A Műcsarnok kiállítással emlékezik meg Makovecz Imre 90. születésnapjáról, miközben két másik kiállítótérben Olasz Ferenc élete, munkássága, illetve Kő Pál életműve várja a látogatókat. Szegő György Jászai Mari- és Ybl Miklós-díjas építész, színházi díszlettervező, kitüntetésekkel többszörösen elismert művészeti író, a Műcsarnok művészeti igazgatója a Civilek Podcast adásában számolt be arról, hogyan jöttek létre ezek a tárlatok.

– Olyan kiállítás született, ami nem nagyon különbözik attól, amit én szerettem volna, igen. A két másik kiállítás meg nem volt nehéz kitalálni, de egy olyan feladat volt, ahol méltónak kellett lennie a makoveczi életműhöz. Ez a két művész, Olasz Ferenc, aki hál’ Istennek, élő művész, fotográfus, és Kő Pál, a mindenki által szeretett szobrászművész Makovecz méltó „harcostársának” tekinthető, még akkor is, ha nem fogtak össze, de ugyanabban az irányban próbálták a magyar nemzeti identitást, a népművészetet és egyáltalán, a művészeti alkotás szabadságát egy internacionalista kultúrszemlélet főáramával szemben képviselni.

Makovecz Imre körülbelül 600 épületet tervezett, és abból minden második megvalósult állítólag. Ez nagyon-nagyon ritka egy építőművész életében, mégis ennek a kiállításnak a központi épülete egy 3d nyomtatásban fölállított tulajdonképpen makett: az a templom, amelyet szeretett volna Budapesten Makovecz Imre megépíteni, de ez nem történt meg. Nem mondtak le még a Makovecz-örökösök és a Makovecz-tisztelők ennek a templomnak a fölállításáról, de közben megnézhetünk egy olyan filmet, amiben a templomot belülről is bejárhatjuk. Tehát a Makovecz-életmű egy mostani technikával, technológiával élővé lesz.

Szegő György azt mondja, éppen ezt az „élővé válást” akarta elmondani, bemutatni.

– Egy kiállítás elkészítése mögött nem csak a művészeti írás, kritikaírás, kiállításszervező tevékenység található meg, de itt van a harmincvalahány éves színházi látványtervezői praxisom is: a színházban végzett tevékenységem lényege, hogy a látvány mozog, együtt él az előadással. Ez az, amit ma egyesek interaktív kiállításnak neveznek – de ezt én már 40 éve kitaláltam – mondta ennek kapcsán az építész.
Szegő annyiban is különleges ember, hogy Jászai Mari-díjat és Ybl Miklós-díjat is kapott.

„A szakmák és egyáltalán: a világ a specializálódás felé megy, noha a vesztébe rohan ezzel. A világ holisztikus és abszolút belefér számomra, hogy ezekkel a dolgokkal együtt is lehet foglalkozni” – mondta.

„Az a tevékenység, amit a kiállításcsinálás mesterei, a művészettörténészek csinálnak, az az emlékezetnek egy szakirányú praxisa, én pedig úgy gondolom, hogy ennél sokkal szélesebb a közönség. Örülök, hogy vannak olyanok is, akik követni tudják a művészettörténész koncepciót. A doktori dolgozatom is a befogadói művészetről szólt, arról, hogy a látogató, a néző, a befogadó »fejezi be« a művet, a művészetet a saját apparátusával” – emelte ki Szegő.