Írásban és szóban ezt csak véres szavakkal tudom megmutatni, ezért előre is bocsánatot kérek. De most nem a finomkodás, hanem az egyenes beszéd ideje van.

A magyar haza nagyon nagy bajban van.

A III. világháború két tűzfészke már lángol. Az egyik már négy éve itt a közvetlen szomszédunkban. A második a Közel-Keleten néhány hete. Felkészül a Távol-Kelet.

Zsarolás Brüsszelből a minket jogszerűen megillető pénzek visszatartásával. Zsarolás az olajvezeték elzárásával, támadások a létfontosságú gázvezetékünk ellen. Meg akarják fojtani a magyar gazdaságot, benne a törvényes magyar államot, mindannyiunkat.

Fenyegetések Magyarország, életveszélyes fenyegetések országunk miniszterelnöke, sőt, gyermekei és unokái ellen.

Egy újabb hatalmas népvándorlás lehetősége.

Ezek egymagukban is indokolhatnák a véres kard körbe hordozását, de a legsúlyosabb fenyegetés belülről, saját honfitársaink részéről éri a magyar hazát.

Már felnőttként tapasztaltam meg Kádár János rendszerét, aztán a Horn Gyuláét és Gyurcsány Ferencét is.

De ilyen sistergő gyűlöletet, vérszomjas bosszúra készülő közhangulatot még soha nem tapasztaltam, mint ami most fortyog körülöttünk. És már meg sem tudjuk beszélni egymással közös dolgainkat, mert a legnyilvánvalóbb tény közlésére is ezt kapjuk válaszul: hazugság és manipuláció. Itt megszakad a beszélgetés, csak a düh, szorongás és aggodalom marad, hogy ebből mi következhet. Jó nem, az biztos.

Mark Knopfler – ex Dire Straits, akinek édesapja ugyanúgy miskolci fiú volt, mint jelen sorok írója – ezt énekli a Testvérek fegyverben című szívhez szóló dalában: „Csak egy földünk van, mégis külön világokban élünk”.

Igen, pontosan így van: az egyik testvér az egyik, a másik a másik oldalon. Az egyik szülő az egyik, a másik a másik oldalon. A szülők az egyik, a gyermekeik a másik oldalon. És már ők sem beszélnek erről, mert már nem lehetséges a józan, higgadt párbeszéd. Mert már hitviták lennének, melyeknek nincs értelme. Végletes, és lehet, hogy végzetes szakadás történt a magyar életben. Ez a legnagyobb veszély, ezért hordozom a véres kardot.

Magyar Péter színrelépésével kezdődött, és a választások közeledtével egyre fokozódik mindez. Ő, aki szeretetországról beszél, maga a gyűlölet sugárzó atomreaktora.

Minden szava, minden rezdülése hamis, mégis sok ember az új messiást látja benne. Még intelligensnek hitt emberek gondolkodását is át tudta itatni a gyűlölködéssel. Pedig mára teljesen tiszta a kép: aki őt választja, az fondor Ursulát, Manfred Webert, Zelenszkijt és az ukrajnai háborút választja annak minden rettenetes következményével. És csak egyszer lehet rosszul dönteni, mert a következmények a háború és a népvándorlás kérdésében visszafordíthatatlanok.

A háborúba belépni vagy belesodródni könnyű, de abból kiugrani mi sose tudtunk. Ez csak a románoknak sikerül. Egy újabb nagy európai háborúba lépés végzetes lehet Magyarország számára a szó szoros értelmében. Ha lebontják a határvédő kerítést, akkor a népvándorló hordák ugyanúgy eláraszthatják Magyarországot, ahogy Nyugat- és Észak-Európában láthatjuk. Megszabadulni pedig soha senki nem tud tőlük. Örökre elveszhet az a Magyarország, ami a miénk, amit úgy szeretünk, ahogy a szüleinktől megörököltük.

A megtévesztett emberek akkor már hiába mondják, hogy bocsánat, rosszul gondoltam. Újabb Mohács vagy Trianon következhet. És ez egyáltalán nem túlzás.

Eddigi élete során ez az ember az ég világon semmit nem tett le az asztalra, semmivel nem tudja megindokolni, miért lenne ő jobb, mint a mostani miniszterelnök. A vak hiten, a messiás váráson kívül vajon mi indokolja követői bizalmát? De nem is a belé vetett bizalom, hanem a másik oldal gyűlölete egyesíti a táborukat. Józan ésszel föl sem fogható.

Hogyan lehet tenni a gyűlölet ellen? Szeretettel – jön az azonnali válasz a jámbor lélekből. De a másik pillanatban már kételkedik ebben a tapasztalt ember: lehet szelíd szeretettel hatni egy ilyen emberre? Mindannyian tudjuk, hogy nem lehet. Akkor talán a józan, bölcs érvelés lenne célravezető? Ugyan már! Hazugság és manipuláció – jönne rá a válasz odaátról. Akkor mit tehetünk, hogy csökkentsük a testvérháború kockázatát?

Kérdezzük meg azt, aki a legjobban ismeri a zsebmessiást: Varga Juditot! És alaposan fontoljuk meg, hogy mit válaszol. Véleményem szerint az ő erőteljes újbóli kiállása lehetne a gyűlölet szökőár leghatásosabb ellenszere. Kedves Judit, a nemzet várja, hogy ezekben a sorsdöntő napokban tegye meg, amit megkövetel a haza, amit egyedül csak Ön tud megtenni!

Az újabb nemzeti sorstragédia megelőzése érdekében a legvégső eszköz a nyers erő alkalmazása, de pont ezt kéne elkerülni.

A korábban említett Testvérek fegyverben című dal vége így szól: „De meg van írva a csillagfényben és tenyered minden vonalában, hogy hülyék vagyunk, ha háborúzunk testvéreink ellen.”

Kedves testvéreim, ugye mi nem vagyunk hülyék? És ugye nem leszünk hülyék?

Dr. Nagy Gergely
2026.03.29.