A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Sorozatunkban a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Bogár László közgazdász egy korábbi podcast-beszélgetésben kiemelte:

„ Volt szerencsém ’96-ban Jacques de Larosière-rel beszélgetni, aki ’81-ben a Valutaalap vezérigazgatója volt, és itt járt, Kádárral beszélgetett, és tulajdonképpen ezt mondta el, hogy nyakukon a kés, sikeresen eladósítottuk Önöket, és innentől kezdve az instrukciókat Washingtonból, az H Streetről fogja kapni és nem Moszkvából vagy a Népköztársaság úti szovjet nagykövetségről.

Egyébként Kádár cinikusan fogadta ezt és azt válaszolta Larosière-nek, ahogy nekem 15 évvel később, ’96-ban mesélte, hogy csak nem gondolja, hogy ez számomra meglepetés, tisztesség ne essék, szóval szó szerint ezt mondta Kádár, hogy mi mindig birodalmi seggnyalók voltunk, tehát önöket is ugyanolyan készségesen ki fogjuk – ’81-ben vagyunk, figyelem – ugyanolyan készségesen ki fogjuk szolgálni, mint ahogy az eddigi birodalmakkal tettük”.

Fotó: Civilek.info