Viharos méreteket kezdenek ölteni a háborús szelek. Kell beszélnünk a békéről és a háborúról, és mi, keresztények tudjuk azt valami egészen más módon értelmezni és megközelíteni. De ez nem a mi bölcsességünk: ezt kaptuk ajándékba. És azt mondja a liturgia, hogy Jézus Krisztus a mi békénk és kiengesztelődésünk. Ez egy más dimenziót ad, sehol semmilyen módon nem lehet ilyen sajátos értelmet adni a béke és a kiengesztelődés értelmének – jelentette ki a Civilek Podcast adásában Osztie Zoltán.
A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom plébánosa szerint amit Jézus mond, az egyetemes érvényű. „Nincs külön keresztény igazság, meg azon kívül való. Nincs kétféle igazság, abszolút igazság van. Mi tudjuk és néven is nevezzük őt, Jézus Krisztus az. Na de ebből fakad olyan egyetemes érvényű üzenet, olyan értékhierarchia, amelyik egyetemes érvény mindenkire vonatkozik” – mutatott rá, hozzátéve:
nem a politika, illetve a pártállások azok, amelyek döntőek és segítenek nekünk abban, hogy jó válaszokat adjunk a kihívásokra, hanem az olyan értékrend, ami mindegyikünk számára abszolút.
„Ma azt kell megfogalmaznunk, hogy ki az ember, mit tart az ember önmagáról, és hogy a legnagyobb kincs az ember. És akkor ebből fakad az, hogy mit jelent az életvédelem, mit jelent a béke, hiszen a béke nem más, ahogy Szent Ágoston mondja, mint a rend nyugalma. És Jézus, aki a föltámadott, az első tette és ajándéka az ő egyházának és az egész emberiségnek az éppen a kiengesztelődés, ami azt jelenti, hogy engednünk kell, és ennek sokféle értelmes dimenziója van” – emelte ki Osztie Zoltán, rámutatva: engedni kell a sérelmeinkből, sebeinkből. Nem arról van szó itt, hogy olvassuk egymás fejére, tartsuk számon, verjük le, toroljuk meg sérelmeinket, hogy bosszú és gyűlölet fordítson szembe egymással, hanem arról, hogy Jézus a kiengesztelődés új rendjét hozza létre. „Ennek pedig a gyökere az, hogy ő maga kiengesztelődött önmagával, vagy kiengesztelte önmagával a világot, tehát ő nem tartja számon azokat a sérelmeket, amelyek őt mérhetetlen és fölfoghatatlan módon érték, hiszen micsoda igazságtalanság az, ami őt éri. És most éppen a nagyhétnek és a szent napoknak a kezdetén itt erről tudunk beszélni”.
Nem érzelmek, nem a gyűlölet, nem a szembenállás, nem a sérelmek kellene, hogy fontosak legyenek, hanem az érték.
„Az kellene, hogy irányítsa a mi ítéletünket és cselekvésünket, és ha az értékelésen a legnagyobb kincs az ember, ha ez lenne az igazodási pont, vagy a mérce, amelyik meghatározza az értékítéletünket és a cselekvésünket, akkor nem fordulna meg a sorrend” – figyelmeztetett a Civilek Podcast vendége, aki szerint az a baj, hogy ma mindent a feje tetejére állítunk. „Tehát először a párt, először az érzelmek, először az indulatok, és utána majd gondolkodunk arról, hogy mi az, ami az életünket jobbítja. Nem, pont a fordítottja. Melyik az a párt, melyik az a közösség, politikai vagy társadalmi vagy egyházi, melyik az a szervezett szerveződés, közösség, amelyik valóban az igazi értékeket képviseli, valóban az embert képviseli, és ilyen formában jövőt és nem pusztulást és gyűlöletet és szembenállást. Tehát a legnagyobb kincs az ember. És ha ehhez mérünk mindent, akkor másodrangúvá válik az, illetve értékmérővé válik az, hogy melyik az a társadalmi szerv vagy politikai szerv, amelyikkel én tudok közösséget vállalni”.
Osztie Zoltán a Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítványtól megkapta a Szellemi Honvédő címet. Ezzel kapcsolatban elmondta: az elismerés kötelezi, ezért úgy érzi, feladatot kapott.
„Hogy mit jelent a szellemi honvédelem a gyakorlatban, és mi az, ami feladat ebből, azt egyetlen szóval hadd mondjam: Ad Fontes. Volt egy csodálatos bencés mesterem, Nádasi Alfonz atya, és neki volt ez az egyik jelszava, hogy vissza a forrásokhoz. Mindazt, ami erkölcsi, szellemi, emberi életet érintő relativizmus, meg kell szüntetni. Ebből a posványból ki kell kászálódnunk, és meg kell találni azokat a szilárd pontokat újra, amelyeken a lábunkat megvethetjük” – emelte ki a Civilek Podcast vendége.