Az alábbi írást egy kedves olvasónk juttatta el szerkesztőséünkhöz, melyben a szerző az Európai Unió energiapolitikáját és klímavédelmi irányvonalát bírálja történeti, gazdasági és szakpolitikai szempontból. Írásában amellett érvel, hogy a jelenlegi zöld átállás súlyos versenyképességi és ellátásbiztonsági kockázatokat hordoz, és felveti a klímapolitikai kötelezettségek újragondolásának szükségességét Magyarország számára.

„Az EU elődjét, az Európai Szén- és Acélközösséget hat nyugat-európai ország (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, és Luxemburg) alapította 1951-ben. Az alapító okirat szerint Európa jövője és jóléte attól függ, hogy rendelkezésre áll-e bőséges mennyiségben olcsó energia és acél. És éppen ez volt a közösség legfontosabb célja.

Ezt a kulcsfontosságú célt hagyta teljesen figyelmen kívül az EU – más országokkal együtt – amikor „klímavédelemre” hivatkozva az un. zöld átállás (green deal) mellett döntöttek.

A döntést az EU – számos más országtól eltérően – tényleg komolyan vette, aminek a következménye az, hogy az EU részesedése a világ GDP-ben az utóbbi három évtized folyamán 25%-ról 14%-ra csökkent. És a gazdaság zuhanó repülése tovább gyorsul, amit még tetéz az időközben felerősödött migráció, és az ukrajnai háború.

Közben pedig az EU-ban a túlbuzgó zöld átállás egyre nagyobb károkat okoz az energia ellátásban (szénbányák, hőerőművek, atomerőművek, vízerőművek felszámolása, helyettesítésük szélkerekekkel és napelemekkel), a mezőgazdaságban (pl. szarvasmarhák bélgáz-kibocsátásának korlátozása), az élelmiszeriparban (sör, bor, kenyér, és erjesztéssel készülő más élelmiszerek CO2 adója), a kohászatban (a hagyományos acélgyártás túl sok CO2 emisszióval jár, a „zöld acél” viszont sokkal gyengébb minőségű), és számos más gazdasági területeken.

Az ilyen intézkedések következetes alkalmazása önmagában is alkalmas lehet az EU gazdaságát tönkretenni, akkor is, ha közben nem lenne migrációs válság és véget érne az ukrajnai háború.

A párizsi klímaegyezményt aláíró országok természetesen továbbra is mindent megígérnek, de semmit nem tartanak be, és jóízű kárörömmel szemlélik a lesre futtatott EU ostoba vezetését.

Persze nem mindegyik ország folytat képmutató politikát. Példa erre az USA, amely kilépett a klímaegyezményből, megszüntette a CO2 adót, valamint a zöld erőművek irreális mértékű állami támogatását (az adófizetők pénzéből), ezzel jelentősen tovább növelte a versenyképességét és a gazdasági erőfölényét az egyre inkább konkurensnek tekintett EU-val szemben.

Amikor az USA kilépését elhatározták, alaposan tanulmányozták a kérdést, hogy van-e, lehet-e egyáltalán reális alapja annak, hogy a CO2 emisszió, valamint az éghajlat melegedése tényleg káros lehet az emberi civilizációra.

Erről szól az a kutatási jelentés, amely az USA energiaügyi minisztere számára készült, és amelyet nyilvánosan 2025. július 23. napon tették közzé bárki számára elérhető módon. A jelentésben alaposan megvizsgálták, hogy az antropogén széndioxid és egyéb üvegház gázok kibocsátása hogyan befolyásolja az USA éghajlatát, a szélsőséges időjárási eseményeket, és a társadalmi jólét mutatóit.

A jelentés magyar nyelvű fordítása itt olvasható: https://pbk.info.hu/wp-content/uploads/2025/08/2025_08_26_Szarka-L-Cs_KA_KF_KJ_SZCS_BI.pdf

A jelentés szerint a gazdaságok rosszul teljesítenek a nagyon hideg és nagyon meleg régiókban, ezért az optimum a kettő között van. A felmelegedés hátrányos a forró régiókban, és előnyös a hidegekben. A hőmérséklet-érzékeny gazdasági tevékenységek pedig, amikor lehetséges, megfelelőbb helyekre vándorolnak, és a társadalom alkalmazkodik a helyi éghajlathoz.

A jelentésben bemutatott egyik diagram szerint az USA-ban a GDP akkor lehetne maximális, ha az éghajlat kb. 3 fokkal melegebb lenne.

A jelentésben megvizsgálták azt is, hogy a melegedés miatt valóban gyakoribbak-e a természeti katasztrófák, és azt találták, hogy az USA történelmi adatai nem támasztják alá a hurrikánok, tornádók, árvizek és aszályok gyakoriságára vagy növekedésére vonatkozó állításokat.

A jelentés azt is megállapítja, hogy a szén-dioxid nem légszennyező anyag, nem befolyásolja a levegő minőségét, nincsenek humán-toxikológiai következményei, és azt is, hogy a CO2-koncentráció növekedése a levegőben elősegíti a növények növekedését, és hozzájárul a bolygó „zöldüléséhez”, valamint a mezőgazdasági terméshozamok növeléséhez.

Magyarország esetén is fel kell tenni a kérdést, hogy meddig akarunk rajta maradni az EU süllyedő klíma-hajóján.

Kilépni persze az EU-ból egyelőre nem lehet, azonban a klímaegyezményből való kilépés lehetősége rendelkezésünkre állhat. Ez persze újabb „szabadságharc” lenne a háború, a gender-, és a migráció-ellenesség mellett, mégis érdemes lenne vállalni a kockázatot.

Nem igaz ugyanis, hogy erőforrásokban szegény ország vagyunk. Akár önellátók is lehetnénk villamos energiából, a kiszolgáltatott helyzetet jelentő 30% import helyett, ha nem kellene alkalmazkodni a teljesen értelmetlen és káros „klímavédelmi” követelményekhez.

Fontos hangsúlyozni, hogy a klímaegyezmény felmondása nem jelentheti a hagyományos környezetvédelmi célok feladását, vagyis azt, hogy ne bocsássunk ki a környezetbe, a talajba, az élővizekbe, és a levegőbe káros anyagokat, amelyek veszélyeztetik az élővilágot, és az emberi egészséget. A széndioxid azonban nem káros anyag, hanem a növények legfontosabb tápláléka, amelynek a csökkentése (dekarbonizáció) esetén csökkennének a terméshozamok.

Közeledik a választás. Kérdezzük meg a képviselőjelöltjeinket, hogy hogyan vélekednek erről. Jónak tartják-e az energiaszegénységet jelentő klímakövetelmények szolgai kiszolgálását.

2026. január 14.

Héjjas István, dr. tech.”

Címlapkép: depositphotos.com