A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Sorozatunkban a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Boros Imre közgazdász szerint az MSZP egyedül is tudott volna kormányozni, 53 szazlékuk volt, de nekik azért kellett az SZDSZ, mert állítólag az SZDSZ volt azzal megbízva, hogy tisztára mossa őket a Nyugat előtt.

„Utána a tömegprivatizáció valami bődületes sebességgel és a piaci szabályokat teljesen fölrúgva ment végbe, miközben állandóan a piac mindenségéről beszéltek.”

Az első Orbán-kormány minisztere úgy véli: nem a baloldal általuk hirdetett piaci módszereket alkalmazta az MSZP-SZDSZ, hogy a nagy cégeket bealakították részvénytársasággá, majd a tőzsdén keresztül kínálták volna felvételre, hanem úgy viselkedtek, mintha vásárban lettek volna.

 „Nesze, komám, viszi? Te ezt akarod elvinni? Vigyed! Mennyit adsz érte?”

Boros Imrével a Civilek Podcast adásában beszéltünk hosszabban a rablóprivatizáció idején történtekről, melyet alább tekinthet meg: 

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!