Hofi Géza bölcs minősítése már a múlté. Mit is mondott? „Ennél lejjebb, már csak, ha a vakondok is érdeklődik.” Kérem alássan, a vakondok ma már alig látható alulról, legfeljebb erős távcsővel. A bányászbéka alfele meg még úgy sem.

Ruszin-Szendi Romulusz retteg. Minden oka meg is van rá, mert ő akkora nagy ember, hogy nagyon. Tessék, ott a videó, jól látható, hogy a gaz kormánymédia aljas tollnoka (mikrofonnal!) kérdezni merészelt őfelségétől. Hát csoda, hogy ellökdöste magától? Mi az, hogy kérdez? Hát mit képzel ez a mandineres nyikhaj? Ja, de nem is lökte el a fickót, csak barátságosan évődött vele, meg át is ölelt a végén. Hát tehet róla Romulusz, hogy ölelő karjaiba nem a mandineres riporter, hanem egy követője került? A lényeg, hogy ölelgetett.

Meg az is igaz, annyira rettegnie kell, hogy még a saját táborának fórumára is kénytelen kézi lőfegyverrel jelenni meg. Hátha egy tiszás a Tisza nagy emberének életére törne? Vagy csak a közelébe próbálna kerülni! Mert akkor ennek a hős katonának elő kell kapnia maroklőfegyverét és célzott lövéssel – exkatona lévén erre képesnek kell lennie – agyonlőni a szemetet.

Ja, de az, ami nála volt, nem is fegyver. Hanem mi is? A 444 nagyeszű sündisznócskája, Szily László találta meg a valódi magyarázatot a tábornok úr fegyvernek látszóan kidudorodó dzsekijére. Szily úgy gondolja: „ Ráncot vethetett a tiszás extábornok dzsekije…”

Így tökéletes, a dzseki gondolt egyet és pisztolynak látszó ráncba rendeződött. El kell égetni ezt az aljas ruhadarabot, mert kifejezetten lejárató szándékkal vetette a ráncokat. Meg egyébként is, legfeljebb egy fegyver nélküli pisztolytáskát láthattunk a fotón. Így is van, teljesen életszerű, hogy egy volt katona, akinek, saját bevallása szerint is, mint mondta egy rádióadásban „amivel ölni lehet, az valahogy közelebb áll” a szívéhez, szóval egy ilyen kiváló ember nem visz magával fegyvertelen civilek közé valamit, amivel ölni lehet. Csak a tokját, mert azért, hogy csak.

Sajnos, a főnöke lebuktatta extábornok urat, Píter Mádjár elkotyogta, hogy az a tok nem volt üres, de ez miért lenne baj? Ha megfenyegették, ha retteg, ott a helye annak a stukkernek. Éles lőszerrel töltve.

Így építi a szeretet országát. Fegyverrel. Lökdösődéssel. A nagyszerű film címét kiforgatva: Nem Ravasz, nincs agy, de füstölgő puskacső még lehet.

Ruszin-Szendit mentegeti a dollármédia. Merthogy az aljas orbáni médiagépezet nekirontott ennek a makulátlan lovagnak. Pedig ő hibátlan, szerény és becsületes, ráadásul hűséges is. Hibátlanul alakíttatott ki magának milliárdos luxusvillát, ami igazán nem túlzás egy hadvezér számára. Szerényen tb-re szívatta le potrohának zsírját, nehogy valaki is azt merészelje mondani, amit ő mond másokra, hogy a nép pénzén élősködve hizlalta fel magát. Becsületes, mert először ugyan letagadta, de később elismerte, hogy pisztolyt vitt a fórumra. Mi ez, ha nem tömény becsületpasztilla?

És hűséges, csak éppen az ukránokhoz. „Slava Ukraini!” – ezzel a felkiáltással tett hitet az ukrán hadak mellett a NATO vezérkari főnökeinek ülésén, miközben azt a feladatot kapta, hogy senki, csupán Magyarország mellett tegyen hitet.

Hozzánk nem annyira hűséges, mint a kárpátaljai magyarságot jogaitól megfosztó Zelenszkijékhez. Hát nem disznóság, hogy egy ilyen apróság miatt (is) kirúgták? Hát nem? De.

Csoda, hogy az őt ért igaztalan, nemtelen támadások után bizalmatlan még a sajátjai körében is? Persze, hogy az. Okkal! Ha ebben a tagság nélküli pártban nem lehet egyetlen szót sem kiejteni anélkül, hogy azt valaki fel ne vegye és közzé ne tegye, valahogy csak meg kell védenie magát. Igaza van, fel kell fegyverkezni és még örüljenek az egyre fogyatkozó Tisza-fanok, hogy csak pisztollyal az oldalán, és nem gránátvetővel vagy időzített bombával tartott előadást az igaz katona Szeghalmon. Az lett volna az igazi nagy durranás!

Egyébként is, volt neki fegyvertartási engedélye. A kötözködők persze most azt emlegetik, hogy a gyülekezési törvény és a rendezvénybiztonsági szabályok kifejezetten tiltják a fegyver jelenlétét tömegrendezvényen, de ki meri állítani, hogy a Tisza-fórumon tömegek lettek volna? Aljas rágalom!

Félre a gúnnyal, ez a történet rémisztő. Nem kevésbé, mint maga Toka Tábornok, a fegyverrel fórumozó alak. Ha Londonban, Párizsban, Stockholmban vagy éppen – sőt főképpen – Brüsszelben fegyverzi fel magát, azt okkal tenné. A legváratlanabb helyeken és időpontokban támadhatnák meg vagy kerülhetne bűnbandák közötti lövöldözés kereszttüzébe. De nálunk? Hol? Mikor? És miért éppen a Tisza fórumán? Netán attól tart, hogy Píter Mádjár és társai hergelése annyira hatásos, hogy még saját hívei körében is gyilkos indulatokat ébreszthet?

Teremtő Isten, mi történne, ha ezek hatalmat kapnának a markukba, ha már most fegyverkeznek? És mi történik, amikor majd veszítenek? Lövöldözésbe kezdenek? Beváltják fenyegetéseiket, akasztanak és főbe lövöldöznek?

Ady Endre költeménye, a Krónikás ének 1918-ból néhány versszaka jut eszembe:

Iszonyú dolgok mostan történűlnek,
Népek népekkel egymás ellen gyűlnek,
Bűnösök és jók egyként keserűlnek
S ember hitei kivált meggyöngűlnek.

Ember hajléki már rég nem épűlnek,
Szívek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek,
Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek,
Ha ő szivükben hív érzések fűlnek.

Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek,
Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek,
Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek
S mégis idegen pokol lángján sűlnek.

Itt most vér-folyók partból kitérűlnek,
Itt most már minden leendők gyérűlnek,
Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek:
Jaj, mik készülnek, jaj, mik is készűlnek?

Vajon mik készülnek? Jaj, mik is készülnek?

Ifj. Tóth György

Borítókép: Ruszin-Szendi Romulusz fegyverrel, lökdösődéssel építi a szeretet országát
Forrás: Facebook/Dr. Ruszin-Szendi Romulusz