A magyarok megmentője, a tisz(t)a lelkű igazmondó, a nép bálványa gyalogolni méltóztatik. Állítólag Nagyváradra tart, egymillió lépéssel a tarsolyában, szépen, sétálva. Csak nehogy futás legyen a vége.

Mert ugye ez a magyarnak nevezett Péter gyakran nekiered. Lehet, hogy szégyen a futás, de kétségtelenül hasznos. Megjelenése óta valódi maraton az élete, oly szorgalommal menekül mindenki elől, aki számára kellemetlen kérdésekkel nyaggatja, mint a falusi postás a nyomába szegődött kutyák elől. Ez kérem, már olimpiai, de legalábbis magyar rekordnak is beillik.

Viszont most menetel. Amúgy komcsisan, vagyis semmi sem az, mint aminek látszik. És semmi sem Petya ötlete, csak lopikálja. Ahogy azon a mámoros diszkós éjszakán, csak akkor nem ötletet, hanem telefont lopott. (Bár szerinte, mint jogtudor szerint ez nem lopás, hanem rablás volt. Mert az jobb, ugye, kis zseni?)

Mostani akciója kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos kommunista megmozdulásra, amit a résztvevők „éhségmenetnek” tituláltak – nekieredtek, miután jól beebédeltek.

Ott menetelt éhesen – hataloméhesen – sok bolsi, köztük egy nyomorgó aktivista, bizonyos Simon Gábor is, aki talán egyenesen Bécsből érkezett, miután ellenőrizte, megvan-e még 270 milliós bankbetétje. Mert az éhezők jobbára osztrák bankokban tartják millióikat, ezen nincs mit csodálkozni. Meg azon sem, hogy az éhségmenet politikus szegényei gyalogútjuk éjszakáit nem a szabad ég alatt töltötték. Akkor vajon hol? Melyik wellnes hotelben?

A magyar nevet viselő Péter innovatív alkat, ezt a menetet is megspékelte egyéni megoldásokkal. Ott van például az az apróság, hogy Petya egy autóban is tud menetelni. Vélhető, de nem bizonyítható, hogy míg sofőre a gázpedált nyomta, ő lelkesen ülve helyben járt. Igen, így is lehet egymillió lépést tenni.

És így is lehet pénzt tarhálni, hiszen Petya egész élete csak és kizárólag a pénz körül forog. Gyalogtúrája is. Ez a nagy ember meghirdette, hogy eladó („örökbe fogadható”) minden egyes lépése, lépésenként 1000 Ft-ért. Jutányos ajánlat, nemde? De az ötlet, ahogy igazi komcsihoz illik, megint nem a sajátja, lopott „A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik” című meséből. (Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese.) Persze ez a műfaj nagyon is közel áll Péterhez, mesélt ő már vadakat nem hetvenhétszer, de ötszázhetvenhétszer is….

Így válik a mese valósággá, Petya lépései aranyat érnek. Csak az nem világos, hogyan adja át az árut a vevőnek. Talán gipszbe öntik a hős lába nyomát, amit aztán a beleszerelmesedett „királyfi vagy királylány” otthon csókjaival illethet?

Aranyos a tarhálás indoklása is, így fest: „Nem kell végigsétálnod a 300 kilométert. Egyetlen lépéssel is részese lehetsz ennek az útnak – értünk, a hazádért. A támogatásodat teljes egészében az Egymillió lépés útjára és a következő országjárásainkra fordítjuk.”

Ezt nevezik minimál programú éhségmenetnek. Egy lépést sem kell tenned a hosszú menetelésen, elég, ha fizetsz. Ez sem saját gondolat, már a középkorban alkalmazták a módszert, az úgynevezett búcsúcédulákkal. Gyónnod, vezekelned sem kell, ha megveheted a bűnbocsánatot készpénzért. Petykó is megbocsájtja neked, ha nem menetelsz vele, elég, ha megfizeted a lépéseit.

Micsoda nemes gesztus, milyen nagyszerű önfeláldozás! Akár a komcsiknál: ha nem pofázol, nem ugrálsz és fizeted a tagdíjadat, a Párt a keblére ölel.

Mellesleg tiszáék még csak nem is ködösítenek, így pacekba megmondják, mire kell a zsozsót fizetned. Hát értük.

Összegezve a Mao Ce-tung hosszú menetelését pitiáner pr-aktussá silányító akciót, kijelenthető, hogy ez a Bud Spencer modell. Igaz, Péterünk némileg nélkülözi az Aranyeső Yuccában doktorának termetét, szelídségét és bátorságát, viszont tökéletesen hozza a figurát abból a jelenetből, amikor a „csodadoktor” orvosságot kotyvaszt az öreg farmernek. Hogy mire gondolok?

Bud elolvassa az orvosi kézikönyvben a betegséget, kólika, és megjegyzi: „Mint a lovaknál”. Majd folytatja: „Tartsuk a pácienst melegen – mint a lovaknál”. Végül: „Készítsünk erős főzetet – mint a lovaknál”.

Petykó meg azt teszi, mint a komcsiknál.

Miközben Brüsszelben mindent elárul, ami a nemzet érdeke, azt hazudja, hogy a magyarok érdekeit képviseli. Mint a komcsiknál.

Ő az önzetlen, a népért menetelő katona, de azért belecsap a lecsóba és megkopasztja lebutított híveit. Mint a komcsiknál.

Az El Camino ötletét ellopva megindul az El Petykó vonalán, mert ő egy igazi férfi, viszont titokban egy autóban gyalogol. Mint a komcsiknál.

Csak az nem tisz(t)a még, mi történik a békés autós gyalogmenettel, ha hős Sir Robin (a Gyalog-galopp bátran elfutó lovagja) Erdélybe érkezik és összefut néhány markos székely legénnyel. Arrafelé ugyanis valamiért nem rajonganak Petykóért, meg általában a komcsikért. Igaz, neki nem kell utánoznia a gyalogosan lovagló brit nemes menekülését, mert – okosan – ott a gyaloglására az autó. Azt meg futva nehéz utolérni.

De ha a találkozó netán akkor jönne létre, amikor a gyalogautó nincs a közelben, majd drukkolunk és bíztatjuk: Fuss, Petya, fuss!

Szerző: Ifj. Tóth György
Címlapkép: Facebook / Magyar Péter