Becslések szerint akár több tízezer angol kislány is áldozatául eshetett az úgynevezett grooming gangeknek.
Évtizedekig tartó hallgatás, intézményi mulasztás és politikai korrektség árnyékában zajlott Nagy-Britannia egyik legsúlyosabb társadalmi botránya: a „grooming gang-botrány”, vagyis a szervezett módon kiskorú lányokat kihasználó bandák tevékenysége. Pakisztáni származású migráns csoportok ezrei erőszakoltak meg több tízezer, főként fehér, szegény sorsú kislányt posztindusztriális városokban, miközben a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a politika szisztematikusan ignorálta a jelzéseket.
A probléma gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor a Brit Nemzetközösségből szabadon érkeztek bevándorlók, de a botrány csak 2023-ban robbant ki igazán, hála Charlie Peters, a GB News-újságíró dokumentumfilmjének. Ez a film nem csupán tényfeltáró riport, hanem egyfajta ébresztő – amely végül arra késztette Keir Starmer miniszterelnököt, hogy 2025-ben országos vizsgálatot indítson.
De vajon miért kellett ehhez évtizedeknek eltelnie?
Erről szólt a legutóbbi pódiumbeszélgetés a Mathias Corvinus Collegiumban, Boris Kálnoky vezetésével, ahol Peters személyesen mesélt a megdöbbentő részletekről.
A grooming gangs jelensége nem elszigetelt bűncselekmények sorozata, hanem szervezett hálózat, amely főként Yorkshire megyében, északi angol városokban – mint Rotherham, Rochdale vagy Oldham – virágzott. Az áldozatok túlnyomó többsége 12-15 éves fehér lány volt, gyakran munkásosztálybeli családból, akik rossz gazdasági helyzetű, posztindusztriális településeken nőttek fel.
Az elkövetők pedig szinte kizárólag dél-ázsiai, főként pakisztáni származású férfiak: becslések szerint 50 városban működtek ilyen bandák, és a nem fehér elkövetők aránya a csoportos nemi erőszakos ügyekben folyamatosan nő.
A módszer kegyetlen és kiszámított: a bandák a lányok bizalmába férkőznek – ajándékokkal, figyelemmel –, majd leitatják, bedrogozzák őket. Ezután következik a csoportos erőszak, a fogva tartás, a kínzás. Sok esetben az áldozatokat „továbbadják” családtagoknak, barátoknak, akár klánokon belül. Nem ritka a gyilkosság sem: egyes lányokat élve égettek el, másokat halálra vertek.
Ez nem csupán szexuális bántalmazás, hanem szisztematikus terror, amely életeket roncsol örökre.
A válasz rémisztő: a politikai korrektség és a rasszofóbiától való félelem miatt. Nagy-Britannia „nagyon multikulturalista országként”, nem merte megérinteni a faji dimenziót. Aki szóvá tette a problémát – például a pakisztáni elkövetők túlreprezentáltságát –, azt azonnal rasszistának bélyegezték. A rendőrség, az ügyészek, sőt még a bírók és helyi politikusok is gyakran muszlim vagy pakisztáni származásúak voltak, akik védték a „sajátjaikat”. Az áldozatok származása miatt pedig nem vették komolyan őket: „hazudnak”, „ő maguk tehetnek róla” – ezek voltak a tipikus válaszok.
Egy manchesteri detektív példája talán a legbeszédesebb: öt hónapon át figyelte egy gyerekotthonból éjszaka eltűnő kislányokat, akik pakisztáni férfiakhoz kerültek. Amikor jelentette, megfenyegették, hogy feljelentik, és hagyja abba. Hasonlóan járt egy pap is, akit rasszizmusellenes „érzékenyítő” képzésre küldtek, miután jelezte a problémát.
A társadalmi osztályhoz való tartozás is szerepet játszott: a munkásosztálybeli áldozatokat lenézte a rendőrség és a szociális munkások. „Utálják a szegény fehér embereket” – foglalta össze Peters.
A klánok zárt világa tovább nehezítette a dolgot: a legtöbben a családtagjaikat védik, és mindent megtettek tagjaik megóvásáért. Még a rendőrségen belül is voltak belső kapcsolataik, akik szivárogtattak információkat, megfélemlítve az áldozatokat.
2023 februárjában mutatta be a GB News a Grooming Gangs: NagyBritannia szégyene című dokumentumfilmet. Ez volt a csatorna első nagy nyomozó munkája, amely exkluzív interjúkat, bírósági iratokat és túlélők tanúvallomásait hozta nyilvánosságra. Peters öt évig kutatta a témát, és a film összekötötte a pontokat: kiderült, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem országos hálózatról, amely Észak-Angliát érinti leginkább.
A túlélők történetei sokkolták a közönséget: lányok meséltek, hogyan adták tovább őket bandától bandára, hogyan kínozták őket. Peters munkája hozzájárult, hogy valami talán elinduljon: Suella Braverman akkori belügyminiszter 2023-ban Grooming Gangs Taskforce-t indított. Ám a probléma ma is fennáll.
A film óta Peters élete fenyegetésekkel telt: halálos üzeneteket kap, mivel „berángatta” a faji kérdést a közbeszédbe. „Minden nap eszembe jutnak a történetek, de ez kis ár ahhoz képest, amit az áldozatok viselnek” – mondta a pódiumbeszélgetésen.
A fő kérdés egyértelmű volt: hogyan fordulhatott elő, hogy sem a politika, sem az igazságszolgáltatás, sem a rendőrség nem védte meg az áldozatokat? Peters szerint a baloldal reakciója a leginkább elszomorító: ha egyáltalán reagálnak, akkor rasszistának bélyegzik a felvetőket, miközben ignorálják a tényeket.
A brit állam úgy döntött, jobb eltussolni a gyermekek tömeges megerőszakolását, mint kritizálni a multikulturalizmust – fogalmazott. A jobboldal kezdte el feszegetni a témát elsőként, így annak tagjai lettek a támadások célpontjai – például Tommy Robinsont bíróság elé állították. Sokan féltették a karrierjüket, családjukat, ezért hallgattak.
Évtizedekkel az első esetek után után, 2025 júniusában Keir Starmer bejelentette az országos statutory inquiry-t, Baroness Louise Casey auditja alapján. Casey kezdetben ellenkezett, de az új adatok – etnikai demográfia, kulturális tényezők – meggyőzték: részletes, kötelező erejű vizsgálatra van szükség. Starmer döntése fordulópontot jelenthet, de kritikusok szerint későn jött, és Elon Musk is támadta a kormányt a közösségi médiában.
Peters felidézte, hogy egy korábbi állami jelentés még mindig „összeesküvés-elméletnek” bélyegzi a témát, a belügyminisztérium pedig „szélsőségesnek”. Pedig a rendőrségi ombudsman is elismerte nemrég: Rotherham vezető rendőrtisztjei elmulasztották gyermekvédelmi kötelezettségeiket.
A grooming gang-botrány Nagy-Britannia szégyene – egy rendszer, amely áldozatokat hibáztatott, elkövetőket védett, és félelmeit a rasszizmus vádja mögé rejtette. Ez nem csak szexuális erőszak, hanem kulturális és intézményi kudarc is. Amíg a politikai korrektség félrevezeti a diskurzust, a problémára nem lesz megoldás.
Borítókép: A felvétel illusztráció
Forrás: Pixabay
