A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Sorozatunkban a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Boros Imre közgazdász szerint az ide befektetők nem az országot akarták ezzel följebb hozni, hanem a saját hasznukat piszkosul megnövelni, azaz eszközöket szerezni piaci ár alatt, amiket vagy megtartanak és üzemeltetnek – ez a jobbik eset -, vagy amikor kiderül a valós piaci érték, akkor továbbadják, tehát gyakorlatilag csinálnak egy haszonarbitrázs műveletet.

Az első Orbán-kormány minisztere úgy véli, a valós értékek és a kifizetett vételárak köszönőviszonyban sem voltak egymással.

„Ez totál bukta volt, ennek ellenére egyik újság sem merte megírni!”

Boros Imrével a Civilek Podcast adásában beszéltünk hosszabban a rablóprivatizáció idején történtekről, melyet alább tekinthet meg: 

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!