Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának (ECJ) elnöke néhány napja egy brüsszeli szimpóziumon tartott beszédében “többször is utalt a közelmúltbeli, Magyarországot és Lengyelországot érintő jogállamisági vitákra, bár többnyire kerülte azok közvetlen megnevezését” – az Euractiv nevű brüsszeli portál beszámolója szerint.

Koen Lenaerts azon kijelentése, miszerint egyes tagállamokban a korrupció és a politikai befolyás „oligarchikus rendszert” eredményez, a bírói tisztségre vonatkozó uniós normák fényében kifejezetten szokatlan és aggályos.

Az Európai Unió Bíróságának elnöke ugyanis olyan intézményt vezet, amelynek elsődleges feladata az EUSZ 19. cikke szerint „a jog tiszteletben tartásának biztosítása a Szerződések értelmezése és alkalmazása során” és nem politikai értékítéletek megfogalmazása tagállami kormányokról. Ezt erősíti meg az EUMSZ 253. cikk is, amely kimondja: a bírákat „olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem fér kétség”.

Ezt konkretizálja az Európai Unió Bírósága tagjainak és korábbi tagjainak etikai kódexe, amely a 2. cikkben előírja, hogy a bírák megbízatásukat függetlenül, feddhetetlenül, méltósággal és pártatlanul kötelesek gyakorolni. A 3. cikk (4) bekezdése kifejezetten tiltja az olyan megnyilvánulásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a bíró függetlenségével vagy méltóságával kapcsolatos közbizalmat csorbítsák. Egy tagállam politikai rendszerének „oligarchikusnak” minősítése e mércével összevetve nyilvánvalóan túllép a bírói mandátum határain.

Érdemes megjegyezni, hogy

a bírói függetlenség és politikai semlegesség követelménye nemcsak uniós, hanem magyar alkotmányos szinten is rögzített alapelv.

Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a bírák függetlenek, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak, továbbá nem lehetnek tagjai pártnak és nem folytathatnak politikai tevékenységet. A Bjt. 39. § (1) bekezdése ugyanezt erősíti meg: a bírák politikai tevékenységet nem folytathatnak. Ha tehát egy magyar bíró tenne a Lenaerts által elhangolthoz hasonló politikai tartalmú kijelentést, azt hazai mércével is egyértelmű összeférhetetlenségnek kellene tekinteni.

Az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya tovább szigorítja a normákat: a 2. cikk szerint a bíró esküt tesz, hogy feladatait pártatlanul látja el, a 4. cikk pedig rögzíti, hogy a bírák nem tölthetnek be politikai vagy közigazgatási hivatalt.

Az EU Alapjogi Chartája is egyértelmű: a 47. cikk mindenkit megillető jogként rögzíti a pártatlan bírósághoz való jogot, a 41. cikk pedig előírja, hogy az uniós szervek minden ügyet részrehajlás nélkül kötelesek intézni.

Ha a testület elnöke politikai minősítéseket fogalmaz meg egy tagállam kormányáról, az objektíve képes azt a látszatot kelteni, hogy a Bíróság nem képes elfogulatlanul eljárni egy későbbi, Magyarországot érintő ügyben.

A helyzet súlyát tovább növeli, hogy a magyar közvéleményben már eleve erős a bizalmatlanság az uniós vezetőkkel szemben. A Nézőpont Intézet 2023 januárjában készült felmérése szerint a magyarok 54 százaléka úgy gondolja, hogy az Európai Unió vezetése korrupt. Mindez azt jelzi, hogy az EU-s szervek politikai szerepvállalásának már a látszata is tovább erodálja az uniós intézményekbe vetett bizalmat Magyarországon, így különösen problémás, ha éppen az uniós igazságszolgáltatás legfőbb vezetője fogalmaz meg politikai értékítéletet egy tagállam kormányáról.

Hogy mennyire is fontos a pártatlanságnak pusztán a látszata is, azt az EJEB ítéletei is megerősítik. A Piersack v. Belgium ügyben a Bíróság kimondta: nemcsak a tényleges, de a látszólagos elfogultság is sérti az tisztességes eljáráshoz való jogot. A Kyprianou v. Cyprus ügyben pedig az EJEB egyenesen rögzítette: a bíróság tekintélyéhez és legitimációjához elengedhetetlen, hogy még a részrehajlás látszatát is kerüljék.

A nemzetközi gyakorlatból jól ismert e tekintetben az amerikai U.S. v. Microsoft ügy is. Ott a fellebbviteli bíróság azért vette el az ügyet az elsőfokú bírótól, mert az a tárgyalás alatt nyilvánosan kritizálta a per egyik szereplőjét, vagyis pusztán amegnyilvánulása miatt állapították meg az elfogultság látszatát. Az In re Barry ügyben a bíróság még úgy fogalmazott: egyes nyilvános kijelentések önmagukban nem bizonyítják a tényleges elfogultságot, de a Microsoft-ügyben a bíró a médiának tett kritikus megjegyzéseivel már olyan határt lépett át, amely miatt a teljes eljárási tisztaság megkérdőjeleződött.

Ezzel összhangban állnak a brit Guide to Judicial Conduct előírásai is, amelyek szerint a bíráknak kerülniük kell minden olyan helyzetet, amely politikai kapcsolatok látszatát keltheti. A politikai rendezvényeken való részvétel, politikai vélemény kifejtése vagy nyilvános politikai vitákba való belépés súlyos összeférhetetlenséget jelenthet.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy Lenaerts elnök kijelentése nem csupán szokatlan, de intézményi és vezetői hatáskörét messze meghaladó, egyúttal összeegyeztethetetlen a bírói pártatlanságra és tartózkodásra vonatkozó uniós és nemzetközi normákkal. Az elhangzottak nemcsak politikai szerepvállalás irányába mutatnak, hanem objektíve alkalmasak arra is, hogy a Bíróság Magyarországgal kapcsolatos döntéseit a jövőben elfogultság gyanújával árnyékolják be, ami pedig közvetlenül sérti az uniós jog egyik alapkövét: a pártatlan igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat.

Forrás: Alaptörvényblog

Címlapkép: Európai Unió Bírósága (ECJ) – Fotó: depositphotos.com