A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Emlékeztetőül új sorozattal jelentkezünk, amelyben a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Bencze Izabella, a CÖF-CÖKA egyik alapító tagja egy 2009-ben elhangzott beszédében úgy fogalmazott, hogy amikor elkezdődött a spontán privatizáció 1988-ban és tartott 1990-ig, a 2900 darab állami vállalatból két év alatt ezer vállalat tűnt el, ennek a vagyonnak pedig 60-70 százaléka vándorolt magánzsebekbe.

Az Állami Számvevőszék már kimutatta és jelentést készített arról, hogy

„1990 és 2003 között, tehát 13 év alatt az akkori értéken számított mintegy 12.000 milliárdos vagyonból csupán 7000-nek a sorsát tudjuk nyomon követni, másfélezer milliárdnyi vagyon eltűnt, és négyezer milliárdnyi vagyonnal kapcsolatban azt állítja az ÁSZ, hogy ingyenesen magánzsebekbe került.”

Ha ezt úgy használták volna fel, hogy kell, a nemzet javára, ma ez az ország nem ebben az állapotában állna, mint amilyen állapotban most jelen pillanatban vagyunk – állította a jogász.

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!