A saját közéleti ambícióit – kultuszminiszteri poszt – nyíltan felvállaló politikusjelölt több olyan kijelentést is tett, amelyek ízléstelenek, történelmileg érzéketlenek és egy jövendő kultúrpolitikai rendszer előképeként egyenesen félelmetesek.
Idén, április 27-én a Szeged Fényei Tisza-szigetek, az Árvíz Tisza-sziget és a Diófa Tisza-sziget szervezésében Nagy Ervin színészt, a Tisza egyik főemberét látták vendégül Szegeden.
A Tűzfalcsoport elemzése alapján a beszélgetés legmegdöbbentőbb pontja a független színházak támogatásáról szóló felvetésre érkezett. Nagy Ervin a források hirtelen megnövelésének kezelésére vonatkozó kérdésre ezt találta mondani:
Hogy csinálták? Az auschwitzi rabokat nagyon lassan etették tejjel. Tehát szerintem nem az van, hogy onnantól kétmilliárd, hanem hogy visszatérünk szépen egyébként a normál kerékvágásba.
A holokauszt áldozatainak szenvedéseire való utalás politikai hasonlatként minden szempontból elfogadhatatlan. Az auschwitzi foglyok sorsát a színházi finanszírozással párhuzamba állítani nem pusztán ízléstelen, hanem a történelmi tragédiák relativizálásának tankönyvi példája.
Csak a baloldal csinálhat jó színházat?
Nagy Ervin szerint a jó színház ideológiai feltételekhez kötött:
Alapvetően jó színházat szerintem csak baloldali szívvel lehet csinálni a jelenleg kategóriában… aki nem megértő a bajjal, a nehéz helyzetben lévő emberekkel, az a drámához nem fog konyítani.
A tiszás kultuszminiszternek készülő színész ezzel politikai ideológiai feltételhez kötné a művészi minőséget, mert szerinte aki jobboldali, az nem lehet érzékeny az emberi tragédiákkal szemben. Csak a diktatúrák írják elő, milyen ideológiai szemszögből „kötelező” alkotni – mutatott rá a Tűzfalcsoport.
A Tisza Párt által hangoztatott „normális közélet” ígérete egy pillanat alatt omlott össze, amikor Nagy Ervin a számára nem szimpatikus újságírókról beszélt: „…de azt, amit Bede Zsolt és Ganajtúróbohár művel ebben a médiatérben…”
A gúnynévvel egyértelműen Bohár Dániel jobboldali riporterre utalt. Ez az epizód leleplezi, hogy a beígért „új politikai kultúra” helyett csupán primitív, óvodás szintű gúnynevek használatára futja a színész-politikustól.
Orwelli megfigyelés és Pintér Béla mint kulturális horizont
A TAO-rendszer visszaállítása kapcsán felvetette, hogy a visszaéléseket „ipari kamerák” felhelyezésével akadályozná meg, mintha egy totalitárius megfigyelőállam mechanizmusait vizionálná. Ráadásul a témához kapcsolódó, világhírű regény címét sem tudta pontosan idézni.
Kulturális mintaképének Pintér Bélát nevezte meg, kijelentve: „a kulturális horizontja milyen lesz a Tiszának, na ilyen lesz.”
Ez a kijelentés különösen baljós annak fényében, hogy Pintér Béla nevéhez fűződik az a botrányos színházi jelenet, amelyben egyértelműen felismerhető karakterként Schmidt Máriát brutálisan agyonverik a színpadon. Ha Pintér a minta, akkor a Tisza Párt egy olyan színházi világot képzel el, ahol a konzervatív értelmiségiek teatralizált kivégzése a „művészi szabadság”. Ez nem alkotói szabadság, hanem politikai uszítás színpadi formában.
Oktatáspolitikai kiüresítés és az antikommunizmus elvetése
Nagy Ervin a Nemzeti alaptantervről (NAT) is lesújtóan nyilatkozott, relativizálva a tárgyi tudás szerepét, amely felfogás alapjaiban téves. „A kritikus gondolkodás nem a semmiből születik. Tudás, műveltség nélkül nincs intellektuális önállóság, csak manipulálható tömeg. Aki a tankönyvi tartalmak jelentőségét relativizálja, az nem érti az oktatás lényegét” – mutattak rá az elemzők.
Az a politikusjelölt, aki két fontosabb totalitarizmuskritikát sem képes helyesen értelmezni, azt akarja, hogy az oktatás kevésbé a tudásra, sokkal inkább valamilyen „érzelmi keretre” koncentráljon. Ez a felfogás nem a kritikus gondolkodást segíti, hanem a manipulálható tömeg képzésének receptje.
Végül pedig az antikommunizmusról mint „meghaladandó” témáról beszélt:
…az antikommunizmushoz és nagyon sok mindenhez kapcsolódó dolgokat annyira szeretném, ha a mi társadalmunk magunk mögött hagyná már, tehát olyan jó lenne már, ha nem erről kéne beszélni.
Az antikommunizmus nem „régi sérelem”, hanem a modern magyar demokrácia alappillére. Aki a kommunista elnyomás elleni kiállást elavultnak nevezi, az a történelmi önazonosságunk feladására szólít fel.
A Tűzfalcsoport rámutatott: ha Nagy Ervin valóban képviselőjelölt, pláne kultuszminiszter lesz egy jövőbeli Tisza-kormányban, akkor Magyarország kulturális és oktatási élete baljós időszak előtt áll. A baloldali politikai lojalitás elvárása, a történelmi tragédiák relativizálása, az orwelli megfigyelési ötletek és az oktatás tartalmi kiüresítése mind azt mutatják: veszélyes lenne rábízni a magyar kultúra és oktatás jövőjét.
Borítókép: Facebook/Nagy Ervin
