És az egészséges életmódról szóló előzetes cikkek után elérkezünk a mindenkit érdeklő, a majd mindenkit így vagy úgy érintő témához… a fogyáshoz.

Nézzünk meg egy átlagos magazint s garantáltan lesz benne egy (kettő-három…) cikk a testsúlycsökkentésről, vagy valamilyen diétáról. A neten, a televízióban, de az utcán is ugyanez a helyzet. Reklámok bombáznak bennünket, nádszálvékony mosolygós manökenek diétás joghurtot ajánlanak, sztárocskák mesélik el fogyásuk történetét, újabb csodadiéták jelennek meg. A téma szóba kerül kedves baráti beszélgetésen: „Láttad a Zsuzsát, hogy meghízott” vagy „Hogy ledobott ez a Zsuzsa öt kilót, na persze ettől sem lett szebb” és persze mindenkinek van róla véleménye.

„A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem„ mondta Mark Twain és mintha ez köszönne vissza néha a fogyásról vallott véleményekben is. „Fogyjon le” tanácsolta egy kolléga magánrendelésen a betegnek, de a hogyanról már nem tett semmiféle említést.

Pedig lefogyni nagyon nem könnyű, lemondást kíván, nem megy magától és a csodadiéták egy része több kárt okozhat, mint hasznot.

De hogyan jutottunk idáig? Miért hízunk el könnyen? Erre a választ a génjeinkben kell keresnünk. A Föld népessége az elmúlt évszázadig, de sok helyen az elmúlt évtizedekig az alultápláltsággal küzdött. Persze ma is van éhezés, és ez az emberiség szégyene, de már sokkal többen halnak meg túltápláltság miatt.

S hogy mi ebben a genetika? Az ember szinte egészen mostanáig akkor evett, ha volt mit. Ha bőség volt logikusan sokat, hiszen nem tudta mit hoz a holnap. Ínséges időkben azok az egyének maradtak életben, akik tartalékkal rendelkeztek, és azok jártak jól, akik ugyanannyi mennyiségű tápanyagot jobban tudtak hasznosítani. Most pedig könnyebben elhíznak… A magas kalória tartalmú ételek fogyasztása benne van a génjeinkben, az ún. „falógén” és „jólhasznosító” gén elmélet széles körben elfogadott.

Ez magyarázza vonzódásunkat az édesség iránt is. Miért nassoljuk a csokikat, faljuk a süteményeket, majd öblítjük le mindezt fél liter cukros üdítővel? Mert korábban ritka, de tápláló különlegesség, luxuscikk volt.

A középkor elejéig az ember akkor evett édességet, ha mézet, esetleg erjedt gyümölcsöt fogyasztott. A IV-VII. században Indiában fedezték fel a cukrot, de a cukornád ismerete csak lassan haladt nyugat felé Az arab hódítás idején jelent meg Szicíliában és Spanyolországban, majd a keresztes háborúk idején Velence közvetítésével egész Európában elterjedt. Ugyanakkor Angliába az első hajórakomány cukor csak 1319-ben érkezett meg., A XIV-XV századi Európában a cukor a gazdagok kiváltsága volt, majd Amerika felfedezésével és a Karib tengeri cukornád ültetvények létrehozásával megindult diadalútjára, majd a répacukorból történő olcsó ellőállítás után mindenkinek elérhetővé vált.

Egyszóval tilos megbélyegezni a túlsúlyosságot, mert génjeinkben van, betegségnek számít, azonban tehetünk ellene.

Ehhez azonban változtatni kell.

S nagyon nem mindegy, hogyan csináljuk.

A hetvenes, nyolcvanas években a világon és hazánkban is próbálkoztak úgynevezett nulldiétával, ahol a páciens orvosi-kórházi körülmények között lényegében zéró kalóriát vitt be, s csak vizet, vitaminokat és ásványi anyagokat fogyasztott. Ez immár szigorúan tilos.

Fogyni fogytak az illetők, de még orvosi felügyelet mellett is következett be hirtelen – valószínűleg ritmuszavar talaján kialakult – szívhalál, úgyhogy ez a módszer nem vált be.

A drasztikus diétákkal sokaknak van tapasztalta. Ez az, amikor valaki nagy erőfeszítéssel, durva önsanyargatással hetek, hónapok alatt lead jó pár kilogrammot, majd a diéta abbahagyása után a jól megérdemelt felszabadult étkezéssel pár hét alatt az eredeti súly fölé hízik vissza.

Tipikus jojó effektus. Frusztráló és sokaknak kedvét is szegi ez a nem tanácsolt diéta.

Aztán ott vannak a csodadiéták… Annyi csokoládét ehet, amennyit csak akar, annyi zsírt is amennyit csak bír, csak ne egyen hozzá szénhidrátot, és naponta kétszer távol-keleti füstölőpálcikát tartson feje fölé… Vagy két hétig csak húst egyen, két hétig csak kenyeret, újabb két hétig csak főzeléket, majd két hétig gyömbéres kurkumát avokádólével. Önök is mosolyognak, ugye? Bár ezekkel a diétákkal lehet fogyni (elsősorban jojó effektussal szembenézve a későbbiekben), a legnagyobb veszélyük, hogy durva hiányállapot alakul ki átmenetileg és ez komoly egészségkárosodást okozhat.

Óvatosan ezekkel a próbálkozásokkal.

És miután áttekintettük mit ne csináljunk, adott a kérdés, hogy milyen módon fogyjunk le? Nos, erről lesz szó a következő részben.

Szerző: Dr. Temesszentandrási György

Borítókép: Fogyni nagyon nem könnyű, lemondást kíván, nem megy magától és a csodadiéták egy része több kárt okozhat, mint hasznot
Forrás: Pexels.com