vajmi keveset enyhít néhány kilométernyi sárga csík, vagy a mentőket, tűzoltókat, hókotrókat akadályozó, de senkit meg nem védő műanyag karók erdeje. Pedig mielőtt ráeresztették volna a közútra és a járdára, a parkokra és a parkolókra a kerékpárosokat, legalább annyit megkérdezhettek volna tőlük hivatalosan, hogy tudják-e, mi a jelentése annak a sokszögű piros táblának, amelyre azt írták, hogy STOP? Mert arról most sem írnak egy sort sem, hogy legalább egy alap KRESZ vizsgához kötnék a forgalomban való részvételüket. Nincs ezeken a járműveken semmiféle azonosító. Ki nem deríthető, hogy ki felel a károkozásukért. Nincs még egy háztartási biztosításuk sem, miközben felelőtlenül kerekeznek zebrán, járdán, földön, vízen, levegőben…
Aztán olvasom, hogy az új szabályokat majd az élethez igazítják. Remélem, nem gondolják komolyan.
Mert a közlekedők élete – amelyhez igazítani akarják a közlekedők életét – folyamatos életveszélyben van. A közlekedők ugyanis úgy tartják, hogy a szabályok csak a többiekre vonatkoznak, rájuk nem. A gyalogátkelőhely előtti kötelező megállást még a piros jelzés ellenére is ahhoz kötik, hogy jön-e gyalogos? Ha, nem, akkor a zebra nem kerítés. Ismét mások a kocsisor melletti sávból átsorolva úgy gondolják, hogy a párhuzamosan haladónak kutyakötelessége beengedni a nyomulót még akkor is, ha a megerőszakolásra kijelölt autó mögött több tíz méteren át szabad az aszfalt. Ott tízesével is besorolhatnának nemcsak a városi terepjáróban feszítő szőke hölgyek, hanem még a kamionok is. A fékezésre kényszerített meg örüljön az odapökött vészvillogós „kösz”-nek. A sávváltáskor úgy sem villant az irányjelző. Minek, amikor a kocsi mozgásából csak az értelmi fogyatékosok nem látták, mi a sofőr szándéka…?!
Ez az indexelés amúgy is egy múlt századi csökevény. Kit érdekel, hogy a másiknak mi a szándéka? Tessék megelégedni a közléssel, amely szerint az irányjelző sávváltás utáni villanása azt jelzi, hogy: átjöttem!
Mindezzel együtt haladni kell a korral. Hogy a nyelvezetében megújuló szabályrendszer azt jelenti-e, hogy a sofőrök egymáshoz intézett tételmondatainak szánnak egy fejezetet? Nem tudom. Ám ha lesz ilyen, akkor kellene eszköztárat is csatolni a könyvecskéhez. Hallottam már olyan – helyszíni szemlével együtt zajló – „szabályértelmezési fórumról”, amelyet feszítővassal zártak le a felek. Magam pedig szemtanúja voltam annak az „elévágós” vitának, amely a sávmegszűnés miatti váltásból keletkezett. A magát vétkesnek nem érző, de menekülési lehetőséget sem látó számon kért gyorsan magára zárta az autót. Az igazságához egy baseballütő szorongatásával ragaszkodó, magát sértettként a tettlegesség határára hergelő sofőr kocsijából kipattanva öles léptekkel indult meg a lezárt autó felé. Miután nem tudta feltépni az ajtót, bükkfából faragott ütőjével lesújtott a visszapillantótükörre, amely az aszfalton további darabokra tört. Tárgyi emlék lehetne még az autók hangjelző berendezése is. Mostanában ugyanis mintha a volán mögött ülők minden helyzet megoldására a dudát használnák. Akkor is, ha indulni kellene, és akkor is, ha meg kellene állni. Pedig a dudától nem áll meg, igaz, el sem indul az autó. Megtörténik az is, hogy a sofőr egyszerűen ráfekszik a kormány közepére, és tülköl megszakítás nélkül, mint egy rossz krimiben, amikor a vezetőülésen kap golyót a fejébe a maffiózó. Pedig csak annyit kellene belátnia a dudát nyomónak, hogy az előtte álló parkolni szeretne. Várja, hogy a vágyott helyről kiálljon a már járó motorú autó. De ebben a rohanó világban a másodpercek vesztesége is behozhatatlan. Hogy miként fogja az új KRESZ két másodperces indexelésre kényszeríteni az irányváltásra készülőket még a váltás előtt? Kíváncsian várom.
Változtatásra készül zajosan változatos világuk. Az irányváltás körülményeinek tisztázásán dolgozik mindenki, mert szeretné tudni, hogy merre is akarunk tovább menni? De azért a már-már fülsiketítő dudaszó és a tülekedés közben nem árt az óvatosság. Mert változhat a KRESZ, de a kormány a lakossági véleménynyilvánítás után is marad, és egészen bizonyos, hogy a „Jobbra hajts!” iránya sem fog változni…
Címlapkép: Közlekedési balesetek áldozatainak emlékműve – Fotó: Wikipedia
