Észlelhetjük, hogy a Vitézy Dávid vezette minisztérium sorra veszi célba a magyar nagyvállalatokat. A politikai bosszú nem pálya!

Talán az sem véletlen, hogy Vitézy úr Fidesz segítséggel sem kapott hatalmat a kezébe. A választópolgárokat csak rövid időre lehet átrázni. A miniszter a lóversenyek szintjén tekinti kétéves nyeretlennek polgártársait. Egyesekben felmerülhet, egója arra is ráveszi, hogy főnökét is kényes helyzetek elé állítsa.

Állatorvosi példa, ahogy rárontott a Magyar Koncessziós Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. (MKIF) koncessziós szerződésére. Nézzük meg állításait, azonosítsuk be valódi célját.

A pályázatot az MKIF nemzetközi megmérettetésben nyerte el. Tiszta, nyílt versenyhelyzetben. A 35 évre szóló szerződési forma külföldön átlagos, bevett megoldás.

A premier plánba állított két alvállalkozás Mészáros Lőrinc és Szíjj László cégei. A NAV bármikor vizsgálhatja tevékenységüket. Az MKIF hét tagból áll, a Zrt. minden évben nyeresége után adót fizet a magyar államnak.

A Zrt. nem szed útdíjat, az útdíj az állami költségvetés része. Mértékét az állam határozza meg. Ugyanakkor a koncesszor szerződésben foglalt kötelességeit időarányosan, hibamentesen, 100 százalékosan köteles teljesíteni. Csak ezután kaphatja meg a szerződésben időarányosan neki járó részt.

Az MKIF-nek szerződésben biztosított árak több vizsgálat szerinti összehasonlításban középszintűek.

2023 és 2025 között a kezelt szerződési hálózat 70 százalékán, 13 millió négyzetméteren cseréltek burkolatot, 315 híd és 68 pihenő újult meg. Ez eddig Magyarország történetének legnagyobb gyorsforgalmiút-felújítása.

A 2026-os költségvetést látva Magyarországon további négy koncesszió működik. Ezek 390 kilométer gyorsforgalmi utat kezelnek, ezért 180 milliárdot kaphatnak. Ezzel szemben az MKIF 1300 kilométerért 210 milliárdot. A különbség nem semmi.

Az állam 2025-ben 824 milliárd forint útdíjat szedett be (824−390=434 milliárd, ami nem rossz summa). Ezek a tények de facto, de jure igazoltak.

A koncessziós szerződés átvételére kijelölt Magyar Közútkezelő Zrt. nonprofit cég. A közvélemény szerint a rábízott munkát közel sem olyan színvonalon, költségesebb módon végzi, mint a koncesszióért felelősségre vont cégek.

És akkor megint elérkeztünk az ígéret földjére. Vitézy miniszter úr sötét erdőbe vezeti a magyar adófizetőket. A Magyar Közútkezelő Zrt. kapacitása véletlenül sem elég koncessziós szerződések teljesítésére. A politikai okból, akár „véresen” is felmondható szerződések azt eredményeznék, hogy a magyarországi gyorsforgalmi utak lerohadnak.

Választható megoldás még, hogy a kormány új tendereket ír ki, ahol a kapacitással is rendelkező külföldi cégek jóval drágább megoldások alapján viszik el az adófizetők pénzét. Szemfényvesztés az is, ha a kiírt szerződések egyenként kisebb területet ölelnének át.

A CÖF-CÖKA azt javasolja, hogy ha a kormány a „vitézkedéssel” egyetért, akkor előtanulmányban, transzparensen, egy az egyet hasonlítva mutassa be 35 évre szóló tanulmányát.

Talán a világon sincs egy olyan vállalkozás, amely egy aláírandó, 35 évre szóló szerződésben nem köti ki a vis maiort és a későbbiekben felmerülő ár- és költségnövekedés évenkénti kompenzálását. Ellenkező esetben a csőd biztos, a szerződés végrehajtása sem valósul meg.

A CÖF-CÖKA a magyar vállalatok védelmében teljesíti szellemi honvédői és követői iránymutatásait, segíti a polgárok adóforintjaival történő gondos gazdálkodást. Kiállunk a magyar nagy-, közép- és kisvállalkozók jogai mellett.

CÖF-CÖKA vezetősége

Címlapkép: Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a Miniszterelnökségen tartott kormányszóvivõi tájékoztatón 2026. szeptember 18-án – MTI/Bruzák Noémi